"Szerintem figyelnek"

Nem gondoltam volna, hogy Japánban olasz étterembe fogok valaha is menni, de ez is megtörtént.

Történt ugyanis, hogy ma volt annak a napja, hogy az helyi mentor-tanárom elvitt engem meg pár másik pártfogoltját (köztük két japánt is) a közeli olasz étterembe. Ez megint ilyen európai aggyal felfoghatatlan dolog. Ráadásképp a tanárúr - valszeg épp ezért kaptam őt - Magyarországot is ismeri, többször járt itt, ezenkívül beszél németül, tankönyvet is írt, és ezen kívül is még vagy 2 nyelvet tud. Evés közben a világ legtermészetesebb dolgaként beszélgetett velünk mindenféléről, Kertész Imrétől Lukács Györgyön át az 56os forradalomig bezárólag mindenről tudott és érdekelte. Azért ez még nem teljesen az én kommunikációs szintem (főleg úgy nem, hogy egy idősebb tanár a másik fél, akinek amúgy is baromira le vagy kötelezve, hát még most hogy meghív vacsorázni, ezért a lehető legudvariasabb japánt kell használni, amiben finoman szólva sem vagyok még profi), de igyekeztem helytállni derekasan.

Amúgy a kaja finom volt, volt ilyen menü viszonylag barátinak látszó áron (saláta, tészta/pizza, desszert és üdítő, kb annyiért amennyiért a Tokyo-i soba étteremben ettem). Nem, nem fotóztam mert nem turistaként voltam ott, meg azért olasz ételeket mindenki látott már :D Bár ezek tényleg jól néztek ki. Jellemző módon rajtam kívül mindenki valamilyen halas-kagylós-rákos ételt kért, én viszont annyira megörültem, mikor sikerült kibetűznöm a Penne Arabiata-t (ennél hosszabb neve van, de nem akarom magam blamálni mert nem értek hozzá), hogy annál maradtam. Jellemző a Japán konyhára, hogy bár külön felhívta a figyelmemet rá a pincér hogy "dehát ez csípős"- naná, azért kértem -, az ízét inkább a markáns mint a csípős jelzővel illetném. A hagyományos japán ételeknek ugyanis nincs túl erős ízük. A ráment most hagyjuk, mert az kínai import, csak épp a japán ízvilághoz lett igazítva.

Mikor hazaértem, meglepetés fogadott. Tudni kell, hogy pár napja jött egy levél, hogy az épületben valami tv-készülékkel kapcsolatos szereléses mizériát fognak csinálni. Miután rápillantottam tésztafőzés közben, miután konstatáltam hogy nekem nincs tv-m, ezért valszeg nem vagyok érintve, nem is foglalkoztam vele többet. 

Hazajövök este, és látom, hogy az ajtón a csengőm helyén egy fekete téglatest, közepén gombbal és kamerával. Bemegyek, bent a szobám falán egy kis konzol, az asztalon egy használati útmutató, de egyébként semmi jele annak, hogy bárki járt volna a lakásban. Megnézem a konzolt, van rajta egy monitor meg három gomb. Megnyomom a monitor feliratút, és lám, az ajtóm előtti tér színes, szélesvásznú kiadása fogad. Lehez beszélni is, és fényerőt állítani. 

Ez több irányból is meglepett. Egyik, hogy itt simán megy az, hogy a szerelők bejönnek, amikor te nem vagy otthon. Most az én esetem albérlőként speciális, nem tudom, hogy a házinénivel beszéltek e. 

Másik, hogy ilyen rendszert csak úgy - szerintem túl sokba nem kerülhetett - beszerelnek egy régi bérházba, ahol főleg külföldiek laknak. Nálunk ilyen a gazdagoknál van kb. és leginkább a filmeken :D

Szóval mostantól nem csak a fejemből nézek ki.