...in name only

Ma voltam japán nyelvtan órán. Elég érdekes volt látni hogyan fogják fel és próbálják elemezni ezt a nyelvet saját szemszögből a helyeiek. Alapvetően igeragozásról volt szó. A legszembeötlőbb dolgok:

- latín betűs átírást használnak arra, hogy elemezzék a nyelvtani szerkezetet, és gátlástalanul elválasztják a szavakat olyan helyen is, ahol ezt amúgy a japán nyelv nem engedné

- teljesen más logika és jellegzetességek alapján csoportosítják az igéket pl.

- a kivételek is meg vannak magyarázva. Amit mi egyszerűen bemagolunk, hogy "van A szabály, ami mindig érvényes, kivéve B esetben, ami egy kivétel", az itt el lett mondva, hogy az miért más, és hogy az egész mögött van egy mögöttes szabály, ami miatt a kivétel igazából nem is kivétel

- a japán nyelv foylamatosan változik. A tanár mutatitt egy csomó példát, ami 30 éve még hiba volt, de most már egyre többen használják, és lassanként a nyelv részévé válik. Lehet, hogy 30 évvel később már ez lesz a szótárban

- alapvetően egy csomó dlog van, amit mi csak úgy megtanulunk, hogy "ez így van", pedig valójában van valami mögöttes szabály, ami MIATT van így. Ugyanígy, a mindennapi életben megfigyelhető gyakori nyelvtani hibák egy része is azért van, mert az illető - akár japán is! - egy általános nyelvtani szabályt próbál valami kivételre alkalmazni.

Szóval ha mindig érdekelt, hogy pontosan miért mondunk valamit úgy, ahogy, akkor ez a te órád. Alapvetően a magyar nyelvtanórákért sose rajongtam, féltem kicsit, hogy ez is száraz lesz, de nem. Meg külön élmény volt, hogy tudtam követni a tanárt. :)

Találtam olyan onigirit, amiben rántotthús van :D. Asszem ennél fúziósabb ételt nehéz elképzelni. Bár hozzá kell tenni, hogy a helyi rántotthús nem igazán hasonlít a miénkre (nem igazán sós, pl.), de jellegre hasonlóan meglepő egy rízsgombóc közepén.

Ettem meronpant! Ez a neve alapján sárgadinnyés-kenyér, és már régóta terveztem hogy megkóstolom, ha idejutok. Ki kell hogy ábrándítsak minden aspiránst: Nem az íze, hanem az alakja olyan, mint a sárgadinnyének. ízre talán a kürtőskalácsra hasonlít. Nem rossz, csak eredendően lelomboz, amikor egyre csak harapsz és harapsz a zsemlébe, és várod hogy bármelyik pillanatban elborít a csodás sárgadinnye-íz, aztán elérsz a végére és megdöbbenten konstatálod, hogy ebben semmilyen töltelék nincs.

Oké, nálunk is van olyan túróstáska, amire sztem rá kellene írni, hogy "nyomokban túrót tartalmazhat", de sztem ez itt direkt ilyen.