Kabócaének idején

Megjöttem a bő egyhetes vándorlásból, úgyhogy tessék örvendezni, most egy ideig bőven lesz anyag! Meg is kapjátok első körben a - éljen a kronológia - az utazás kellős közepén tett látogatásomat Shirakawa-go faluba. Azért ezt, mert abszolút nem kapcsolódik semmi máshoz, és így anélkül tudok róla beszélni, hogy bekezdéseket írnék arról, hogy mit is csináltam pontosan egy héten keresztül. Az majd később :D

Shirakawago, szóval mi is ez?

Nagyot villantani

(időponthoz szorosan nem köthető bejegyzés, az apropója május 31)

Nesztek, kaptok kultúrát.

A japán furcsaságok és kulturális sajátosságok eléggé felkapottak a médiában. a Fűrész-szériát megszégyenítően véres, vagy egyenesen pornórajzfilmek, idióta vetélkedők ahol az emberek megpróbálnak a fejükre ejtett lábosokkal célbafejelni, az angol nyelv összes szabályára fittyet hányó feliratok, rákízű sütemények. Vannak azonban ezeknél kevésbé felkapott, de nyugati agynak legalább ennyire nehezen felfogható képződmények. 

Tanabata Fesztivál

(július 6)

Utólag visszatekintve ez volt a korai nyár utolsó szabadban elviselhető hétvégéje, ezért külön jól jött hogy erre a napra esett a nyár legnagyobb eseménye, a Tanabata Fesztivál. Ennek van valamiféle alibi hagyománya persze, hogy miért is rendezik meg, de a lényeg mostanra már bőven nem ez, hanem a jól bevált japán fesztiválhangulat. 

A dolognak egy különlegessége azért mégis van, lévén hogy mindenki Yukatába öltözve vesz rajta részt. A yukatáról azt kell tudni, hogy az átlag külföldi számára első ránézésre megkülönböztethetetlen a kimonótól, vagy legalábbis attól a képtől, ami a kimonóról él bennünk. Az alábbi csoportképen lehet megfigyelni, hogyan is néz ki.

Nagashi soumen!

(július 16)

Amikor először hallottam erről, azt hittem hogy ez egy vicc. Ehhez hozzájárult az is, hogy eléggé szürreális humorral operáló sorozatban került elő, nagyon abszurd környezetben, és erősen torzítva.  Amikor rendszeresen bukkantak fel a történetben szarvassal birkózó iskolaigazgatók, a go-t és a focit egyesítő elképzelt sportok, valamint kecskeháton lovagolva iskolába érkező diákok, akkor joggal feltételeztem, hogy egy csúszda módjára felállított bambuszcsőben úsztatott főtt tészta se normális dolog. 

Pedig de. 

A nagy hö-hö-hö hőség

(valamikor július végén-augusztus elején)

Meleg van. Nem kicsit, nagyon.

Persze ezt most pont jókor mondom, ha a híradásoknak hinni lehet, otthon is 40 fok körül tendál a hőmérséklet. Én is éltem már át az otthoni száraz meleget. De ami itt leledzik, az nagyon más.

Az egy dolog hogy meleg van folyamatosan. Ehhez hozzá lehet szokni. még ANNYIRA nem is a forrósággal van a gond. Jó 35 fok simán van, de 40 már szokatlan, ha nem is ritka. A probléma nem ez, hanem az a miazma, ami itt a levegő helyét átveszi július közepétől.

Elég rendes esőzések voltak itt ugyanis az elmúlt 2 hónapban, és ennek eredményeképpen a páratartalom felszökött az egekbe. Mindezt valami fehér ember számára elképzelhetetlen módon tette, amit most megpróbálok érzékeltetni. Azt hinné az ember ugyanis, hogy a magas páratartalom csak zárt, zsúfolt helyeken alakulhat ki, pl lakás, dzsungel, etc. Sajnos ez nem így van, egy nyílt mező közepén lévő szellős városban is ki tud alakulni ez az állapot. 

Challange accepted!

(augusztus 5)

Ha már sikeresen a tanulmányokra fogtam a blog ideiglenes tetszhalálát, nosza, beszéljünk egy kicsit a vizsgákról, meg az ezzel járó mizériáról. 

Szóval az úgy volt, hogy nekem igazából ANNYIRA sok tétje nincs az itteni tanulmányoknak. Legalábbis alapvetően így volt, lévén hogy a krediteket semmilyen módon nem tudom elszámoltatni otthon. Ennek ellenére azért próbáltam nem ellazulni a dolgot az alábbi körülmények miatt:

- Ha már ösztöndíjat tolnak alám, akkor elég hülyén venné ki magát ha épphogycsak átmennék mindenből.

- Azért büszkeség is van a világon

- Gondolnom kellett arra, hogy az én itteni teljesítményem alapján ítélik majd meg a magyar diákokat, és esetleg ez aktívan kihathat arra, hogy hogyan fognak egy esetleges későbbi pályázóhoz viszonyulni fognak. Úgyhogy az elődeim meg az utánam jövő iránti tiszteletből is úgy gondoltam, azért próbáljuk már meg a maximumot kihozni ebből az egészből

- Végül de nem utolsó sorban, ha bármilyen formában esetleg felmerül az, hogy én ide visszajöjjek, akkor nem árt a tanárokkal jóban lenni meg valami értékelhető track recordot hagyni magam után.

Fény az éjszakában

(megjegyzés: mivel a legfrissebb élménnyel kezdtem tegnap, ezért jobb híján úgy tömöm be a 2 hónapos lyukat, hogy visszafelé haladok egy ideig, szóval mostantól a köv. 10 bejegyzés egyre régebbi dolgokról fog szólni, de majd mindig az elején jelzem, hogy ez most éppen mikori dolog)

(augusztus 10)

Ma megint tartottunk egy kisebb összejövetelt a koleszban, aminek az apropóját két dolog adta. Egyrészt most, hogy véget ért a suli és ezzel a vizsgák is (erről bővebben egy későbbi bejegyzésben), az emberek - legalábbis a cserediákok elkezdenek hazaszállingózni. Ezért aztán amíg mindenki ittvan, akartunk tartani egyfajta búcsúeseményt. De mivel úgy alakult, hogy a legtöbb, a szervezéssel általában életvitelszerűen foglalkozó egyén kreditfarmolási célzattal egyhetes intenzív nyári kurzust vett fel (igen, itt ilyen is van. Ha feláldozol egy hetet a nyári szünetedből, egy csomó kreditet kapsz), ezért hirtelen szervező nélkül maradt az esemény. Na itt nem egészen tisztázott körülmények között rám lett testálva a dolog. Nem igazán tudom az okát, lehet hogy gyárilag ilyen bizalomgerjesztő fejem lehet, mert rendszeresen tapasztaltam már - nem csak itt Japánban - hogy valahogy mindig bevonzom az ilyen szervező meg felelős egy egyéb mindenes feladatköröket, lehet hogy pályát tévesztettem és isteni con-man lenne belőlem :D

Hegyező

Na kéremszépen feltámasztjuk a blogot csipkerózsika álmából egy elég magasröptű témával. Nemrég ugyanis sikerült eljutnom a Fujira.

Ez a hegy a cseresznyevilág, a szamurájok és a gésák után talán a legnagyobb országjelképnek számít. Ebben az is segít, hogy az ország legmagasabb hegye (3700 méteren hagyja abba a növekedést), és jó időben messziről is elég jól látható, jellegzetes alakja van. Biztos látta már mindenki, ez az a hegy amit level 2. óvodás rajzol: már túl menőnek érzi magát, ezért odahagyva a "hegy = hegyesszögű vagy tompaszögű háromszög azt' jó'van" Remrandt-i magasságokba ívelő iskolát és nagy kreatívan egy vízszintessel levágja a hegytetőt (hogy odaférjen a godzilla). Naszóval, a Fuji is ezt a "csészés-puding" iskolát követi. Vulkanikus hegyként nem túl bonyolult a felépítése, az alján megindul egy ilyen bő 40-45 fokban felfelé, aztán ezt tartja egészen a kráterig. Először jártam vulkánon, nem igazán tudtam mire számítsak, a lávafolyamok kicsit túlzásnak tűntek mondjuk. Még akkor is, ha a híradások szerint nem elképzelhetetlen egy kitörés a következő néhány évben, ami azért para, mert a jószág utoljára valamikor 130 éve tört ki, és bár azért odébb van a nagyvárosoktól, azért tud károkat okozni, arról az életre szóló élményről nem is beszélve, amikor baktatsz békésen felfelé és szembejön a láva. Amúgy, ti tudtátok hogy a lávában nem lehet elsüllyedni? iszonyatos kínok között égsz szénné ugyan, de ezt a tetején lebegve teszed.