Yoi otoshi wo!!!

Ez bizony a boldog új évet, mert eljött ez is. Legalábbis az a változata, amelyet az újév előtt mondanak. Van olyan változat is, amely a újév után közvetlenül használandó, de ezt majd holnap kapjátok meg! :) Szóval boldog új évet, vagyis inkább jó szilveszterezést mindenkinek! Ez alkalomból lássuk csak, hogy telik itt egy átlagos újév-körüli ünneplés.

Mert nem írok eleget kajákról :)

Valahogy szóba került a minap az evés témája, és sikerült megtapasztalni, hogy néha olyan dolgokban is tud különbözni két nép, amiben nem is gondolná az ember. Azért érdekes ez, mert 3 hónap után hajlamos vagyok azt hinni, hogy legalább nagyjából értem azt, mi történik itt körülöttem, de a jelek szerint ehhez évtizedek kellenek. Legjobb esetben.

Előadtam a már untig ismételt tirádámat arról, hogy, itt nincs kenyér. Legalábbis olyan, amit emberi fogyasztásra alkalmasnak gondolok. Ami van ugyanis, az egy szörnyű, pirítóskenyérnek való, héjatlan, édes vacak. Nem azt mondom hogy nem lehet megenni, de semmi esetre sem olyasmi, ami miatt úgy kelsz fel reggel, hogy "dejó, mindjárt reggelizek!", pedig nekem sok álmos reggelt dobott fel egy jó kis sonkás-vajaskenyér sajttal, paradicsommal, hozzá az előírásos 3 bögre tea. Hát itt ezt ugye dobhatom ki. Van vaj, meg ez a fura vacak...a hús és a zöldség-gyömülcs árak nem mindennapos fogyasztásra vannak kitalálva. 

"Tokyo Monogatari" Második fejezet, második rész

 4: bekonzerveződni

Éjfél körül sikeresen megérkeztem a szállásom környékére. Erről azt kell tudni, hogy alapvetően Shinjuku kerületben volt, ami itt a belváros, annak is a Kabukichou nevű negyedében ami...nos...Magyarországot megjárt japánok írták le úgy nekem, hogy ez a "helyi 8ker". 

"Tokyo Monogatari" Második fejezet, első rész

Megint újra Tokyo-rovat! Volt szerencsém a hétvégét a városban tölteni (némi karácsonyozás címén), ezúttal - tanulva a múltkoriakból - most két napra jöttem, itt is aludtam. Persze a végén megint úgy jöttem haza, hogy igazából maradni kellett volna még, lehet hogy legközelebb így is teszek. Az alaptéma az volt, hogy előző alkalommal a régi városból láttam részeket, most pedig a modern városrészekbe pillantottam be. Lássuk, mit is nyújt ez a vonal!

Ezúttal a két napnak megfelelően két részre szedem a beszámolót, a második rész holnap érkezik, itt a szombati napról lesz szó.

Merí küriszümász!

Kedves utasaink, kéretik leheverdni a fotelbe, magunk elé venni a bejglistálat, betárazni a forraltbort, eljött ez a nap is, karácsony Japánban!

Először pár dolog az abszolút avatatlanoknak: lévén hogy a kereszténység errefelé soha nem tudott igazán gyökeret verni pár százalék lelkes hívőn kívül, a karácsony is eléggé furán működik. Vallásos elemek vagy szimbólumok sehol, eleve ott indul a történet, hogy az amerikai verziót vették át, ahol a télapó hozza az ajándékot, és nem a "jézuska". Mindezt megfejelik még azzal, hogy az egész ünnep valamiféle - gondolom hasonló alapokon, mint nálunk a szocializmus alatti "a szeretet ünnepe" - második Valentin-napként üzemel: a japánok jellemzően nem családi körben, hanem barátnővel-baráttal töltik az egész napot és nagy fontosságot tulajdonítanak a "küriszümász déétó"-nak, vagyis hogy ilyenkor együtt hova mennek, mit csinálnak.

Szereted Tea szertartást?

Szombaton voltam teaceremónia-bemutatón. Teljesen véletlen megtudtam ugyanis, hogy ugyanabban az épületben, ahol egy héttel korábban a nemzetközi karácsonyi kajás hepaj volt (erről is írok majd, csak türelem :) ), most szombaton lesz egy ilyen esemény. Úgy tűnik ez itt valamiféle kultúrház lehet, mert elég sok mindent hirdettek, úgyhogy lehet, visszatérek még, ha lesz valami jó program.

Sushiszpotting

Végre elverekedtük magunkat a kaitenzushi-étterembe. Aki járt már a Wasabiban, az nagyjából tudja, miről van szó, aki még nem az .....ne menjen, mert nem túl jó hely :) nekik elmesélem.

A csodálatos pénztárgép

Végre ránkadták a teljes páncélöltözetet az edzésen. Hát, ez egy érdekes élmény. Kezdjük ott, hogy most már - ha mindent jó akar csinálni az ember - felölteni és levenni a teljes eszcajgot jó 10 perces meló. 

Mi volt ugyanis a legelején? Melegítő alsó-felső, kard a kézbe, aztán gerappa. Most meg nézzük a lépéseket:

 - Magadra kell ölteni a hakamát, amit két helyen kell megkötni, naná hogy sajátos és elsőre baromira nem logikus módon.

- Erre jön rá a mellvért-haspáncél, amit szintén 3 zsinór tart a helyén

- Kesztyű, szerencsére ebbe csak bele kell bújni

- Sisak. Mondanom sem kell, ennek is van zsinórja, és van hozzá egy fejkendő is.

További apróságok

Hölgyek urak, üdv ismét!

Kicsit megkésve, de akkor kezdjünk bele a "második szezonba"! 

Fura helyzet állt elő, ugyanis volt kb. egy hét, amikor azért nem írtam, mert tényleg ne volt miről. Aztán jött egy olyan hét, amikor már lett volna miről, de egész egyszerűen időm nem volt egy normáilis bejegyzést megírni. Ennek számos egyéb mellett az volt az oka, hogy itt most épp félév közepe van, ezért eláraszottak minket az évközi tesztekkel, összehangolt, pontos akció keretében. Csak ez érdekesebbekből szemezgetek:

Bréking nyúz: Földrengés!!!!

Rendkívüli adással jelentkezünk, kicsit megszakítva a tervezett rendet, mert ha erről nem írok most akkor később már valszeg felesleges lesz.

Igen, tudom hogy régen nem írtam, a vicc az, hogy épp holnap akartam egy hosszabb bejegyzést írni, de most ezt megelőzöm. Ugyanis földrengés volt alig pár órája.

Tízezer Isten

Nos tudom, kicsit leállt itt az élet az elmúlt héten, ez több faktorból kombinálódott össze, részben eléggé lefoglaltak az egyetemi teendők, részben tényleg nem volt sok lenyűgöző dolog errefelé leszámítva a lassan "szokásos" dologgá váló cuccokat. De semmi pánik, sok jó tippet kaptam, meg eddig is volt pár elfekvőben lévő ötlet, úgyhogy egyfajta "második szezon"-ként kicsit újítunk és a mindennapi csodák helyett/mellett tematikus dolgok jönnek.