"Szerintem figyelnek"

Nem gondoltam volna, hogy Japánban olasz étterembe fogok valaha is menni, de ez is megtörtént.

Történt ugyanis, hogy ma volt annak a napja, hogy az helyi mentor-tanárom elvitt engem meg pár másik pártfogoltját (köztük két japánt is) a közeli olasz étterembe. Ez megint ilyen európai aggyal felfoghatatlan dolog. Ráadásképp a tanárúr - valszeg épp ezért kaptam őt - Magyarországot is ismeri, többször járt itt, ezenkívül beszél németül, tankönyvet is írt, és ezen kívül is még vagy 2 nyelvet tud. Evés közben a világ legtermészetesebb dolgaként beszélgetett velünk mindenféléről, Kertész Imrétől Lukács Györgyön át az 56os forradalomig bezárólag mindenről tudott és érdekelte. Azért ez még nem teljesen az én kommunikációs szintem (főleg úgy nem, hogy egy idősebb tanár a másik fél, akinek amúgy is baromira le vagy kötelezve, hát még most hogy meghív vacsorázni, ezért a lehető legudvariasabb japánt kell használni, amiben finoman szólva sem vagyok még profi), de igyekeztem helytállni derekasan.

Képek!

Először is: Megtörtént az első körös frissítés, az alábbi bejegyzésekhez kerültek képek! Lesz még egy ilyen, de ahhoz a telefonomat kell az együttműködésre rábírni, ami még várat magára.

Addig is ide klikk:

http://nippon-pon.blogspot.hu/2012/10/c-water.html

http://nippon-pon.blogspot.hu/2012/10/kigyok.html

http://nippon-pon.blogspot.hu/2012/10/tudom-mit-ettel-tavaly-nyarson.html

http://nippon-pon.blogspot.hu/2012/10/a-gyozelem-ize.html

Zabkenyérhegyező

Tegnap szakadt az eső.

Tette ezt roppant mocsok módon úgy, hogy amikor elindultam a találkozómra (megint magyart oktattam), még szinte semmi sem volt, hazafelé viszont szakadni kezdett. Ez két okból volt ciki:

1) aznap reggel mostam ki kb. mindent amim van, eddig a szél és a meleg miatt minden megszáradt egy óra alatt. Most csak másnap reggelre volt minderre hajlandó.

2) A bicikli sokmindenre jó, de arra nem hogy esőben használd. Volt esőkabátom és esernyőm is, de a nadrágomon ez nem segített hazafelé....

Találtam normálishoz közeli állagú kenyeret! kétszer annyiba kerül, mint a sima, a felirat szerint "rye bread". Ez, némileg poros irodalmi emlékeim szerint - ha a zabegyező eredeti címe tényleg catcher in the rye - zabkenyér kell, hogy legyen, de ilyenről még sose hallottam. ízre finom, ez már csak tényleg egy nagyon picit édes.

"Tokyo Monogatari" Első fejezet

Na végre elértem ide is! Megkapjátok a szombati napomon átélt Tokyo élmény sűrített változatát itt most szépen sorban. 

Kezdjük egy lényegtelen aprósággal: A helyes kiejtés magyar átirat szerint "Tókjó". Ezt a "Tokijó" dolgot tessék hanyagolni mert jön a beton :)

Hol is kezdjem? Kezdjük a tanulsággal: Ez a város hatalmas. Területe kb. egy kisebb megye, lakossága kicsitvel több, mint a teljes Magyarország. Van egy angol nyelvű, kb 50 oldalas guide-om, amiben benne van az összes kerület összes fontosabb (!!!!) nevezetessége. Nem számoltam meg, de olyan 100 körülire saccoltam. 

Ebből nekem egy nap alatt sikerült öt, azaz ötöt megnéznem. Gyors fejszámolással rá lehet jönni, hogy a város kb. 5%-át láttam, de ha figyelembevesszük, hogy ez egy angol nyelvű útmutató a nevezetességekről, nyilván még kevesebb a valós szám. Szóval a trip végén el lett döntve, hogy ebből sorozat lesz. 

A célom az, hogy

- legalább havonta egyszer be tudjak jönni ide

- lehetőleg ne csak egy napra

- jó legyek (mert ezt úgyse lehetett kihagyni :D)

Úgyhogy ez most nem is igazán Tokyo riport, hanem Tokyo töredék-riport. Megkapjátok azt, amit én kaptam egy nap alatt. Jó étvágyat hozzá :)

....hamarosan folytatjuk adásunkat....

Csahogy meglegyen a péntek is :D

Tudjátok, hogy mondják japánul a "puskát"? Nem a sörétest, hanem ami miatt meglett a matekérettségim. 

Na, tippek? Még van 20 másodpercetek......lejárt.

...legalább nekem szép!

Istentelen mázlitok van, amiért feledékeny vagyok.

A tegnapi bejegyzésből ugyanis a nagy földrengésmámorban lazán kihagytam azt, hogy most volt a prezentációnap, amikor mindenkinek az országát kellett bemutatni az egyik órán. Nem, ez nem az ahol kisgyerekek is lesznek, az egy tökmás dolog, és kb. 2 hét még, csak a téma hasonló.

Azért jó, hogy ezt kihagytam, mert így ma van miről írnom, már azon kívül hogy tegnap azegyik órán kaptam egy 10 oldalas japán szakcikket, hogy ezt dolgozzam fel egy hét alatt :D. A szakosoknak: pont mint amit előző félévben filológián kellett csinálni, csak ez japánul van. Ugye ti se gondoltátok, hogy ez az egész "tanuljunk meg szakcikket bemutatni" féléves mizéria valaha is jól fog jönni? Hát én se. Főleg nem azt, hogy ennyire hamar. De most előtúrom valahonnan az akkori vázlatomat, hátha ér valamit.

Tűz-víz-repülő

Ma volt egy földrengésgyakorlat. 

Namost itt ezt is képesek sokkal komolyabban csinálni, mint nálunk. A dolog úgy indult, hogy szóltak, hogy most "reng a föld" és tegye meg mindenki a szükséges lépéseket, Erre van egy szentháromság, talán már volt szó róla:

- bebújsz az asztal alá

Ha úgy tűnik, hogy nem akar semmi ráddőlni, akor

- kikapcsolod a gázt és az áramot

- kinyitod az ajtót, hogy ki tudj menni, ha esetleg eldeformálódna a nyílás.

Namost ehhez tudni kell azt is, hogy - és ez csak most tudatosult bennem - itt az egész életmód arra van berendezve, hogy mindjárt földrengés lesz. Igaz ez akkor is, ha - ahogy a tanár elmondta - Gunma megyével kifogtuk a létező legföldrengésbizosabb helyet. Kétféle földrengés van ugyanis errfelé:

1) A tenger alatti mozgásokból indulva éri el a partot, jár hozzá extra feltétként tsunami is

2) Vannak ilyen random törésvonalak a szigeteken, ezek elcsúsznak és ebből is lehet rengés.

Namost Gunma megye a fősziget kb. legközepén van, az 1) típus ide nem ér el. Emellett egyedülálló módon itt egyetlen törésvonalat sem találtak, így a kettes számú versenyző is kiesik. Úgyhogy lehet, hogy el kell hogy szomorítsak mindenkit, aki arra vár, hogy lesz majd élő földrengésriport, mert lehetséges, ha valószinűtlen is, hogy egyáltalán nem fogok ilyet tapasztalni. 

Hazamegyek és átgondolom az életed

Megint volt alkotmányismeret órám. Most valahogy még többet sikerült felfogni az egészből, még azt is mertétettem, amikor olyan dolgok kerültek elő, mint "emberi jogok", "természettől való és államtól való", vagy éppen "jogi személy". Sikeres ember vagyok. 

Emellett folytatódott a multkori kerekasztalos beszélgetés arról, hogy legyen-e japán császárnő. Vicces módon én voltam kb. az egyetlen, aki utánanézett a dolognak. Ennek prózai oka volt. Mivel a kiosztott japán újságcikkből kb. csak a kötőszavakat értettem, ezért kénytelen voltam angolul (naná hogy a wikipédián) utánaolvasni, hogy ez meg itt a miafene. így sikerült olyan érveket is bedobnom, hogy "dehát régen is volt császárnőjük, még ha csak átmenetileg is, ne mondják már hogy ez annyira szokatlan". Legmenőbb, hogy erről eladdig a japánok se hallottak, legalábbis az az öt nem, akikkel összekerültem. Oké, nem ma volt, de akkor is. 

"Arról, hogy mi a groteszk"

Ma az elvileg tanulásra szánt időben remekül eldiskuráltunk az egyik japánnal, szóba került valahogy a pénz, mi mennyibe kerül, etc. Miután megemlítettük, hogy mennyi ösztöndÍjat kapunk, remek gazdasági érzékkel és éleslátással konstatálta, hogy tulképp akkor mi hétvégén az ő "adódforintjaiból" megyünk Tokyoba szórakozni egy hétvégére. Megegyeztünk, hogy ha már ilyen társadalmi igazságtalanságok vannak, egye fene, legközelebb a "saját pénzén" meghívjuk egy sörre :)

Zzzzzzzzzzz.......

Na tegnap volt az a nap, amikor némi könyvtárban netezésen, egy hosszabb bevásárlókörúton és agresszív takarítás/főzés/mosáson, és az egyre jobban rámtelepedő tanuláson kívül az égvilágon semmi nem történt. Oké, ez elég sűrű, de nem kifejezetten érdekes. Aki esetleg mégis arról szeretne olvasn, hogy hogyan csinálok spagettit, az írjon egy mailt és azonnal ajánlok vagy 3-4 jó könyvet amit biztos nem olvasott még, de mindenképp el kellene hogy olvasson, ha már ennyire ráér :)

Ezért aztán kaptok egy elfeledett sztorit a hét közepéről.

Miért akar valaki magyarul tanulni?

Megint rájöttem, hogy a magyar az egy mocsoknehéz nyelv. 

Történt ugyanis, hogy még jó 4 hónapja, mikor kiderült, hogy ide fogok jönni, elkezdtem netes levelezőtárs-kereső siteok segítségével helyi ismerősöket szerezni. Alapvetően fogalmam sem volt, mennyire lesz itt közösségi élet, egyéb cserediákok, velünk napi-heti szinten foglalkozni akaró japánok, ezért úgy gondoltam, nem árt ,ha ismerek néhány embert a környéken. Végül a tényleges "élet" itt messze felűlmúlta a várakozásaimat, szóval nem is annyira gond, hogy első körben senkit sem találtam, aki ezen a környéken élne, szinte mindenki aki írt nekem, alsó hangon Tokyoban lakik.

Ehhez képest miután idejöttem, jött egy levél a majd' fél éves kiírásomra. A levélíró lány a közelben lakik, és MINDENKÉPPEN meg akar tanulni magyarul, ehhez keresett - állítása szerint már régóta - a környéken élő magyart. Már többször járt nálunk, jelenlegi barátja is magyar, szóval innen a lelkesedés. Nekem meg külön jól jö, úgyis szeretek ilyesmivel foglalkozni, meg még beszélgetni is van lehetőségem, szóval winwin. Igyhát összefutottunk a város legnagyobb bevásárlóközpontjában - amire nézve a japánok folyton szabadkoznak, hogy elég kicsi, de így is kb a westend 3xosa) egy Subwayben, aztán a délutánt random beszélgetéssel meg magyartanulással töltöttük.

Ifjak és idősek

Megint órám volt. Hogy milyen, az most nem fontos. Ami fontos, hogy az órát tartó tanár személyében találkoztam A BÁCSIVAL. Biztos mindenki, aki járt bármilyen felsőoktatási intézménybe, ismeri a típust. Nagyon idős, de még idősebbnek látszik, nagyon megfontoltan beszél, de mégis elég nehezen követhető amit mond. Nagyon érdekes dolgokról beszél, de 20 perc után azon kezdesz el gondolkodni, hogy a - tárgyfelvételkor valamiért szimpatikusnak gondolt - " a XXII. századi szerszámgépgyártás hanyatlásának okai Proust prózája tükrében" tárgyú órán hogy francba jutottatok el a Kubai banánültetvények kártevőinek osztályzási módszertanához. 

No, a Bácsi pontosan ilyen. Emellett nekem még egxtra élmény, hogy öltönyével, nyakkendőjével és magas homlokával pont olyan, mintha a Meiji-korszak kormányainak egyik minisztere maradt volna itt velünk valahogy az elmúlt 120 évben. 

Nekem mondjuk az külön jól jön, hogy viszonylag érthető nyelvezettel arról beszél, hogy bizony az ő gyerekkorában még nem volt mobiltelefon, rendes is csak elvétve, és milyen para volt pl mikor a barátnőjét akarta felhívni, és nem tudta ki fogja felvenni a telefont. Mert ha pl. a zord apa, akkor az nem nyerő. És hogy nekünk ezzel már nem kell megkűzdeni. Meg ne kérdezzétek, hogy került ez pontosan elő. Az óra témája elvileg az emberi kapcsolatok lennének és az elején felvetette hogy a mobiltelefonok hogy befolyásolják ezt. Aztán valahogy ide kanyarodtunk. A legjobb, hogy ő nem elégszik meg azzal, hogy ő beszél, időnként odaadja a mikrofont hogy "nyilatkozzunk meg, mit gondolunk". Ez mondjuk feltételezi hogy értjük a kérdést, ami azért még mindig nem megy 80%os szint főlé :D

Egyszóval érdekes volt, na.!

...in name only

Ma voltam japán nyelvtan órán. Elég érdekes volt látni hogyan fogják fel és próbálják elemezni ezt a nyelvet saját szemszögből a helyeiek. Alapvetően igeragozásról volt szó. A legszembeötlőbb dolgok:

- latín betűs átírást használnak arra, hogy elemezzék a nyelvtani szerkezetet, és gátlástalanul elválasztják a szavakat olyan helyen is, ahol ezt amúgy a japán nyelv nem engedné

- teljesen más logika és jellegzetességek alapján csoportosítják az igéket pl.

- a kivételek is meg vannak magyarázva. Amit mi egyszerűen bemagolunk, hogy "van A szabály, ami mindig érvényes, kivéve B esetben, ami egy kivétel", az itt el lett mondva, hogy az miért más, és hogy az egész mögött van egy mögöttes szabály, ami miatt a kivétel igazából nem is kivétel

- a japán nyelv foylamatosan változik. A tanár mutatitt egy csomó példát, ami 30 éve még hiba volt, de most már egyre többen használják, és lassanként a nyelv részévé válik. Lehet, hogy 30 évvel később már ez lesz a szótárban

- alapvetően egy csomó dlog van, amit mi csak úgy megtanulunk, hogy "ez így van", pedig valójában van valami mögöttes szabály, ami MIATT van így. Ugyanígy, a mindennapi életben megfigyelhető gyakori nyelvtani hibák egy része is azért van, mert az illető - akár japán is! - egy általános nyelvtani szabályt próbál valami kivételre alkalmazni.

A Japán császárnő és én

Vicces dolog japánoknak szánt órára beülni. Még viccesebb lesz, ha az órán te vagy az egyetlen fehér ember a világ kb. túlfeléről, és konkrétan meg kell nyilatkoznod komoly hagyományelemekkel tűzdelt belpolitikai kérdésről :D

Az úgy történért, hogy felvettem a "japán alkotmánytörténet" elnevezésű tárgyat. Nem, nem őrültem meg, egyszerűen ez az a kutatási téma (a szakdogámhoz fog kelleni) ami egyáltalán lehetővé tette, hogy kijöjjek ide.

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az ösztöndíjakat nem úgy osztogatják hogy:

- Hé, te ott! Szeretnél Japánba menni egy évre?

- Igen tanárúrkérem, szeretnék.

- Ennél azért kicsit több kell, nem gondolod? Mennyire szeretnél Japánba menni?

- Tanárurkérem, én nagyon szeetnék Japánba menni!

- Rendben van, itt repjegy, mehetsz.

Szóval kellett annó ilyen kutatási tervet csinálni, hogy én igazából mit akarok itt csinálni azon kívül, hogy végigjárom az összes nevezetességet, végigeszem az összes étterem menűjét, és bólogatok ha valaki hozzámszól. Ennek eredménye lett a japán alkotmány behatóbb vizsgálata, aminek az otthoni szakirodalma a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető bőségesnek. Ide megérkezve a mentoraim ezt a tárgyat ajánlották indulásnak (lett volna egy másik is, de az csak a köv. félévben indul.). 

"I am a MEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!"

MEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!

Ha szeretsz egy bambuszkarddal barátságos tekintetű japán bácsikat fejbecsapni, miközben ezt üvöltöd, akkor a kendó a te sportod. 

Apróságok

Az egyik tanár megemlítette, mikor a prezentációrol volt beszélgetés, hogy kicsit gyorsan beszélek és hogy majd lassítsak. Sztem ezt vehetem dícséretnek :)

Emellett érdekes, hogy mennyire lejön két nép eltérő gondolkodása abból, hogyan viszonyulnak azonos dolgokhoz. Itt van például a WC. Otthon megszoktam, hogy mindig a női van a bejárathoz közelebb, majd kicsit arrébb a férfi. Nyilván így udvarias, a gyenge nő ne gyalogoljon sokat, legyen ott rögtön. Na itt ez másképp van. Bárhol WC van, szinte azonnal a befordulás után ott az arcodban a férfiwc, majd kilóméterekkel arrébb, sokszor egy mesterséges kanyar vagy egyéb betoldás után, ott a női. Ez az öltözőknél is pont így van. Először nem értettem, de aztén rájöttem, hogy valszeg itt a privátszféra fontosabb, mint a fáradtság. Mivel a női öltöző/WC jóval messzebbb és kb. semmivel össze nem téveszthető helyen van, nem fordulhat elő, hogy te csak úgy "arra jársz", egyáltalán nem halad el előtte senki, csak az megy már eleve abba az irányba, akinek ott van dolga. 

C-water

Ez volt ráírva az egyik üdítőspalackra, mint márkanév. Az egyik kínai lánnyal elbeszélgetve érdekes különbségekre jöttünk rá. Ő elsőre arra asszociált, hogy biztos tele van C-vitamínnal, én meg elkezdtem vigyorogni, hogy mennyire vicces lenne már, ha tényleg tengervíz (seawater) lenne benne :D. Még azt se mondhatnák a vevők, hogy nem szóltak előre. Ebből aztán kialakult egy kisebb közvélemény-kutatás, és az jött le a hogy az ázsiaiaknak eszükbe se jut ez a képzettársítás, míg az összes európai azonnal erre gondolt.

A kígyó amit láttam, állítólag nem veszélyes. Cserébe van valami barna, ami meg igen. De állítólag a folyó környékén vannak csak, az egyik japán lány hülledezett is, hogy ő itt még kígyót nem látott.

Kígyó(k)?!?!

Láttam ma egy kígyót a járdán. Épp egy közeli park felé bicikliztem, ő meg valszeg kijött sütkérezni, mert jó idő volt. Zöld volt és legalább egy méter. A legijesztőbb az volt benne, hogy mire rájöttem hogy mi is az, már csak kb 2 méterre lehettem tőle. Persze, meg sem mozdult, szépen kikerültem és mentem a dolgomra, de akkor is. Oké, tudom hogy errefelé ilyesmik élnek, de arra akkor se számítottam hogy csak így a városban felbukkanhatnak. Eddig ilyesmit max az állatkertben láttam és minden fajtájától zsigerileg irtózom. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy egy elhagyatott, szinte csak autósforgalom által látogatott úton mentem, a lakott résztől kb egy utcányira, szóval a forgalmasabb helyeken ilyesmi biztos nincs. 

Kizárólag azért mentem amúgy arra, mert egy, térképen kinézett parkba akartam eljutni, és mivel nem ismertem az utat, követni akartam a folyó vonalát amennyira csak lehet, lévén hogy annak a túlpartján volt. Hiába vannak utcaszámok, de a kisebb utcák számai a térképemen nincsenek rajta, jól beazonosítható pontok nélkül lehetetlen itt bármit is megatalálni, ha nem a fogalmas részeken haladsz. Mindenesetre találtam parkot, elég nyugis hely, sok fával, meg halastóval, amiben irtózatos méretű pontyok úszkáltak. 

Számmisztika és a kendós gyerekek

Először is a tegnapi adásszünetért gomen'. Valamilyen okból kifolyólag az egyetemen egész tegnap nem volt áram, bemenni is csak akkor lehetett, ha valami fontos dolgod volt, ezért aztán a könyvtárig el se jutottam. Úgyhogy cserébe ma dupla adag következik, tartva a sorrendet persze.

Illetve mégsem tartva, mert az alábbi story még csütörtöki, csak elfelejkezdtem róla. 

békésen ücsörgök a közös helyiségben, és - mivel épp senki nem volt ott rajtam kívül - jobb híján próbáltam a másnapi zhra szükséges tudást a fejembe csepegtetni. Egyszercsak megjelenik Miyoshi-san (ő az egyik "mindenes" itt a nemzetközi részlegen, alapvetően bármilyen hasfájása van az embernek, hozzá kell menni), mögötte három, ránézésre 7-8 éves forma gyerkőccel, akik nagy piros sapkát viselnek. Ezután hozzájuk fordul, és közli velük hogy "várjatok itt egy kicsit, addig majd az onii-san (ez én lettem volna) figyel rátok, ne féjetek tőle, külföldi de beszél japánul", ezután bocsánatkérően felém fordul, megkér hogy elnézést de nem figyelnék rájuk, és elhagyja a termet.  Mondanom sem kell, hogy szegény gyerekek - sztem életükben nem láttak még fehér embert - attól a gondolattól, hogy én esetleg érthetem, amit ők mondanak, annyira lesokkolódtak, hogy elvonultak a terem másik sarkába és csak suttogva mertek beszélni, miközben az előzőleg kiosztott édességeket majszolták. 

Végülis annyit megbeszéltünk hogy én Magyarországról jöttem, az egyikük állítólag hallott róla (bár később kiderült, összekeverte valami mással). Aztán értük jöttek és eltűntek, azóta se tudom, mit kerestek ott :D

Mindannyian álarcot viselünk

De legalábbis itt egyre többen. Van valamiféle influenza (hogy járvány-e vagy sem abban nem vagyok biztos). Namost nálunk az emberek csak reménykedve várnak, hogy őket ez nem kapja el, a tudatosabb\reklámok által befolyásolhatóbb fajta meg beszedi a vérescseppet.  Na itt ennél az emberek jobban félnek valamiért. Aki megbetegszik, az azonnal felvesz egy ilyen bármelyik boltban fillérekért kapható maszkot, ami kb úgy néz ki, mint a kórházas sorozatokban a műtősmaszk, csak fehér (lányoknak van rózsaszín, illetve egyszer láttam feketét is). Állítása szerint ez megóv bármitől, ezért aki már elkapta a gyászt, felveszi és így óvja a többieket - és hajt végre néha akaratlan módon Hannibal Lecter imitációkat.

Vannak olyanok is, akik még nem kapták el, de - vagy mert nagyon nem is akarják, vagy mert olyan helyen dolgoznak ahol nagy erre az esély - mégis maszkot húznak. Gyakori pl buszsofőrökön meg bolti eladókon látni ilyeneket. Én még egyelőre tartom magam, de jó tudni hogy nyújt ilyen opciót is a világ, ha szükség van rá.

Végre lett hosszú í-m!

Jó egy hete kaptam egy cirkalmas 2 oldalas levelet a városházáról, idő és kedv hiányában csak átfutottam (egy teljes átolvasásra ráment volna a napom, mivel soronként kb 4-5 eddig sose látott kanjiösszetétel pislogott rám). Namost kiderült, hogy sikeresen pont akkor költöztem be ebbe a csodás épületbe, amikor a környéket közigazgatásilag újraszabják, ergo alig 4-5 nap otttartózkodás után sikeresen "elköltöztem" egy másik cimre. Illetve, igazából a cim változott meg. Namost a levél igazából csak arról szólt, hogy ennek én örüljek, de azért ilyenkor nem árt ezt a személyi-lakcimkártyán (itt ez még egyben van) is rögziteni, hogy megtaláljanak ezentúl engem a levelek. Erre került ma végre sor, szerencsére - mivel többeket érintett a dolog - a kocsival elvittek minket. Továbbra is horrorfilmbe illő élmény nézni, ahogy a kocsi megy előre láthatólag anélkül, hogy bárki vezetné, aztán leesik, hogy japersze, itt jobboldali a kormány (bár most épp nálunk is az, de ez nem csökkenti a meglepetésfaktort). Úgyhogy új cimem van, a későbbi könnyebb visszakereshetőség kedvéért nem ide irom, hanem rögtön egy kommentbe a bejegyzés után. 

"Jó reggelt"

Lett volna tegnap Kendo, de végül elmaradt mert a tanár beteg. Elvileg pénteken lesz, szal szombaton irok majd erről is várhatóan :)

Az egyik órára várva rögtönöztünk egy nyelvtanfolyamot a jelenlévők aktiv közreműködésével. A téma a "jó reggelt, tanár, köszönöm" hármas volt. Tanulságok:

- A kinai még mindig nehéz nyelv. Az én sztem teljesen rendben lévő "hao"mat a kinai csaj vagy 10szer kijavitotta általam meghallhatatlan okokból, és a "laoshi" (ez a tanár) "shi"-jét is újramondatta legalább ennyiszer. Viszont a Xiexie-re (köszönöm) közölte, hogy pont úgy mondom mint a pekingiek és ez vicces :)

- Az azerbajdzsáninak alapvetően egész emberi hangzása van, bár az irás helyenként fura. Állitólag a törökhöz van köze, ez akár elképzelhető. Úgy-ahogy sikerült mindent első-másodikra kimondani

- Nade úgyis mindenki a magyarra kiváncsi! menjünk sorban.

SoftBank

Na, kinek van tippje hogy mi ez? három....kettő....egy......

senki?

Ja, hogy biztos bank?

Nem. 

Ez a neve a telefontársaságnak, ahonnan mobilom lett végre.

Meg ne kérdezzétek, hogy miért hivják igy. 

A telefon maga ez a tipikus japán hosszúkás cucc amit mindenhol látni, rém egyszerű példány, ahhoz képest annyira nem volt olcsó. Irgalmatlan küzdelmek árán sikerült felfedezni benne az angol nyelvű menüt. Alapvetően nem arról van szó, hogy egyáltalán ne értettem volna a japánt, de egy új, számodra ismeretlen logikával felépitett telefont kezelni megtanulni amúgy se egyszerű (én annó a faék bonyolultságú androidos samsungomon nem tudtam lerakni a telefont napokig), hát még ha egy másik nyelven is van. Egész pofás kis jószág azért, lehet vele fényképezni meg mélt irni, ami igy japánon belül szinte ingyenes. Ami a legviccesebb volt, hogy az eladóarc közölte velünk, hogy nem jár hozzá töltő! Azt külön kéne megvenni 1700yenért. NODE! Ha gondoljuk, ne vegyük meg, ő azt ajánlja, menjünk át a közeli 100yenes boltba, ahol, igen, jó a tipp, 100yenért lehet pont ehhez a telefonhoz való töltőt venni. Még egy dolog, ami itthon elképzelhetetlen...

Érdekesség továbbá, hogy az utsó 4 számjegyet te választhatod ki. Bár lehet ilyen nálunk is van csak én nem jöttem rá. 

Úgyhogy most van telefonom, öröm és boldogság az élet, végre nem azon kell izgulnom hogy most valakivel összefutok e a folyosón vagy nem.

Röpsárlabda

Most jutottunk el oda hogy megnézzük az egyetem sportlétesitményét is. Jó hir, hogy baromi nagy és van benne minden, rossz hir hogy csomó minden lakat alatt volt, amihez nekünk nem nagyon volt kulcsunk. A tollaslabdázni vágyó szakaszt ez nem érintette igazán, de elég vicces volt megpróbálni kosárlabdázni jobb hiján egy röplabdával. :) Itt sikerült találkozni a társaság egy még nálunk is újabb (pár napja érkezett) tagjával: Egy kinai sráccal, aki anélkül jött el ide, hogy egy szót, nem viccelek, egy szót beszélne japánul. Angolul lehet vele társalogni. Saját bevallása szerint egyfajta kisérletként, különösebb cél nélkül vágott bele ebbe. Más kérdés hogy innan ide átjönni annyira nem nagy kaland, kb mintha tőlünk valaki németországba menne. De azért riszpekt. Irták többen még annó, hogy milyen bátor dolog hogy bevállalok ide egy évet, hát akkor nézzétek meg ezt az arcot :)

Gasztornómiai felfedezés, avagy egy újabb hibridmeghajtású csoda innen: Szereted a curry-t? Szereted a ráment? Akkor neked találták ki a "kárérámen"-t. Olyan rámen, ami egyben curry is. A két világ legjobb részét egyesiti. Ezt ebédeltem ma ugyanis, most már rájöttem hogy ilyen is van.

Tudom mit ettél tavaly nyárson

Na ez az a pont ahol nagyon kár hogy egyelőre nem tudok képeket postolni (2-3 hét a probléma várható megoldási ideje). Volt ugyanis tegnap a városi fesztivál (Tisztes nevén Maebashi Matsuri), legalábbis annak az első napja. Úgy tűnik, itt valaki rájott arra, hogyan egyesitheti a békebeli felvonulások hangulatát és külsőségeit a május elsejei sörsátor-virsli/krumplilángos/vattacukor hangulattal.

だんご、だんご、だんご、だんご、だんご、だんご大家族。。。

Ha sose Unoztál még 8 különböző nemzetiségű emberrel egyszerre japánul, akkor nem éltél igazán.

Úgy alakult, hogy valahogy szinte mindenki összegyűlt az egyetemi közös "nincs jobb dolgom ezért ebben a szobában lógok, hátha történik valami" szobában. És előkerült egy ilyen elnyűtt ezeréves Uno-pakli. Nagyon hamar kiderült, hogy bár a játék alapvetően egy hűtőmágnes minden bonyolultságával bir, de mindenki kicsit máshogy tudta a részletszabályokat. Bár tényleges japánból csak kettő volt az asztalnál, még ez itt a közvetitő nyelv, annál is inkább, mert senkinek sincs halvány segédfogalma sem arról, ki mennyire beszél angolul. 

A dolog meglehetősen kaotikus, viszont szinte folyamatos beszéd megy minden egyes körben. Jó, mondjuk az Uno nem is az a "folyamatosan kussolva nézem a kártyáimat" játék.

"És benne ezer elefánt!"

Ha az ebédszünet 40 perc, akkor bizony kemény sorok vannak . A dolgot neheziti, hogy elsőre nem lehet megmondani, egy sor van e mindenhez, vagy pedig ételfajtánként külön ablakokra bontva kell járulni az élelemért. Csak akkor derült ki számomra, hogy az utóbbi a helyzet, amikor már 10 perce sorbanállok hidegétel pult előtt. Érdekes, mert a rámenes sor előtt (ezt kerestem eredetileg is) Már ilyen szines csikok mennek a földön, hogy itt hova kell állnod. Van spagetti-szerű cucc is, de azt várhatják hogy itt bármi ilyesmot fogok eni! Nem néz ki mondjuk rosszul. Venni már vettem a suupáában valami spagettiszószt meg tésztát, ha csinálni kell valamit, ennél egyszerűbb nincs. Meg mivel még nem vettem rizsfőzőgépet, igy a helyi ételek elkészitésétől egyelőre nagyrészt el vagyok zárva. Ez egyelőre nem igazán gond, a cafetéria meg a leértékelt bento megoldja a problémát kart karbaöltve.

Megvilágosodás és a milánói sertésborda

Megvilágosodok minden sarkon. Szó szerint. Hadd magyarázzam el.

Erről talán nem irtam, de több "menjünk el ebbe a térképen jelölt boltba" akcióm kisebb városnéző körúttá fajult, mivel a térkép kissé elnagyolt, a rajta bejelölt landmark-szerűnek szánt boltok-épületek hol felismerhetőek, hol nem, és ráadásképp nincsenek itt utcanevek. Nem azt mondom hogy könnyű eltévedni, de nem különösebben nehéz. A dolgot tovább neheziti, hogy a térképen bejelölt bolt neve néha japánul van irva olyankor is, amikor a bolt tényleges neve angolul van. Ringlispilként körözve kutattam a térképem szerint "ﾌﾚｯｾｰ" (ejtése kb: füresszé) nevű 100yenes boltot, amig rá nem jöttem hogy ez talán azonos kell hogy legyen a "Fressay" feliratu épülettel.

Az utcanevek helyett számok vannak, ez elvileg logikusabbá tenné a dolgot, gyakorlatilag semelyik utcasarkon nem látni semmilyen kiirást, hogy te most épp hol vagy, ezért meglehetősen lutrinak tűnt a dolog. Vannak útjelző táblák, de azok csak a főbb irányokat jelölik (mintha te mondjuk keresnéd a váci utcát, és egy olyan táblát látnál, hogy "Erzsébet hid felé").

Szóval nem egyszerű. De most jön a megvilágosodás. Bútorbolt felé tekerve egyszercsak feltűnt, hogy a villanyoszlopokon ki nyúlfarknyi táblák térnek vissza rendszeresen. És ez volt a megoldás. Nem az épületeken kell keresni az utcaszámot, hanem a villanyoszlopokon. Az összesen rajtavan. Egy misztériummal kevesebb.

A Győzelem íze

Ha éppen tudni akarjátok, a győzelemnek szójaszósz, és enyhe mikróize van.

Ugyanis siker koronázta munkálkodásomat már a második próbálkozásnál a szupermárketben! 

Kicsit részletesebben akkor arról, hogy mire is megy itt ki a játék, nálunk ugyanis ilyesmi nem nagyon van. Minden suupáá-ban el van különitve egy polc, sarok, pult, ahol eldobható műanyagcsomagolásban készételek sorakoznak. Aki rendelt már sushit valahonnan, na pont az a csomagolás amiben azt hozzák, csak itt nem csak sushi van benne, és a kajától függően más az alakja is. Ezekben a dobozokban egytálételek vannak, legnagyobbrészük jellegzetesen japán valami. A sushi a leggyakoribb, mivel ezt hidegen eszik és igy kis tulzással akár a suupaa előterében is megeheted, bár szerintem azért szólnának :). De van mindenféle más is azért. Kb úgy kell elképzelni, mintha lenne egy olyan polc a Sparban, ahol egy tál pörkölt, rántotthús krumplival, sült kolbász, túróstészta, meg ilyenek vannak készen, dobozban. Ezeknem az ára meglehetősen változó, ahhoz képest amit és amennyit kapsz, nem rossz, az éttermet mindenképp veri, az egyetemi kafetériát alapvetően nem. Izre meg nem egy nagy vasziszdasz egyik sem, bár halkan jegyzem meg, hogy az ilyen dobozos sushi pl. a wasabinál még igy is sokkal jobb. Szóval, a dolog arra van kitalálva, hogy ha semmi jobb ötleted vagy pénzed nincs, itt viszonylag jó áron ehetsz egész elfogadhatót.
Node, és ittjön a node.

Cirip-cirip

Tegnap keritettek sort arra hogy itt hivatalosan is üdvözöljenek minket. Igy egy hét után, miért is ne:). Bevonultunk egy hatalmas terembe, volt ott tanárból egy reprezentativ felhozatal, meg a minket egy hete őrangyalként kisérő cserediák-szakcsoport teljes taglétszámmal. Erről talán még nem szóltam. Van egy külön emelet, ahol kizárólag a mi kedvünkért (vagyunk vagy 19en) ott egy iroda 6-8 keves japánnak, akiknek (feltehetően) egyetlen életcéljuk hogy mi bármilyen hasfájással meg tudjuk őket keresni. Nos, ők is mind itt voltak. köszöntött minket vagy három külön rendű-rangú fejes, majd nekünk kellett a pódiumra kiállni és pár szóval bemutatkozni. Nem kell semmi komolyra gondolni, kb a "Béla János vagyok Budapestről, itt van velem a telefonnál a családom is, és a külföldi utat szeretném" szint. (tévévetélkedő tájm: amit most be kell irni a jutyúbba az emlékek felidézéséhez az a "kismama tüzeljen!". Belinkelném de most könyvtárból netezek és ott sztem nem vennék jó néven ha itt elkezdődne a déritibor). Nagyjából eddigre kiderült, hogy 19en vagyunk külföldiek, egy részük már előző félévben is itt volt (ez lenne a normális, mivel itt a tavaszi félév az első, gondolom mi úgy szerződtünk velük hogy  a magyar viszonyokhoz igazodva vesznek át diákokat). Legalább a felük Ázsiai, nagyobb csoportot alkotnak a kinaiak és a taiwaniak, ezen kivül vannak itt Indiából és Azerbajdzsánból is. Emellett négy amerikai és két szlovén. Magyar csak én vagyok, de ez nem baj mert legalább kénytelen vagyok japánul szólni mindenkihez. Ahol ugyanis többen vannak egy nyelvből, ott egymás között gátlástalan módon használják az anyanyelvet, nem meglepő módon.

いらっしゃいませええええええええええええ！！！！

(A Jelenet szereplői: Az átlag japán boltos és én, a vevő.)

Boltos: Irássáimaszeeeeeeeeeeee!

Én: (mosolyog, és biccent csakazértis, mert nem adom fel.)