A Győzelem íze

Ha éppen tudni akarjátok, a győzelemnek szójaszósz, és enyhe mikróize van.

Ugyanis siker koronázta munkálkodásomat már a második próbálkozásnál a szupermárketben! 

Kicsit részletesebben akkor arról, hogy mire is megy itt ki a játék, nálunk ugyanis ilyesmi nem nagyon van. Minden suupáá-ban el van különitve egy polc, sarok, pult, ahol eldobható műanyagcsomagolásban készételek sorakoznak. Aki rendelt már sushit valahonnan, na pont az a csomagolás amiben azt hozzák, csak itt nem csak sushi van benne, és a kajától függően más az alakja is. Ezekben a dobozokban egytálételek vannak, legnagyobbrészük jellegzetesen japán valami. A sushi a leggyakoribb, mivel ezt hidegen eszik és igy kis tulzással akár a suupaa előterében is megeheted, bár szerintem azért szólnának :). De van mindenféle más is azért. Kb úgy kell elképzelni, mintha lenne egy olyan polc a Sparban, ahol egy tál pörkölt, rántotthús krumplival, sült kolbász, túróstészta, meg ilyenek vannak készen, dobozban. Ezeknem az ára meglehetősen változó, ahhoz képest amit és amennyit kapsz, nem rossz, az éttermet mindenképp veri, az egyetemi kafetériát alapvetően nem. Izre meg nem egy nagy vasziszdasz egyik sem, bár halkan jegyzem meg, hogy az ilyen dobozos sushi pl. a wasabinál még igy is sokkal jobb. Szóval, a dolog arra van kitalálva, hogy ha semmi jobb ötleted vagy pénzed nincs, itt viszonylag jó áron ehetsz egész elfogadhatót.
Node, és ittjön a node.

Ezeket egyáltalán nem a hűtőpultban tárolják, hanem csak úgy ki vannak rakva egy polcra. Ergo igen hamar megromlanak, rájuk is van irva a lejárat dátuma, amely általában aznap este. Ebből következően ezeket nem akarják másnapra elrakni, vagy aznap eladják, vagy megy a kukába. Ezért aztán ahogy közeledik a zárás ideje, egyre olcsóbbak lesznek a cuccok, előjön a Mágikus Ember a közeli ajtóbol, kezében egy tilosbanparkoló-leolvasó szerű géppel és ráüt a ronda fehér teljesárú cimkére egy szép sárga 1/2/3 "割” feliratot jelezve hogy éppen mennyivel olcsóbb. (10%onként megy). Viszont az igazi banzáj kb egy órával zárás előtt kezdődik, amikor a csodamanus előjön, és kiosztja az utolsó, ”半額” jelet, ami a "fél ár"-at jelöli. Na ezt akartam mindenképp megcsipni, mert bár ezek a kaják rendes áron sem rosszak, de féláron még magyar pénztárcához mérten is istenkirály biznisz. A probléma csak az, hogy ezt nem csak te tudod, hanem mindenki más is, és aki csak a boltban van még abban az időpontban (a japán boltok elég sokáig nyitva vannak) az mind erre vár. Van aki még azt sem várja meg, hogy az árcédulás ember odébbmenjen, ahogy leütötte az árat, odakap a cuccért. 

Na ilyen előzmények és a tegnapelőtti sikertelenség után mentem oda fél9re tegnap. tervem az volt hogy észrevétlenül ellébecolok a boltban 9ig, amikor is mint a sas lecsapok a legzamatosabb falatra. Odaérve láttam hogy még bőven van minden, a legtöbb sushi-setten és az olyannyira óhajtott szószu-katsudonon (rántotthús-szerű cucc szója alapu szószban, rizzsel, némi káposztasalátával) még semmilyen felirat sincs. Volt már féláron pér dolog, igy biztos ami biztos a kosaramba raktam egy félárú rántottsajtot és elkezdtem a sétát. mivel 9ig elég sok idő volt, ha már itt vagyok, körbenéztem, vettem valami innivalót első körben, de próbáltam sose túl távol menni a kajássaroktól, többször visszafordultam. Egyszercsak jön az ember, már a látványára gyűlnek a népek, mozog a gép a kezében. Többmindenre ráüt 3割ｔ、de a katsudonnak közelébe se megy. Nembaj, rántottsajtomat lecserélem egy félárúvá vált sushisettre, és lavirozok tovább. A snack-soron vettem valami rágcsát, mint utóbb kiderült, a japán-szóvicc-és-reklámszlogen maffia ütött rajtam ezen a ponton (most biztos sokan vigyorognak, hogy akasszák a hóhért). Ugyanis egy szimpatikus, ránézésre valami chips-szerű száritott pálcákat tartalmazó zacskót nyúltam be, amire ráadásként rá volt irva hogy "うまい か"(umai ka). A japánul nem tudóknak, ez azt jelenti igy leirva (legalábbis az én számomra) hogy "ugye finom?" Hát hogyne vennék meg valamit, ami már a csomagoláson ezt hirdeti.

 Node, otthon jöttem csak rá - rávezethetett volna a csomagoláson rám pislogó kedves kabalaállat is - hogy ezt úgy is el lehetne választani hogy "うま　いか"　(uma ika). az utótag いか pedig azt jelenti igy már, hogy tintahal, és ha hinni lehet az internetnek, az  egész igy egyben egy poipfajta neve.  Száritott tintahalcsemegét vettem. Meglepően jó volt amúgy, csak a tudat volt kicsit furcsa, hogy kaja után tintahalat rágcsálok desszertnek. 

Nade, vissza a főszálhoz! Már nagyon éreztem, hogy eljött az én időm, és a levegőben is érezni lehetett a vibrálást. Mint egy vérszagot érző cápa köröztem 9 előtt pár perccel a kajasarok közelében. Épp úgy tettem, mintha egy mirelitpizzát szemlélnék nagy érdeklődéssel (hah! Azt várhatják, hgoy ilyesmit fogok itt enni!) hogy elaltassam a boltosok figyelmét. Aztán egyszer csak látom hogy jön megint az ember, sorban üt mindent a gépével, köztük a katsudont is! háhá, sushi eldob, katsudon megfog, irány kassza. 10 perccel később már otthon ettem a mikrózott katsudont. Egy komolyabb tál ételt képzeljetek el, magyar pénzen 600 forintomba fájt.

Megtalálnak ismerős japánok két óra között a folyosón, hogy ugye nekem is most lesz a születésnapom? Merthogy a jövő hét után megtartjuk közösen az összes októberi születésnapot és hogy tudjak róla én erre jövök :) Nájsz, ahhoz képest, hogy masszivan egy hete vagyok itt :)

Ma kezdődtek el az órák, egész délutános elfoglaltságot nyújtva, kicsit irok erről is, bár ez inkább a szakosoknak lesz érdekes. Kicsit megterhelő, mert itt az a rendszer, hogy 3x90 perces blokkokra van osztva a nap úgy, hogy 90 perc után kapsz 10 perc szünetet. Van egy nagyszünet (ez 40 perc) délben, ekkor tudsz ebédelni. Na EZÉRT van mindig iszonyat sor a suliétkezdéken :)

Szóval elfáradunk rendesen. Maga a rendszer - legalábbis a mai nyelvtan-centrikus órákon - eléggé hasonlit ahhoz, amit mi csináltunk ugyanezen a cimen otthon: van valami szöveg, abban ott a nyelvtan, azt elmagyarázzák nyelvtani egységekre bontva (あいだに、うちに、pl.) aztán vannak gyakorlatok. Közben a tanár magyaráz, a végén meg vannak mondatalkotós részek. Újdonság, hogy az egészet egy szöveg fogja össze, amit először megbeszélünk ilyen kiscsoportokban meg prezentálni is kell hogy mit gondolsz róla (emlékszik valaki forditós az あいづち　szövegre? Arról szólt, hogy Japánban és külföldön milyen szerepe van a gesztikulálásnak. Na, kb annak egy változatát kaptuk meg először.). 

Itt derült ki az is, hogy felosztás nem meglepő módon úgy alakult, hogy a taiwaniak-kinaiak kerültek egy csoportba (tehát azok, akiknek különösen jól sikerült a teszt, mert a kanjikat nyilván sokkal jobban tudják), a másikba pedig a "sápadtarcú brigád" kiegészitve persze az olyan ázsiaiakkal, akik szintén nem tudnak még irni rendesen. Nembaj, még úgyis csak a bevezető órák voltak, és már most úgy érzem hogy valami értelmes folyik itt :) tegnap viszonylag kevés volt, ma viszont már több, erről majd holnap részeltesen is irok.

Hm, ez egy eléggé kajaközpontú bejegyzés lett. Nembaj, kell néha ilyen is.