Cirip-cirip

Tegnap keritettek sort arra hogy itt hivatalosan is üdvözöljenek minket. Igy egy hét után, miért is ne:). Bevonultunk egy hatalmas terembe, volt ott tanárból egy reprezentativ felhozatal, meg a minket egy hete őrangyalként kisérő cserediák-szakcsoport teljes taglétszámmal. Erről talán még nem szóltam. Van egy külön emelet, ahol kizárólag a mi kedvünkért (vagyunk vagy 19en) ott egy iroda 6-8 keves japánnak, akiknek (feltehetően) egyetlen életcéljuk hogy mi bármilyen hasfájással meg tudjuk őket keresni. Nos, ők is mind itt voltak. köszöntött minket vagy három külön rendű-rangú fejes, majd nekünk kellett a pódiumra kiállni és pár szóval bemutatkozni. Nem kell semmi komolyra gondolni, kb a "Béla János vagyok Budapestről, itt van velem a telefonnál a családom is, és a külföldi utat szeretném" szint. (tévévetélkedő tájm: amit most be kell irni a jutyúbba az emlékek felidézéséhez az a "kismama tüzeljen!". Belinkelném de most könyvtárból netezek és ott sztem nem vennék jó néven ha itt elkezdődne a déritibor). Nagyjából eddigre kiderült, hogy 19en vagyunk külföldiek, egy részük már előző félévben is itt volt (ez lenne a normális, mivel itt a tavaszi félév az első, gondolom mi úgy szerződtünk velük hogy  a magyar viszonyokhoz igazodva vesznek át diákokat). Legalább a felük Ázsiai, nagyobb csoportot alkotnak a kinaiak és a taiwaniak, ezen kivül vannak itt Indiából és Azerbajdzsánból is. Emellett négy amerikai és két szlovén. Magyar csak én vagyok, de ez nem baj mert legalább kénytelen vagyok japánul szólni mindenkihez. Ahol ugyanis többen vannak egy nyelvből, ott egymás között gátlástalan módon használják az anyanyelvet, nem meglepő módon.

Kiderült az is, hogy bonyolult az élet (akár van, akár nincs nálad havibérlet). Ez után ugyanis egy spontán tanulócsoport szerveződött a diákok közös helyiségében (van egy ilyen pihenő ahová bemehetsz leülni ha nincs semmi dolgod), mivel senkinek fogalma sem volt arról, hogyan kell kitölteni a pár napja kapott tantárgy-regisztrációs lapot. Az egyetemisták most képzeljék el, hogy a neptun az egy darab papir. Na, erről volt szó. A dolgot csak bonyolitotta, hogy kaptunk "segitségképpen" 2 darab halványzöld, 50-60 A4es lapból álló tájékoztató füzetet, meg két darab kihajtható órarendet, amin elvileg minden létező óra rajta volt, de egy átlag asztalon el se fért. mindez persze hogy japánul :)

 A zavart tovább tetézte, hogy egy némileg ártatlan kérdésemre (hogy irjak fel olyan tárgyat, aminek nincs száma) egyik jelenlévő tanár se tudott válaszolni, aztán végül szereztek valakit, aki tudta. nájsz. 

Itt időközben japán diákok is lettek, akiknek nem volt jobb dolguk mint minket pesztrálni. Meg is ismerkedtem egy csomó új emberrel a másik 19 külföldi meg a multkori 4 mellett, az igazi kihivás ezeket felvenni fészbukkon. Mert ha a nevét még meg is jegyzem, azt hogy hogy irja, nyilván nem...mindenesetre lett ilyen csoport ahol elvileg mindenki ottvan, ez megkönnyiti a dolgot. Lesz is valami velkámparti szombaton ha jól láttam. Közben naponta 2-3 értesitést kapok, hogy "ismeretlenkanji+ismeretlenkanji+elvileg ismert kanji de biztos nem igy ejtik nevekben wants to be friends with you". Van persze fénykép, de errefelé divat nem a saját képedet kirakni, + egy nyúlbogyónyi képről most én meg nem mondom, hogy az éppen az a fazon e, akit láttam 10 percig egyszer délelőtt. Na mindegy, azért ez eléggé first world problem :D

Bezárult a kör, megtaláltam a harmadik bejárásra érdemes suupaa-t. Ennek két jellemzője van:

- A Braziliából itt cserediákoskodó Ayumi (igen, tényleg igy hivják. És ha ránézek, meg nem mondom hogy Brazil. Valszeg a nagyszülei jó ötletnek tartották a válság elől Braziliába történő kivándorlást (a 2 vh. között volt egy ilyen elképzelés arrafelé)) szerint ott a legolcsóbb a kenyér

- iszonyatos zene szól a boltban. Nem is zene. Egy kb. 20mpenként ismétlődő...izé....dallam? Ezt időnként megszakitja a hangosbemondó néni, hogy köszöni hogy ittvagy, vegyél sok mindent. Először örülsz, hogy nem csendben kell vásárolnod. 

1 perc után feltűnik, hogy ez loopol bizony.

5 perc után elgondolkozol rajta, hogy ez vajon fog e változni

10 perc után rájössz, hogy nem fog

15 perc után meg akarsz ölni valakit

20 perc után együtt dúdolod a dallamot a hangszóróval.

Ezzel együtt nem rossz hely. Most már megvettem nagyjából mindent ami kell, és honlap lesz a nagy szerződéskötés a lakásra, ahol lakbárt meg biztositást meg egyebeket kell fizetnem. Igy végre összeállt, hogy mennyiből lehet itt elkezdeni élni, ezt megosztom, hátha hasznos lesz annak, aki utánam akar jönni. Ilyen világi hivságokat nem is számolok hogy számitógép, de minden olyasmi benne van, ami nélkül itt nem lehet létezni, meg egy heti viszonylag barátságos élelmezés.

- a teljes szállással kapcsolatos induló költség az első havi lakbérrel együtt olyan 150.000ft, ezt aztán követi havi 90.000.

- elköltöttem a berendezkedésre, utazásra (ideértve a reptérről a távolsági buszt, az nagyon drága volt), kajára, bankszámlanyitásra, különféle adminisztrativ költségekre olyan 60.000 forintot. Viszont vennem már semmit nem kell szinte, a listán már csak néhány ülőpárna, egy kotatsu (fűthető asztal) meg egy rizsfőző gép szerepel, de ezek nem életbevágó dolgok, ezért is maradtak a végére. 

- A kaja itt napi 2000 forint körül simán megoldható, ebben segit az egyetemi menza, ahol nem csak hogy ehető de kifejezetten finom ételt adnak 1300 forint környékén. 

- A legfontosabb tényező, hogy utólag adják csak az ösztöndijat, október végén. Ebből leszűrhető, hogy annyi pénz kell, amennyivel ezt az első hónapot kihúzza az ember.

- mindezek alapján ha valaki idejön, szerintem érdemes magával vinnie olyan 300.000 forintot. Ez nem csak hogy soknak tűnik, hanem ténylegesen az is. Viszont a költségek az első három hónap után leredukálódnak a szállásra (rezsivel sem lesz több sztem 120.000nél), és  a kajára (60.000/hó, és ebből még étterembe is mehetsz időnként). Az ösztöndij hozzávetőlegesen 360.000forint. Namost ebből ki lehet számolni, hogy a kettő különbözetéből marad minden hónapban 120.000 forint, amivel azt csinálsz, amit akarsz. Arról nem is beszélve, hogy mivel hó végén kapod az illetékes havi pénzt, az utolsó havit - ha hazamész rögtön - igazából elteszed, és BAMM,! visszajött a kezdeti pénzed. Igy már nem is olyan rossz, nem? 

Elkezdtem kutatni az Igo-szakkör után (nem, nem igo-soccer). (aki nem ismerné, ez az a "sakkszerű" játék, ahol egy táblára  fekete és fehér köveket pakolsz) A jelek szerint tavaly volt, de hogy idén van e, azt egyelőre nem tudták megmondani. Ha nincs, a végén még csinálok egyet! Csak ugye, mint azt tudjuk animékből, ehhez kell legalább három tagot keresni :D. Viccesek ezek a párhuzamok, gyakran van olyan érzésem hogy valami történetbe kerültem épp bele. 

Apropó, történet. Elég sokáig voltam tegnap a könytárban, mire kijöttem, teljesen besötétedett. Kimentem igy az egyetem parkjába, és a sötétben a fák között a kijárat felé indultam. Ekkorra szépen kórusban felhangzott a fákról körülöttem a cirip-cirip - igen, ilyenkor még vannak kabócák :) Elég "fura" hangulata volt, főleg igy először hallani. És most nem kamuzok, de mikor kiértem az egyetemről kivezető úthoz, a kihalt úton az egyetemi épületek közül egy fehér furgon fordult ki egymagában :) (oké, ez most csak annak érdekes igazán, aki nézett valaha higurashi no naku koro ni-t. A többiek kb úgy képzeljék el, mintha mennél az utcán, egy egyszercsak hollókárogás közepette a Psycho-beli motel előtt találnád magad :D)

És megint egy történet. Mikor annó jó fél éve találkoztam azzal az animevel, ami arról szól, hogy szegény diákok a leértékelt kajáért harcolnak a szupermárketekben (aki nem hiszi, keressen rá arra, hogy "Bento!". TÉNYLEG erről szól), nem hittel el teljesen, hogy ilyen itt tényleg van. De van. Zárás előtt egy órával rárakja a boltosok egyike a misztikus sárga "割" jelet a hűtőpult előrecsomagolt ebédesdobozaira, és szabad a vásár. Kezdőként szörnyen alúlmaradtam tegnapi próbálkozásom során. direkt odamentem 9 után vagy 10 perccel, de már csak egyetlen sushidoboz árválkodott a pultban (az utolsóelőttit az orrom elől vette el egy srác), és az is csak 30%kal volt olcsóbb. És volt benne nyilvánvalóan polip alakkal biró polip. Japán ide vagy oda, elvem hogy nem eszem olyan állatot, amin elkészitett formában is látszik, hogy milyen állat volt előtte. Igy fájó szivvel otthagytam.

Ma azt tervezem, hogy fél9re odamegyek és ellavirozgatok a polcok között amig nem jön a mágikus ember a mágikus ragasztócetlijeivel.

Ó, és a szupermarketben elment mellettem egy eladó úgy, hogy hozzám se szólt. Azon kaptam magam, hogy azt gondolom, micsoda bunkó. :) 

Úgy látszik, szokom a közeget.