Japánban járt az ősz, Második fejezet: Nikkó

Nikkó egy régi kisváros mélyen a hegyek között, ahol rengeteg régi szentély és templom található. Már régen el akartam ide menni, mert nincs is messze a helytől, ahol lakom, de valahogy sose volt rá alkalom, ezt most sikerült pótolni. Elég jelentős tömeg volt, mert vasárnapra sikerült időzítenünk ezt a kirándulást, ezért jó korán nekiindultunk a történetnek, hogy legyen időnk mindent megnézni. Így is lett majdnem dél, mire sikerült kiérni a templomok jórészét magába foglaló térségbe. Ez amúgy visszatérő probléma itt, hogy a templomok és szentélyek, meg a területükön lévő egyéb létesítmények (pl parkok és múzeumok) hajlamosak bezárni 4-fél5 körül, ezért ha valaki ilyeneket akar szemlélni, nem árt legkésőbb 8 körül nekiindulnia a napnak. És mivel jellemzően a történelmi Japán fennmaradt emlékei és látványosságai ezekhez köthetőek, az egyszeri turista jó, ha hamar rájön, hogy Japánba bizony nem pihenni jött. Mindenesetre mi még időben kiértünk ahhoz, hogy megnézzük a térség fő látványosságait, egy buddhista templomot és két shintó szentélyt is. 

Japánban járt az ősz, Első fejezet: Tokyo

A dolog úgy alakult, hogy 4 napot voltunk Tokyoban, bár ebből csak két napot töltöttünk ténylegesen a városban. Bár ezek nem egymás után következtek, de összevonom őket itt most egy bejegyzésbe a hasonló tartalom okán. 

Japánban járt az ősz: Prológus

Öveket becsatolni, 10 részes útinapló következik mostantól, ha minden jól megy, akkor naponta!

Az történt ugyanis, hogy most az egyszer jó okom volt a hosszabb szünetre, elmentem ugyanis bő másfél hétre otthonról egy őszi körutazásra. Az apropót az adta, hogy egy régi ismerős döntött úgy a sorozatos figyelmeztetéseim ellenére, hogy ő bizony meg akarja Japánt nézni, én meg nagy duzzogva ráálltam, hogy körbekalauzolom :D

Ez ugyan némileg meg többe került, mint elsőre gondoltam, de minden egyes yent megért, sőt! Bár az anyagi helyzetemre nem mondható most egy ideig, hogy rózsás. Nem, sokmindennek lehet nevezni, de rózsásnak nem. Ha már mindenképp valami virághoz kell hasonlítani, akkor olyan szegfűs. Az a fajta, amit a temetőbe vittek halottak napján, miután az utsó pillanatban megvettek a boltoson rajtamaradt készletekből, megfagyott, elszáradt, aztán meg lelegelte a zöldjét egy arrajáró yeti, a maradék beleesett a tavaszi olvadássokkor keletkező pocsolyák egyikébe a sír mellett, és most csendben rohad a májusi esőben. 

"A kör közepén fekszem.../ elfogyott a győrikekszem...."

Hosszú hallgatás után (leadási határidők vannak és sok a dolgom, elmúlik majd) most egy meglepő fordulattal térünk vissza: A szomszéd városban van egy „Kör Cafe” nevü hely!!!

Ez már csak azért is meglepő volt, mert egy kisvárosról van szó, Tokyo sincs telezsúfolva magyar vonatkozású helyekkel, hát még a vidék… el nem tudtam képzelni, mit keres itt és egyáltalán, kinek jut ilyen eszébe. Naná hogy el kellett menni megnézni! Képekben gazdag beszámoló következik.

Bosszantó dolgok

Az emlékezetes ”temető motel” bejegyzésen kívül szerintem sosem írtam olyasmikről, amik nem igazán tartoznak napfölde legkellemesebb dolgai köze. Ez egyáltalán nem volt tudatos, valahogy magától alakult így, meg valahogy jó dolgokról jobb írni is. Na ezen a hagyományon most változtatunk, összeszedtem egy csokorra való apróságot, amik bár apróságnak tűnhetnek, folyamatosan felgyűlve az emberben elültetik annak az érzését, hogy azért bizony itt sincs kolbászból a kerítés. Nincs bizony. Sushiból van :D

Megaztán érdekességnek szánom legalább annyira az alábbiakat, mivel elég nagy részük kulturális dolog. És igen, nyilván a kajákról is lesz szó. Bár nem csak és kizárólag. Kezdjünk bele akkor két kommunikációs nünükével.