Nikkó egy régi kisváros mélyen a hegyek között,
ahol rengeteg régi szentély és templom található. Már régen el akartam ide
menni, mert nincs is messze a helytől, ahol lakom, de valahogy sose volt rá
alkalom, ezt most sikerült pótolni. Elég jelentős tömeg volt, mert vasárnapra
sikerült időzítenünk ezt a kirándulást, ezért jó korán nekiindultunk a
történetnek, hogy legyen időnk mindent megnézni. Így is lett majdnem dél, mire
sikerült kiérni a templomok jórészét magába foglaló térségbe. Ez amúgy
visszatérő probléma itt, hogy a templomok és szentélyek, meg a területükön lévő
egyéb létesítmények (pl parkok és múzeumok) hajlamosak bezárni 4-fél5 körül,
ezért ha valaki ilyeneket akar szemlélni, nem árt legkésőbb 8 körül
nekiindulnia a napnak. És mivel jellemzően a történelmi Japán fennmaradt
emlékei és látványosságai ezekhez köthetőek, az egyszeri turista jó, ha hamar
rájön, hogy Japánba bizony nem pihenni jött. Mindenesetre mi még időben
kiértünk ahhoz, hogy megnézzük a térség fő látványosságait, egy buddhista
templomot és két shintó szentélyt is.
Bár vasárnap volt, de szerencsére nem volt tele
emberekkel a hely, legalábbis az első szentélyt sikerült úgy megnéznünk, hogy
alig volt ott rajtunk kívül valaki. Azért az ilyen helyeken sokat dob, ha csak
te vagy ott és senki más rajtad kívül, főleg mivel az egész egy erdő közepén
volt egy hegyoldalban. Meglehetősen nagy területen volt elszórva 4-5 épület,
itt főleg az lepett meg hogy az átlagosnál díszesebbek voltak a tetők, és sok
volt az aranyozás is. Most szólok, hogy sajnos a templomok belsejében szinte
soha nem lehetett fotózni sehol, úgyhogy a képek nagy része az épületek
külsejét mutatja csak. Erről a templomról azon túl, hogy szép, sokat nem tudok
elmondani, azért itt van pár fotó, hogy el tudjátok képzelni. Próbálok olyat is berakni a blogba, ami nincs ott a facebookkos képek között.
A második versenyzőnk egy shintó szentély volt,
külön érdekessége ez s szalmakerék a bejáratnál. Ezen ilyen fektetett 8-as
alakba kellett először jobbról, majd balról átmenni, mielőtt egyáltalán
beléptünk. Lehet valamiféle ünnep miatt volt ez, mert máshol még nem láttam.
Amúgy felvonultatta a shintó szentélyek szokásos jellegzetességeit:
Sok
torii-kapú
Lámpás
Papírcsíkokkal körbevett helyek
És persze a hordozható oltárok, amiket az
ünnepeken visznek körbe a városban a lelkes hívek (volt már szó korábban erről
a szokásról).
Az utolsóként megnézett, szintén shintó szentély
különlegessége hogy itt van a legismertebb Sógun, Tokugawa Ieyasu sírja.
Igazából nem is maga a sír látványos – bár külön lépcsősor vezet hozzá
irgalmatlan sorbanállások közepette – hanem maga a szentély, ami számos díszes
épületből áll, és éppen felújítás után lehetett, számos része legalábbis
meglepően újszerűen hatott. Itt már rengeteg ember volt, de a szentély óriási,
ezért eléggé jól eloszlott a tömeg. Így is órákig tartott bejárni az egészet.
Volt itt díszes kapu
A híres három majom faragvány egy változata
Ötszintes pagoda
Még egy esküvőt is sikerült elkapnunk, legalábbis
valszeg az lehetett.
Hazafelé még át akartunk menni a híres szent
hídon, ami viszont be volt már zárva. Sose gondoltam hogy egy hidat be lehet
zárni, de csak tessék meglátni, visszatérő motívum lesz ez még a héten…
Fáradtan de élményekben gazdagon tértünk vissza
Tokyoba, ahol is a másnapra tervezett Kabuki-előadás várt majd minket. Erről
ugye írtam már tegnap, úgyhogy ugrunk egy napot, és holnap a Kamakurai
kirándulásról lesz szó. Sok Buddha-szoborra tessék számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése