"A kör közepén fekszem.../ elfogyott a győrikekszem...."

Hosszú hallgatás után (leadási határidők vannak és sok a dolgom, elmúlik majd) most egy meglepő fordulattal térünk vissza: A szomszéd városban van egy „Kör Cafe” nevü hely!!!

Ez már csak azért is meglepő volt, mert egy kisvárosról van szó, Tokyo sincs telezsúfolva magyar vonatkozású helyekkel, hát még a vidék… el nem tudtam képzelni, mit keres itt és egyáltalán, kinek jut ilyen eszébe. Naná hogy el kellett menni megnézni! Képekben gazdag beszámoló következik.

 

A bejáratnál is már ismerős magyar felirat fogadott, kíváncsian vártam, hova fokózódik még ez.

Ez volt a tulajdonképpeni kávézó bejárata. Itt már kicsit emelkedett a szemöldököm, mert bár kétségkívül van némi közünk ehhez az első ránézésre Habsburg-címernek tűnő valamihez (Germany felirattal visszafelé, szóval hiába ez a bejárat, nem arra szánták hogy kívülről lásd), de azért erős túlzás Magyarországot ezzel bevezetni. Csehországról már nem is beszélek.

Belülről így nézett ki a hely. Bár egyáltalán nem japános a kialakítás, de azért magyarosnak se mondanám. Van némi ódivatú érzésed, de azért nem sok. Tovább fokozódott az értetlenségem a menü áttanulmányozása után, ahol semmi, de semmi magyaros nem bukkant fel. 

Volt mondjuk egy furcsaság, aminek a japán ismerőseim, akikkel voltam, csodájára jártak, mégpedig üveges kóla! Még a jégkocka is nagyon tetszett nekik, hogy nem kocka alakú. Errefelé nem nagyon van üveges kóla, mondtam nekik, hogy nálunk azért előfordul. Lehet, hogy ez magyaros emiatt, de azért 10 pontból kettőnél többet nem adnék rá.

Ezt ebédeltem. Hamburgerhús rízzsel meg zöldségekkel. Nem volt rossz, de tegye fel a kezét, aki evett bármi hasonlót vidéki nagymamalátogatásokkor! A hamburgerhús, a paradicsomos oregánószósz, a tapadós rízs, és a friss zöldségsaláta mind-mind hagyományos magyar fogás….ezek szerint….

A tükörtojás is átsegítette őseinket a Kárpátok bércein, ebbben teljesen biztos vagyok, ezerszázalékos vagyok.

Ja, és minderre elég sokat kelett várni, mert a boltot egyedül vezető tulajdonos lányka frissen csinált mindent. Cserébe tényleg jó volt.

Minderre a pontot a desszertmenű tette fel. Oké, én nem vártam ezek után somlói galuskát meg Eszterházy tortát, de sajttortát se. Finom volt mondjuk.

Ez itt a kasszáspult. Van itt kérem sok érdekesség a „kör” feliraton túl is. A háttérben valami megfejthetetlen szláv nyelvű poszter. Nem messze volt egy Clokwork-orange poszter is. Igazi kávéházi hangulatot áraszt, gondoljátok csak el.

Német szakácskönyv és egy – talán – román utikönyv

Na és most jön akkor a lényeg. Biztos mindenki feje felett gyűlnek a kérdőjelek, hogy mindezek mellett MIÉRT „Kör Cafe” a hely neve??? Hát, én se tudtam, úgyhogy beszédbe elegyedtünk a pultos lánnyal, akiről menetközben kiderült, hogy övé a hely. Nagyon megörült nekem mert még életében nem találkozott magyar emberrel, nem járt Magyarországon sem és nem is tanul magyarul. A kávézót sem igazán tervezte magyar kialakításúnak, az étlapon sincs semmi magyaros. Egyszer felmerült benne hogy hamár van ez név, akkor elmegy és megtanul pár magyar ételt csinálni, de hát drága a repülőjegy ugye…

Hát akkor MIÉRT???? Tessék gondolkodni….

…na….

….Aki régóta olvassa a blogot/ ért valamit a japán néplélekhez, az TALÁN kitalálhatja…

…még mindig semmi?

Na kéremszépen. Nagyon megtetszett neki, hogy a ”KÖR” szóban ott az ”Ö” betű, ami úgy néz ki mint ez kör, és még két pont is van rajta, amik szintén körök. És hogy milyen szép hogy kör alakú meg kört is jelent.

Ennyi.

Mint már mondtam egyszer az angol nyelvről szóló egyik postban, az angol nyelv náluk díszítőelem, és nem több. Most már a magyar is az.