A bejegyzés, ami mindenről szól, csak Tokyoról nem.

A pénteket és a szombatot átugorjuk, nem mintha nem történt volna semmi, de alapvetően semmi olyan, ami most idekívánkozna, lakásrendezés, vásárlás, a környékbeli kajáldák végigjárása, rég várt találkozások, etc.. Menjünk rögtön a vasárnapra, amikoris hosszú idő után ismét sikerült Tokyoba feljutnom (a buszozás a reptérről NEM ÉR!!!)

Second Impact

Egy hosszú, jó egynapos út után fontos a pihentető alvás és a nyugodt másnap délelőtt. Na, ez az, amiből nekem aztán semmi nem jutott. Eleve későn feküdtem az említett karaoke miatt, és fel is kellett kelnem jó korán, mert át kellett vonatoznom a szomszédos városba. Arról lesz itt most szó, hogy miért is.

Induljon a bonszáj!

(…avagy életkép egy olyan univerzumból, amelyben Ákosnak nem jött be az ungarishe derpesmód, és bánatában elment kertésznek.)

Kéremtisztelettel alássan, egyéves szünet után a nagy sikerre… izé, mérsékelt érdeklődésre…. izé, “inkább ezt olvasom, mint a gazdasági figyelőt” szintű reakciókra tekintettel folytatjuk adásunkat és pörög tovább a rendszertelen gondolat-körhinta. Nem ígérhetek semmi mást, csak vért, verejtéket, és amatőr gasztrofotókat.

Hé, háromból egy, az már nem rossz arány.