Mert Japánban minden létező és nem létező ünnepet meg
kell tartani, ezért nesztek, heppi helóvín, evriván!
2014. október 30., csütörtök
2014. október 29., szerda
A szemét ötven árnyalata (Második rész)
Szóval ott hagytam abba, hogy hogy kapcsolódik ez az
egész mizéria az esernyőcsomagoló géphez. Igazából nem is konkrétan ahhoz
kapcsolódik, az csak az utolsó csepp volt a pohárban, amitől megfogalmazódott
bennem az az apró ellentmondás, ami van itt ennek az egész témának a közepén.
Merthogy van egyfelöl tényleg az a tendencia hogy
- szemétgyűjtés szétválogatva ezer kategóriára
- a szemetelés teljes hiánya, mindez úgy, hogy kukák és
szemetesek egyáltalán nincsenek az utcákon, egy darab se
- környezetvédés a hétköznapok szintjén, pl. ahol lehet,
spórolnak az energiával is. A kis utcákban konkrétan NINCS közvilágítás, olyan
utcákat hozva létre, ahová Budapesten be nem tenném a lában. Persze itt nem
gond mert jó a közvilágítás.
És ezzel szemben viszont ott vannak a következők.
2014. október 25., szombat
A szemét ötven árnyalata (Első rész)
Lassan itt is
véget ér a jó idő, most mondjuk épp rövidújú-kabátmentes idő van, de tegnapig
pl. három napig esett és kabát kellett mindenhová. Meg persze esernyő. Ez
utóbbi szülte a mai post apropóját.
Az esernyő itt
fogyóeszköz, száz yenért is lehet venni akár. Bárhová mész, esernyőtartók
vannak az előtérben a bejáratoknál, jellemzően mindig több ernyővel, mint
ahányat a végén elvisznek, nyilván sokan ottfelejtik, ha épp kisüt a nap. Ez
velem Magyarországon is rendszeresen előfordul, szóval megértem a dolgot.
Ahová nemrég
mentem, ott viszont nem volt ilyen. Volt helyette viszont egy GÉP, ami úgy
nézett ki, mint egy álló henger, közepén végig nyitva. Ide beraktad az
esernyőt, és ráhúz automatikusan egy vékony nejlonzacskót, hogy ha már viszed a
vizes ernyőt az épületben mindenfele, legalább ne áztasd a szőnyeget.
2014. október 15., szerda
Ismételten megint újra és még mindig csak a kajálásról tudok érdekes bejegyzést írni.
Volt már ugyan
hasonló post előzőleg is, de most az ilyen első nagyobb bevásárlás kapcsán úgy
gondoltam nem árt feleleveníteni, mit is eszik itt az ember, ha úgy dönt hogy
magára fog főzni. Az alábbiakban fotókkal illusztrálva végigszaladok az első
komoly bevásárlásomon, röviden elmondva hogy miből mit lehet csinálni. Ja, és
ami fontos: Az egész itt látható kupac olyan 16ezer forintnak megfelelő yenért
került hozzám, ami a helyi viszonyokat – félmilla körüli kezdőfizetés –
figyelem bevéve olyan, mintha otthon olyan négyezer forint lenne. Indzsoj.
2014. október 14., kedd
Thai Fun
Ez most inkább szolgálati közlemény, mintsem bejegyzés, de sokan kérdeztétek, úgyhogy foglalkozok vele kicsit.
Van errefelé ugyanis ez a szép dolog, ami a nyár és az ősz közötti békés átmenet fő konduktorja (igen, itt nyár van még mindig), a tájfun. Amit amúgy bár japánból átvett szóval jelölnek szerte a világon, de mint ahogy a yen is el van rontva, (igazából "en"), úgy a tájfun is "tájfú" ténylegesen.
De nem is igazán az az érdekes, hogy hogy hívják, hanem hogy mit csinál.
2014. október 12., vasárnap
Még mindig tudom mit ettél tavaly nyárson
Hirtelen
felindulásból ugrunk egy hetet. Az előző hétvége a tájfun miatt nem volt túl
eseménydús, a hét pedig a megszokott mederben csordogált, újdoságokról nem
igazán tudnék írni, max valami helykitöltőt, azt meg inkább elrakom ínségesebb
időkre, mert arról nincs szó, hogy ne lenne miről beszámolni azért. Viszont a
maebashimatsuris poszttal nem akartam nagyon várni, mert most aktuális.
2014. október 8., szerda
Art az egészségnek
Csütörtökön rá
kellett döbbennem, hogy menthetetlenül elkezdődött az egyetem, és ezek közül a
legsűrűbb nap épp a csütörtök lett. Volt itt minden, fogalmazásóra ahol a
hivatalos írásmódra próbálnak minket rászoktatni. Én már voltam egy ilyenen 2
éve, úgyhogy egyelőre ne sok újat hallottam, de a többiek előképzettségét
elnézve lesz dolga tanárnak bőven…
2014. október 4., szombat
"Nem öt év, kötél!"
Namost olyan lesz
ami még nem volt, alapvetően információt fogok közölni! Tudom, itt ez ritka,
mint a fehér Zorró, de sajnos elkerülhetetlen. Némileg ugye inmediasresre
sikeredett a blog kezdése idén, egyszerűen elkezdtem írni hogy megérkeztem ide,
éshát bár a többségeteknek azért van némi halvány segédfogalma arról, hogy mit
keresek én itt már megint, mindig vannak új olvasók. Jórészt azok, akik
rákerestek gugliban arra pl. hogy „fát vágott, tortát hegesztett”, aztán
meglepődnek hogy a rémálomföld helyett japánföldre nyílik az oldal. Van ilyen
kéremszépen.
Szóval, az oka
annak, hogy nem azzal kezdtem a blog újraindítását pl. hogy ”Barabás Béla
vagyok, profi fotós”, vagy valami hasonló bemutatkozásszerű izével, annak
egészen prózai oka van.
Nem tudtam én se.
2014. október 2., csütörtök
Angolul tudók, bugyitolvajok, és már megint eszek merthát mit is csinálnék itt
Ha minden az
eredeti terveim szerint alakult volna, akkor most a második napról írnék
Tokyoban, hogy mit csináltam és mikor, mert az eredeti terveim szerint még
hétfőn fent maradtam volna. Hogy mégis a visszajövetel mellett döntöttem, annak
fő oka az volt, hogy megkértek, ugyan nem tartanék-e meg egy angolórát a
Maebashiban olyan 10 és dél között. Megint. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)