A szemét ötven árnyalata (Első rész)

Lassan itt is véget ér a jó idő, most mondjuk épp rövidújú-kabátmentes idő van, de tegnapig pl. három napig esett és kabát kellett mindenhová. Meg persze esernyő. Ez utóbbi szülte a mai post apropóját.

Az esernyő itt fogyóeszköz, száz yenért is lehet venni akár. Bárhová mész, esernyőtartók vannak az előtérben a bejáratoknál, jellemzően mindig több ernyővel, mint ahányat a végén elvisznek, nyilván sokan ottfelejtik, ha épp kisüt a nap. Ez velem Magyarországon is rendszeresen előfordul, szóval megértem a dolgot.

Ahová nemrég mentem, ott viszont nem volt ilyen. Volt helyette viszont egy GÉP, ami úgy nézett ki, mint egy álló henger, közepén végig nyitva. Ide beraktad az esernyőt, és ráhúz automatikusan egy vékony nejlonzacskót, hogy ha már viszed a vizes ernyőt az épületben mindenfele, legalább ne áztasd a szőnyeget.

 Ez egy nagyon praktikus és nagyon japános megoldás, de egy csak áttételesen kapcsolódó dolog miatt elgondolkoztatott. Ez a dolog mégpedig az újrahasznosítás.

Volt már szerintem szó róla tavalyelőtt is, de ötletem sincs, melyik bejegyzésben, úgyhogy menjünk végig ismétlésképpen újra azon a procedúrán, ahogy itt a szemetet kezelik. Nálunk ugye a zöld hulladékgyűjtés még csak szárnyait bontogatja, itt viszont már kifejlett óriás-sasmadár, aki felzabálja a jószágot.

Úgy indul a dolog, hogy eleve nem is egy, nem is kettő, hanem vagy 6+2 különböző kategóriába gyűjtöd a szemetet. Bármit veszel, ismétlem, BÁRMIT, annak minden elemén rajta van kis ábrával, hogy milyen fajta szemétnek felel meg, ergo hova kell gyűjtened. A leggyakoribb a ”pura”, ami a ”plastic” szó japános változata. Ide tartozik minden műanyag, jellemzően ebből van a legtöbb. Ételesdobozok, csomagolás, szatyrok, bármi ami műanyag az ide jön. Következő a nyers hulladék kategóriája, amibe minden éghető, organikus dolog tartozik, vagyis bármi, amit aztán bárhogy próbálkozunk, nem fogunk tudni újrahasznosítani sehogyse. Jellemzően ételhulladék szokott lenni főleg.

Külön gyűjtik a papírt is, újság, könyv, füzet, szórólap, papírfedél a dobozokon, papírdobozok, bármi ami papír, az ide tartozik. Ez elég lassan gyűlik össze, de azért nem lebecsülendő.

Vannak használt ruhák, amiket szintén külön visznek el, ez ugye azért nem túl gyakori, de néha gondolom jól jön. Van továbbá a veszélyes hulladékoknak is egy külön napja, elem, gázpalack és ilyesmi, minden olyan dolog amit azért már nálunk is külön gyűjtenek ősidők óta. Utolsóként pedig jön a nem-éghető-szemét, vagyis bármi, ami nem tartozik bele egyik fenti kategóriába se, de nem éghető, szóval nem nyers hulladék. Nem kell semmi egetrengetőre gondolni, ide való pl. az elromlott elektronika, nagyobb műanyag dolgok, lámpa, csupa olyasmi, amit mi inkább lomtalanításkor rakunk ki.

Van még kettő, a fentiektől némileg független kategória. Minden, amiről eddig szó volt, az ugyanis a lakáson belül szelektálandó. Ez azt jelenti, hogy egyidőben akár 3-5 külön szemetesszatyor is lehet a lakásban. És nem ám akármilyen szatyor, kizárólag a város által szavatolt szemeteszsákba lehet bármit tenni, különben nem viszik el. Van ugyanis egy szemét-kalendárium, amiben, mintha a mikulást várnád, színes-szagos ábrákkal be van mutatva, melyik nap milyen fajta szemetet visznek el. A nyers hulladékért hetente 2x is jönnek, nyilván mert romlandó és büdös, ha sokáig tárolod, de a többire csak heti 1x kerül sor, van pár dolog, amiért pedig csak havonta 1x jön a jézuska.

Két dolog kivétel csak a fentiek alól, valszeg azért, mert nagyon gyakran használjuk őket és sok helyet foglalnak. Ezek az alumíniumdobozok (aka sörösdoboz) és a pet-palackok (aka kólásüveg). Ezeket kint, a hát előtt folyamatosan lehet gyűjteni két külön dobozban. De nem ám akárhogy! Le kell szedni az üvegről a cimkét – mert az pura – és a kupakot is, amit aztán teljesen külön gyűjtenek megintcsak. Emelett a gyűjtés egészére jellemző, hogy vannak kevert esetek, amikre külön kell figyelni. Veszünk pl. egy dezodort, aminek a csomagolása úgy néz ki, hogy egy kartonlapon van egy buborékműanyag, és abban van jól láthatóan az árú. Háhá, a kartonlap az papírszemét, de a buborék az meg műanyag. Vagy akár egy cup-ramen: A papírpohár amiben van, papírszemét, de a fedele az már műanyagnak számít.

Ha mindezen túljutottunk, akkor már csak egy utolsó kihívásunk van: a szemét kirakása. Nem lehet csak úgy ám akármikor kirakni! Aznap reggel, reggel 8ig kell kihelyezni. Előző este nem jó, mert akkor a macskák rájárnak és szétszedik (nálam is van pár macska a környéken, legutóbb az egyik party alkalmával is megjelent egy, besurrant valakivel együtt). Szóval ha nem kelsz fel időben hogy kirakd a szemetet, akkor így jártál.

Ó, majd elfelejtettem: el is kell ám mosni a szemetet, nem ám csak úgy a kajamaradékos műanyagtálat bele a szemétbe!

Ja, és van még az olaj. A használt olaj nem a csapba megy, hanem venni kell hozzá egy szert, amitől megszilárdul, és akkor ki lehet dobni a nyershulladékkal együtt.

Hogy minderről miért most beszélek, amikor a történet elején esernyőcsomagoló géppel nyitottam? Kiderül a következő részből…