Angolul tudók, bugyitolvajok, és már megint eszek merthát mit is csinálnék itt

Ha minden az eredeti terveim szerint alakult volna, akkor most a második napról írnék Tokyoban, hogy mit csináltam és mikor, mert az eredeti terveim szerint még hétfőn fent maradtam volna. Hogy mégis a visszajövetel mellett döntöttem, annak fő oka az volt, hogy megkértek, ugyan nem tartanék-e meg egy angolórát a Maebashiban olyan 10 és dél között. Megint. :)

A szervezést ugyanazok végezték, de ez most ugyanannak a tanárnak egy másik csoportja, elmondása szerint ők ügyesebbek némileg. Itt is jellemző volt, hogy többségében idősebbek voltak, de hát mégis kinek lenne ideje angol társalgásórára járni hétfő délelőtt. Mivel a létszám bővebb volt most, így szinte az egész óra elment azzal, hogy én is, ők is bemutatkoztunk és elkezdtünk beszélgetni azoknak a témáknak a mentén, amiket a rövid bemutatkozások adtak. Pár érdekes dolog:

-         Ezek tényleg jobban tudtak angolul. Volt, aki olyan szavakat épített be pislogás nélkül a mondataiba, mint pl. az „Exhilarating”, és volt közöttük egy nyugalmazott angoltanár is, igen, jól olvastátok.

-         Sokan meglepően jólértesütek, ami Magyarországot és Európát illeti. Az egyikük lánya itt él és tanít 8 éve japánt egy budapesti gimnáziumban, egy másik teljesen tisztában volt azzal, hogy Európában milyenek a vallási viszonyok (katolikus-református-görögkeleti-ortodox, ilyeneket tudott).

-         Volt egy látszatra 60 év feletti néni, akinek az aikido a hobbija. Meg úgy amúgy nagyon aktív mindenki, mind csinálnak valamit, hegymászás, utazás, badminton, a 80 év feletti tanárbácsi sajnálkozva mondta, hogy ő a kora miatt már csak olvas….havi 4 könyvet stabilan. Szóval nem semmi.

Szóval élmény volt, itt is örült nekem szemmel láthatóan mindenki, sőt, olyan is volt, aki emlékezett rám két évvel korábbról, akkor is voltam itt ugyanis.

A hétfő viszont más érdekességet nem tartogatott, úgyhogy 2 in 1 akciónk keretében ugorjunk is gyorsan a keddre!  

Kedden elkerülhetetlenné vált, hogy ha már egy hete itt vagyok lassan, talán esetleg benézzek az egyetemre, mert mégiscsak. Megtartották az ilyenkor szokásos orientációt a rémült kiskacsaként ücsörgő 15-20 cserediáknak, hogy hogyan is mennek a dolgok errefelé. Az „élet Japánban” szegmenst részben átaludtam, mert teljesen ugyanazokat mondták el, mint anno két éve. A földrengés még mindig nem tréfadolog, közlekedj okosan, ne fogadj el cukorkát idegenektől, és ha az első laksz és lány vagy, ne nagyon hagyd őrizetlenül a mosás után száradni az erkélyre kirakott fehérneműt... igen, különösen külföldiekre nézve az ilyesmi veszélyes. Bár Japánban betörés meg ilyesmi eléggé elenyésző számban fordul csak elő, azért vannak ”fura” emberek, lehet, hogy lába kél néha valaminek. Emellett létezik még egy olyan furcsa bűncselekmény, amit úgy írnék le, hogy „külföldiek ellen elkövetett betöréses-körülnézés”. Eléggé vidéken vagyunk, és itt sokakban felmerül, ha látják, hogy egy idegenszerű arc ki-be járkál egy lakásban, hogy vajon hogyan is élhetnek a külföldiek. Ezek a vágyak néhány esetben természetellenes mértéket öltve úgy manifesztálódnak, hogy a delikvens betör a lakásodba, és KÖRÜLNÉZ. Nem visz el semmit, csak körül akar nézni.

Volt ezt követően tanulmányi-orientáció, kaptunk egy rakat paksamétát, meg órarendet, én némileg kevesebbet, mint a többiek, mert normál órákra elvileg be sem kellene járnom. Nyelvóráim viszont nekem is lesznek dögivel, bár most nem kellett tesztet írnom, mivel a vezető tanár emlékezett rám és kapásból berakott a jobb csoportba. Lássuk be, túl sok értelme nem lett volna, ha újracsináltatják velem tökugyanazt az alapképzést, amin részt vettem már egyszer 2 éve :)

A nap záróakkordjaként felfedeztük a közelben nyílt új – már nekem új – gyorséttermet, a yoshinoyát. Oké, a gyorsétterem itt kicsit mást takar, van persze Megdumálsz meg Habsburger King itt is (elmegyek majd egyszer oda is csak a vicc kedvéért), de a jellemző japán gyorséttermi forma az inkább ilyesmi, mint ez, aminek keretében házias(nak látszó) ételeket tolnak eléd hamar. Itt éppen különféle gyudonokat lehetett enni, ami ilyen egytálétel, rizs, a tetején sült disznóhús és zöldségek. Hozzá adtak még miszólevest, meg kimcsit, ami ilyen koreai savanyúság, és nagyon megszerettem legutóbb. A kép kist csalóka lesz, mert úgy tűnik, mintha az egész étel húsból állna, de higgyetek nekem, nem sokkal a látható rész alatt már jön a rizs. 500 yenért nem is várhat az ember sokkal több ”anyagot” mondjuk.