Ismételten megint újra és még mindig csak a kajálásról tudok érdekes bejegyzést írni.

Volt már ugyan hasonló post előzőleg is, de most az ilyen első nagyobb bevásárlás kapcsán úgy gondoltam nem árt feleleveníteni, mit is eszik itt az ember, ha úgy dönt hogy magára fog főzni. Az alábbiakban fotókkal illusztrálva végigszaladok az első komoly bevásárlásomon, röviden elmondva hogy miből mit lehet csinálni. Ja, és ami fontos: Az egész itt látható kupac olyan 16ezer forintnak megfelelő yenért került hozzám, ami a helyi viszonyokat – félmilla körüli kezdőfizetés – figyelem bevéve olyan, mintha otthon olyan négyezer forint lenne. Indzsoj.

 

Alulról felfelé haladva van itt három relatíve hasonló cucc: félkész tésztaételek, amiket csak meg kell főzni, és hozzáadni a szószt amit adtak hozzá, meg amit még a felhasználó gondol (hús, zöldség, gomba), és egész laktató egytálétel lesz belőle a rámen, udon, vagy épp yakisoba vonalon. Ezek félúton helyezkednek el a cup-ramen és a ”valódi” sajátgyártású ételek között: épp elég alapot adnak ahhoz hogy gyorsan étel legyen belőlük a zacskóból egyenesen, de azért ha tartalmas élményre vágyik valaki, akkor fel kell őket turbózni. Ja, és nagyon olcsóak. Ez a három, lentről felfelé: yakisoba (sült tészta), rámen (aki még ennyi kajás post után se tudja, mi az a rámen, az szégyellje magát) és curry-udon (curry-s vastagtészta leveses cucc) alapok.

Ezektől jobbra fent három kis tasak, azokban az onigiri (zsgombóc) fűszer van, ezzel csodás módon elérhető hogy az onigirinek mindenféle csodás íze legyen, ha épp nincs mit beletenni.

Középen az egész japán étkezés alfája és omegája, a rizs! De nem ám akármilyen fényezetlen b minőségű gyorsrizs, hanem valódi táplálék. Nálunk ”sushirízs” néven árusítják, itt kb. csak az van. Kerek, kicsi, tapadós, és nem keserű, mint az otthoni vackok. Aki nálunk tényleg jó rizst akar enni, de nem akarja erre költeni a teljes fizetését, annak ehető kompromisszumként a jázminrizst javallom, nem olyan drága (a megfelelő kinai áruházakban), de már az is mérföldkövekkel jobb mint a sima. Ennek itt fent annyi a különlegessége, hogy előre meg van mosva, ezért elég csak 2-3szor leöblíteni (a rendes rizst jó 5 percig mosni kell).

A rizs felett három összetartozó dolog, legalábbis most egyszerre tervezem őket felhasználni: A kis zacskóban padlizsán, mellette egy zacskó aprított zöldség (ez a legjobb megoldás, ha nem akarsz a levesedhez való zöldségek miatt venni egy veteményesre való egész zöldséget), a tasakban meg szósz, ezeket összehozva valami sült padlizsános-zöldséges egytálételt lehet alkotni. Amúgy a sült padlizsán némi szójával meglepően finom étel önmagában is, és itt elég olcsóak a zöldségek.

Legfelül pedig erős bástya a gyorsan-finomat erődítményrendszerben, az instant-curry! Oké, nem instant, rizs kell hozzá, meg meg kell melegíteni, de kb ennyi. Ahhoz képest, hogy ”zacskós” étel, van benne hús, zöldség, krumpli, és nem ám szárított hanem tényleges.

Kezdjük a jobb alsó sarok viszonylag könnyen beazonosítható versenyzőjével, ez itt egy doboz japán savanyú szilva, amit az onigirihez tervezek felhasználni. Amúgy a magyar szilvához semmi köze, NAGYON savanyú már újkorában is, hát még í]y savanyítva…

Elérkeztünk a reggelim alapkövéhez, a miszóleveshez. A helyi kenyérről NEM akarok beszélni, majd egyszer, egy külön postban, mert az megér annyit, de sztem siránkoztam róla eleget tavaly… Szóval miszó. Kell bele wakame, ami szárított alga, abban a nagy zacskóban, kell bele miszópaszta, ami abban a barna dobozban van. Kell bele még szárított tufu, ami kis fehér kockákból áll a miszó feletti zacskóban, kb. ugyanaz a funkciója, mint a magyar levesekben a kis tésztagolyóknak. És nem árt bele póréhagyma, bár ez az előző képen volt elrejtve :)

Két konzerv tonhal szomorkodik a balszélen, ezek majd az onigirihez kellenek. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a konzerv ”tonhal” és a valódi tonhal között semmi összefüggés nincs, én abban se vagyok biztos, hogy ugyanaz a hal-e egyáltalán (mint ahogy a nálunk népszerű ”rákrúd” se rákból van…). Se íz, se szín, se állag nem passzol. Persze az áruk között is van egy emelet kb…

Jobbra két csomag tészta, ezeket vagy levesbe lehet tenni, vagy hidegen, mártogatós szósszal megenni. Tudom, furán hangzik, de ezt ne úgy képzeljétek el, mintha a spagettitésztát mártogatnátok szójába! Itt sokféle tészta (udon, soba, szómen) létezik, és mindegyiknek önmagában, minden külső beavatkozás nélkül is van íze! Szóval számtalan vacsorámat oldotta már meg a hideg, főtt tészta. Lehet úgy hangzik mint valami egyetemista olcsó kaja, de itt erre vendéglők épülnek…bemész egy étterembe, és hideg főtt tésztát kapsz. Igaz, nem is túl drága mondjuk, de finom!

A kép tetején némileg ismertebb dolgok: szója és wasabi. Ezeket nem ragozom túl, ha egy japánról szóló blogot olvasol, ezeket legalábbis el tudod képzelni szerintem :D

Utolsó képünk következik kéremalássan. Legalul az errfelé ezerféle okból és célból fogyasztott alga kerül terítékre, egyrészt az onigirit fogja borítani egyfajta ”ehető szalvéta” módjára, a másik fajta pedig apróra van vágva és az előző oldalon sztárolt tésztákat lehet vele megszórni, némi extraként.

Ezek felett egy csomag tésztabatyu, ilyen kínai eredetű étel, van belőle húsos (ez a főétel) és édesbabos (ez a desszert)

A legfelső szekció pedig már tényleg keményvonalasan a desszerteket képviseli, a batyu mellett szójás-babos keksz (most így leírva NAGYON furán hangzik, de finom, higgyetek nekem), felette jobbra ilyen szójás-aprókeksz látható, főleg sörözéshez szokták enni.

Ugyancsak erre jó a személyes kedvencem, a bal felső sarok sztárja, a szárított tintahalcsemege! Ezt úgy képzeljétek el, mintha apró, csíkokra vágott frottírtörüköző lenne, az állaga legalábbis olyan. Hogy az íze is olyan e azt nem tudom, de valszeg nem. Mint minden errfelé, ez is édeskés, és valahogy az íz és az állag kombinációja sztem a legalkalmasabb dologgá teszi a világon, amit csak sörözéshez kitaláltak.

Akit esetleg felvillanyozott egyik-másik cucc, az ne feltétlen rohanjon repjegyért! Vannak nálunk is ilyen ázsiai boltok, a legmegközelíthetőbb talán a fővám téren van a vásárcsarnok melett, de két dologra azért felhívom a figyelmet.

1)    Bár az itt kapható dolgok nagyrésze ott is megvan, de elég drágák. Egy kis, 10 darabos szilvaszett kétezer forint, mondjuk ez a legextrémebb példa.

2)    Bár szép japán felirat van sok csomagoláson, de a hátoldalon ott vigyorog a médincsájna, vagy éppen vietnám felirat. Éshát az íze se 100%ban ugyanaz azért…

Mindenesetre akit felvillanyozott a dolog, ha mást nem egy körülnézést megér, érdekelnének majd a tapasztalatok, benyomások!