"Nem öt év, kötél!"

Namost olyan lesz ami még nem volt, alapvetően információt fogok közölni! Tudom, itt ez ritka, mint a fehér Zorró, de sajnos elkerülhetetlen. Némileg ugye inmediasresre sikeredett a blog kezdése idén, egyszerűen elkezdtem írni hogy megérkeztem ide, éshát bár a többségeteknek azért van némi halvány segédfogalma arról, hogy mit keresek én itt már megint, mindig vannak új olvasók. Jórészt azok, akik rákerestek gugliban arra pl. hogy „fát vágott, tortát hegesztett”, aztán meglepődnek hogy a rémálomföld helyett japánföldre nyílik az oldal. Van ilyen kéremszépen.

Szóval, az oka annak, hogy nem azzal kezdtem a blog újraindítását pl. hogy ”Barabás Béla vagyok, profi fotós”, vagy valami hasonló bemutatkozásszerű izével, annak egészen prózai oka van.

Nem tudtam én se.

Mert az odáig rendben van, hogy megpályáztam ugyanarra az egyetemre az ösztöndíjat még decemberben, amit aztán annak rendje és módja szerint megkaptam júniusban. Odáig is rendben van, hogy kaptam e tárgyban egy ötoldalas útmutatót, amit szerény, ámde folyamatosan csökkenő képességeim birtokában megpróbáltam elolvasni, éshogy elvileg másfél évre kapok ösztöndíjat azért, hogy itt kutakodjak a korábbi kutatási témámat folytatandó. Ennél bővebbet azonban az istennekse árultak volna el. Milyen óráim lesznek? Lesznek-e egyáltalán? Mikor? Milyen rendszerességgel? Ezt az egész ”kutatás” dolgot hogy kell elképzelni?

Na ezek olyan kérdések, amikről nem volt igazán elképzelésem, de úgy voltam vele, hogy hamár az élet kirakott ide, és ezt még fizeti is nekem a Japán állam, hát ne legyünk finnyásak, előbb-utóbb majdcsak kiderül, mit is akarnak tőlem.

Nohát, szerdán kiderült.

Miután lement a délelőtti órám – majd erről is lesz némi szó – felmentem ugyanis az egyeztetett megbeszélésemre a vezető tanáromhoz, aki elvileg majd pátyolgatni fog itt engemet lelkesen. Ő amúgy jogot tanít itt, és eléggé beletrafáltam vele a dolgokba, mivel az összes létező ember közül a lehető legérthetetlenebb tájszólással beszéli a japánt, még a japán ismerőseim is úgy nyilatkoztak, hogy nem mindig értik 100% hogy mit mond épp, hát akkor én mit szóljak.

Beszélgettünk hosszasan, amiből a következő kép körvonalazódott. Kapok alapvetően egy másfél éves, un. ”kutatói” ösztöndíjat, pénz, tok, vonó. Ennek az első fél éve un. ”felkészülési időszak”, amikoris az a célom, hogy összerakjak egy épkézláb kutatási tervet, hogy pontosan mit is akarok én itt csinálni, és erről egy decemberi interjú-vizsgán meg kell győznöm egy csomó profot. HA, és ez egy nagyon nagy ha, ez sikerül, akkor felvesznek mesterképzésre, és kapok további két évet, szóval akkor nem másfél, hanem 2,5 évre leszek itt. Ha ez nem sikerül, akkor a fix másfél év a kutatói program keretében. Szóval ez most a helyzet. A prof. szerint ha kicsit odateszem magam, akkor jó esélyek vannak erre a mesterképzéses dologra – persze ezt is fizetnék, meg akkora vízumom is meg lenne hosszabbítva –, de azért nem mindenkit vesznek fel, szóval a dolog finoman szólva is kétesélyes. Mindenesetre érdekes, bár alapvetően örülök és vonz a dolog, nyilván van egy kicsit ilyen ”nem erre készültem” érzés is az emberben. Neki kell állni mindenesetre hamar valami kutatási tervet barkácsolni, hogy legalább úgy tűnjön, mintha valami komoly tervem lenne :D

Emellet megindultak az előadások, volt rögtön egy órám reggel. Ezt elvileg japán diákoknak szánják, de a külföldi cserediákokat is elvárták rá, révén hogy a jelenlétünk elengedhetetlen. Volt már egy hasonló órám tavaly, nem tudom, írtam e annó, ez az un. ”külföldisimogató” óra, ahol a tanár így a félév során az alábbiakra próbálja ráébreszteni a megszeppent elsősöket:

1)    Léteznek olyan emberek, akik más országokban laknak

2)    Ezek nem feltétlen beszélnek japánul tökéletesen

3)    Pláne nem úgy gondolkodnak és fejezik ki magukat, mint ők

4)    A kommunikációs nehézségek áthidalására különféle módszerekre van szükség

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy vannak mindenféle kommunikációs gyakorlatok, amik keretében megy a nagy bámulás, hogy hol és hányféleképpen lehet egymást félreérteni. Az első órából nyilván még nem sok következtetés vonható le, bemutatkozások és egy-két alapvető dolog került csak elő, de ha lesz majd valami érdekesebb, mindenképp beszámolok róla!