Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet",ötödik fejezet

Reggeli!

Már többször említettem, hogy mennyire furán kezelik errefelé a kenyeret, és annak minden lehetséges válfaját. Az nem igazán fordul meg a fejükben, hogy sima kenyeret egyenek reggelire, viszont az összes létező ízesítést, formát és fajtát kitalálják. Az aznapi reggelit az egyik, az állomáson lévő panyasanban vett cuccokkal ütöttük el, az alábbi két kép segíthet tisztába kerülni a választékkal. Zöldteás pogácsák, édesbab és sakuraízű töltelék, macifej-süti, Curry-kenyér és a mindent uraló melonpan. És az itt kapható változat zöld volt és dinnyeízű!

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", negyedik fejezet

 "Különös Osaka volt..."

Másnap reggelre kissé helyreállt a világ rendje, ezért az előzetes tervek szerint átmentünk Osakába. Ez a Kyototól fél órára lévő város 3,7 millió lakossal az oszág harmadik legnagyobb városa...már ha Yokohamát számoljuk, ami igazából Tokyoval összebúrjánzott az évek során, és elég nehéz önálló városként tekinteni rá. Bár történelmi jelentőségű, régi város, de fejlődését és jelenlegi helyét a gazdasági virágzásnak - még a 60-as években - köszönheti, ezért - főleg Kyoto után - egy nagyon modern világváros hangulatát kelti. Ellentétben Kyotoval, ahol az eltöltött két nap nagyon kevésnek érződött, Osakában ez az egy nap is elég volt, amit igazából nem tudtunk megnzéni, az sem az időhiánynak, hanem az pocsék időjárásnak róható fel, de erről majd később. 

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", harmadik fejezet

És ha elindul a vonat...

Shinknsen, shinkansen! Az a bizonyos "repülő vonat" amiről annyit hall az ember. 

 

Hát, ez kb. olyan, mintha repülőre szállna az emer. Egyrészt azért, mert a nettó minimálbért kicsitvel meghaladó összegbe kerül egy oda-vissza trip rajta Kyotoba, úgyhogy nem leszek gyakori felhasználó, még akkor sem, ha tényleg praktikus: az alternatíva 8 órás vonatút, vagy 10 órás éjszakai buszozás lettvolna, és ezek igazság szerint ANNYIVAL nem olcsóbbak (az éjszakai busz fele ennyi, a vonat a kettő között valahol). 

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", második fejezet

Toronymagasan első

Kevésbé lehet annál klisésebb az ember, hogy a Tokyoban töltött első napján a Tokyo-tornyot nézze meg, úgyhogy ezt nyilván nem lehetett kihagyni!

Magáról az épületről egy külön bejegyzést is tudnék írni, olyannyira, hogy egy sulis project keretében annó már írtam is, akit komolyabban érdekel ennek az építménynek a története, az itt olvashatja el:

http://japanfelderito.hu/mult-jelen-jovo-%E2%80%93-egy-varosszimbolum-evolucioja/

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", első fejezet

 Prológus

Szóval az úgy volt, hogy a tavaszi szünetet kihasználtam arra, hogy kicsit kimozduljak szűkebb értelemben vett lakókörnyezetemből. Mert az oké, hogy itt vagyok lassan fél éve, de havi rendszerességű Tokyo trippeken és a környező városok megjárásán kívül nagyon sokat egyelőre nem tudok felmutatni turisztisztika terén. Na, ezen akartam most változtatni.  Egyrészt itt a tavaszi szünet, ennyi időm egyhuzamban most nyárig nem lesz. Másrészt az utazás apropóját adta, hogy kijött meglátogatni engem régi jó barátom, Amcsi egy hétre, és hát akkor nyilván már utazni kell, hogy minél többet megtapasztaljon a helyből. Úgyhogy most egy hétig vendégszerepelni fog itt (köszönj szépen az olvasóknak). Persze mint a személyiségi jogok nagy tisztelője, előre meg nem kérdeztem, hogy akar e itt szerepelni, úgyhogy így járt :)

Tadaima

Hazaértem.

Mivel irgalmatlan mennyiségű élményt akarok megosztani, cserébe keveset aludtam az elmúlt héten (talán kiátlagolható 6 órára, de nem biztos), ezért ma már nem érzek lelkierőt az első nap kitárgyalására. Bár csalhatnék, és vehetném eső napnak azt, amikor este felutaztam Tokyoba és megszálltam a reptéren :D Cserébe inkább egy kis tízer, hogy miről lesz szó a jövő héten, kb. minden nap egy új bejegyzéssel:

- Tokyo 350 méter magasból

- Onszen-fürdő a tenerparton
- koromsötét labirintus egy tepmlom alatt
- Maid-cafe
- Cseresznyevirágzás
- Polipok, cápák, pingvinek és egy capibara
- Aranyborítású templom
- 350-nel repesztő mágnesvasút
- kimonós lányok

és még számtalan egyéb....

Tessék hangolva maradni. 

It's ALIVE, it's ALIVE!!!!

Szörnyet alkottam.

Kicsit bővebben, olyan érzésem van, mint a történetbeli dr. Frankenstein-nek (azt hiszem ez jó alkalom arra, hogy segítsek tévhitet oszlatni: a "Frankenstein" elnevezés soha nem a szörnyre utalt, hanem a doktorra, aki csinálta. A szörnynek soha nem volt neve.), akit csak hajtott a tudományos kíváncsiság az elektromossággal meg az emberi szövettel összefüggésben, aztán most rémülten figyeli, ahogy a szörny elindul a falu felé.

???

A blog történetének szerintem legrövidebb bejegyzése fog következni, de muszáj megosztanom, amíg még friss az élmény.

Valaki megkínált tegnap sör-karamella ízesítésű cukorral.

Gondoltam kihagyok egy sort, hogy ennek a gondolatnak legyen ideje besüllyedni a pszichébe.

Namost vannak olyan étel és ízhatások, amelyekre utólag azt mondja az ember, hogy "nem gondoltam volna, hogy jó íze lesz, de az lett"

Erről nem gondoltam volna, hogy jó íze lesz, és nem is lett. Valami embertelen borzalom. Az állaga vajkaramella, az íze pedig leírhatatlan. Karamellás felhangokkal kevert szobahőmérsékleten felejtett whisky-s  íze volt a sör jellegzetes keserűségével és a valami fura penészes ütőérzéssel.

Nagyon sok melonszódát kellett rá inni utána.

Ne próbáljátok ki. Sziasztok.

Száábiszü

Mondok három, egymástól teljesen független példát arra, hogyan kezelik itt a szolgáltatásokat. Tanulság nem lesz a végén, azt mindenki levonhatja maga, de tessék megcsodálni a helyzetet.

Babázás

Vasárap volt az egyik jelentős japán ünnep, a Hinamatsuri. Ez, bár alapvetően családi, zárt ünnep, de mégis sikerült részt vennem rajta, ugyanis egy áttételesen ismerős család meghívott magához, hogy nézzem meg a feldíszített baba-emelvényüket, aztán még sütivel meg teával is megkínáltak :)

Magáról az ünnepről pár keresetlen szót már szóltam a legutóbbi Tokyo-s bejegyzésben, most nézzük kicsit bővebben, miről is van szó.