Babázás

Vasárap volt az egyik jelentős japán ünnep, a Hinamatsuri. Ez, bár alapvetően családi, zárt ünnep, de mégis sikerült részt vennem rajta, ugyanis egy áttételesen ismerős család meghívott magához, hogy nézzem meg a feldíszített baba-emelvényüket, aztán még sütivel meg teával is megkínáltak :)

Magáról az ünnepről pár keresetlen szót már szóltam a legutóbbi Tokyo-s bejegyzésben, most nézzük kicsit bővebben, miről is van szó.

Maga az elnevezés a Hina-babákra utal, annó a kiállításon nem tudtam fotózni, most volt lehetőségem, jöjjön rögtön egy közeli:

Ezek a babák a Heian-korabeli császári udvart hivatottak megjeleníteni (bár többféle variáció van, pl modernebbek is, de ez a trandícionális változat), ez itt éppen a császár és a császárnő az emelvény tetején.

Az egészet ha valamihez hasonlítani akarnám, akkor ez a japán karácsonyfa. Februárban a családok a nagyszobában felállítanak egy vörösposztóval borított lépcsőzetes emelvényt, és erre rakják ki a babákat, ami aztán jó egy hónapon át díszíti a lakást. Itt az egész egyben:

Ez a tradicionális formája a dolognak. Fentről lefele a császári udvar tagjai, csökkenő rangsorrendben láthatóak.

De nem csak emberek, hanem használati tárgyak is megjelennek. Nekem ezek még jobban is tetszettek mint a babák maguk, nagyon részletesen ki voltak dolgozva! 

Go, Shougi, és egy harmadik játék aminek elfelejtettem a nevét :)

Amúgy - a babák miatt is - az ünnep a lányok ünnepe is, aminek másik jele a tradicionális ételekben is ott van. Ez itt a Sakuramochi, amit ilyenkor esznek. 

 

Ez egy rózsaszín mochi, amely be van csomagolva cseresznyefa levelébe, meg van töltve az elmaradhatatlan édesbab pürével. Érdekessége, hogy a levél sós, ezért sokan meg se szokták enni (csodálkoztak is, mikor elrágcsáltam békésen), de elég egyedi ízhatást produkál vele, egy próbát megért.

Ez meg a másik csoda volt, amit ott helyben csináltunk meg. A "Moffürü" elnevezést kapta a keresztségben, mert egyszerre MOchi és waFFEL (azaz gofri, itt: "waffürü"). Az alapja egy spec sütőben megsütött gofriszerű-mochitésztás cucc, amire rápakoltunk fagyit, epret, és a spec hinamatsuri-s drazsét. Ez utóbbi egy az egyben zizi, csak nagyobb és nem olyan édes :D. Ja, és ez az egész még le volt öntve eperszósszal. Omnomnomnom....

Ami érdekes volt itt: Az egyik gyerkőc elkezdte az epret rárakni a cuccra, és négynél meg akart állni. Aztán mondta neki az anyukája, hogy négyet ne rakjon rá már mégse, legyen inkább 5. Először nem értettem, de aztán kiderült, hogy ugye a 4 az szerencsétlen szám (mert a "shi" kiejtése ugyanaz, mint a "halálál" írásjegy kiejtése), ezért kerülik. Azt tudtam hogy a szállodákban nincs negyedik emelet, ha jól tudom, Amerikában sincs 13-adik, de hogy ez a mindennapokban is így jelen van, azzal először találkoztam. 

Amúgy az "edéd" alatt összehaverkodtam a kissráccal, nagy büszkén megmutatta a japán Harry Potter gyűjteményét meg a Romance of the Three Kingdoms style Gundam figuráit :)

Érdekesség: Tudjátok, hogy van a Főnix japánul? Úgy, hogy 不死鳥, azaz fushichou. Ez a három jel a következőket jelenti:

不: nem (fosztóképző tulképp)
死 halál
鳥  madár
Ergó, a "madár ami nem hal meg". Találó :D

Hazamenetel előtt sétáltunk egyet a környéken - Takasaki város külvárosa, hegyvidékes-nyaralóövezetre hajazó, ritkánlakott rész -, ahol egy kis, útszéli bódéban az alábbi, magyar rögvalósághoz szokott elmém számára befogadhatatlan közgazdasági képtelenség fogadott:

A felirat tanulsága szerint ez egy zöldséges/vegyesbolt. Eladó egy darab nincs. Ott fent a szatyor, mellette a vödörbe bedobod az árát annak, amit vettél, és szevasz. Minden egységesen 100yen. Eltartott egy darabig, amíg felfogtam a dolgot.

Oké, a pénzesvödör elég rémálom-üzemanyagot szolgáltat mindenkinek, aki lopna, de szerintem ez nem is szempont.

Szóval azért na.