Kevésbé lehet annál klisésebb az ember, hogy a Tokyoban töltött első napján a Tokyo-tornyot nézze meg, úgyhogy ezt nyilván nem lehetett kihagyni!
Magáról az épületről egy külön bejegyzést is tudnék írni, olyannyira, hogy egy sulis project keretében annó már írtam is, akit komolyabban érdekel ennek az építménynek a története, az itt olvashatja el:
A többieknek elég annyi, hogy ez a város fő szimbóluma volt nagyon sokáig, az 50.-es években épült fel, mintaként az Eiffel Tornyot alapul véve. Ez annyira jól sikerült, hogy igazából a felületes szemlélőnek úgy tűnik, hogy ez tulképp az Eiffel torony, csak pirosra festve. Mivel ez a nagy gazdasági fellendülés előtt történt egy kicsitvel, sehol nem voltak még a mai Tokyora jellemző felhőkarcolók és egyéb toronyházak, és akkoriban tényleg ez volt az egyik, ha nem a legmagasabb épület a városban, ennek megfelelően bel- és külföldi turisták lepték el folyamatosan, és nagyon szépen be lehetett innen látni az egész várost.
Az idők változnak, és ma már több olyan épület van, ahonnan LENÉZHETSZ a Tokyo toronyra, én is voltam ilyenen, még azt hiszem képet is postoltam róla annó.
Erre perszehogy a japánok is rájöttek, és épp ezért kezdtek bele a Sky Tree építésébe...de erről majd később ;)
Mindenesetre a Toky Tower azért kihagyhatatlan, főleg hogy relatíve olcsóért fel lehet rá menni. 150 méter magasan van a kilátótorony, onnan nézhet az ember szerteszét.
Nem volt mondjuk épo a legtisztább idő, de érdemes megfigyelni, hogy a város végét semerre nem lehet látni. Oké, az öböl felé nyilván lehetne, de az nem számít :D
Külön extra volt hogy volt ilyen paráztarós kilátóablak, amire rá is lehetett állni. Brrrr....
A Sárkányt közben léptetik
Ezután egy rövid Sushi-kitérő után (ott ahol már korábban is voltam) a szállásunk felé indultunk. Nem említettem az előző postban, de a szállásunk kb. 2 perc sétára volt a Sensoujitól, ami - ha bárki emlékszik még a legelső Tokyo beszámolómra október végéről - a legnagyobb és alapjait tekintve a legrégibb buddhista templomkomplexum a városban. ide amúgy is érdemes egyszer elmenni, de az aznapi látogatás apropóját az adta, hogy volt pont aznap egy esemény, amelynek keretében Az apát körbejárta az egész templomot, a nyomában népes felvonulással, akik egy sárkány-bábut is vittek nagy lelkesen.
Ez az, amit a filmekben jellemzően mutatni szoktak, 5-6 ember vitte rudakon és nagyon "élethű" mozgásokra is képes volt, odahajolt emberekhez, meg lehetett simogatni a szakállát, etc.
Ez talán jó alkalom, hogy beszéljek egy kicsit a sárkányokról. Nagyon dezsavűm van, LEHET hogy már leírtam ezt egyszer, de istenem, ez a szép az írott szövegben, egyszerűen fogja magát a kedves olvasó, és minimális szemmozgató-izom erőfeszítéssel a következő bekezdéshez ugrik.
Szóval a keleti és a nyugati sárkány bár látszatra hasonló, de mégis vannak igen jelentős különbségek. Itt az összesnek csak egy feje van, az viszont gyakran szakállas. 3-7-12 fejű sárkány nem divat.Jellemzően ilyen kicsit kígyószerű alakjuk van, ellentétben az európai szárnyas-dinoszaurusz sárkányokkal. Tűzet se nagyon fújnak, éppenhogy a víz az elemük valamiért, sokszor látni vízköpő sárkányokat a templomok kézmosóhelyeinél. Nem haragos vadállatok, hanem bölcs lények, akik segítik tanácsaikkal a történetek szereplőit.
Ez a körmenet vagy két órán keresztül téblábolt fel-alá a templom területén. Az esemény másik új eleme, hogy kinyitották a belső szentélyt és be lehetett menni! Fotózni sajnos nem, de nem kaphatsz meg mindent egyszerre...
Hájtekk kütyük és aranyos felszolgálólányok
Késő délután, miután bejártuk a templomot, vissza a jövőbe felkiáltással a közeli Akihabara felé vettük az irányt. Emlékezhettek, hogy már többször MAJDNEM jártam itt, először csak laptopot venni, aztán kb. 2 utcát sétáltam egy irányba, de most végre sikerült teljes egészében megtapasztalnom a helyet....félig. Hogy miért csak félig, azt majd meglátjátok, és talán az első alkalom, amikor olyasmit tapasztalok Japánban, aminek pont az ellenkezőjére számítottam. Először, de nem utoljára! Ez azért is fontos, mert mindig kérdezgetik a helyiek, hogy volt e valami, amin nagyon megleődtem, vagy nem olyan volt, mint amit vártam, és hát mivel jó 6 éve foglalkozom komolyabban Japánnal, elég nehéz engem bármivel is meglepni, főleg negatívan. No, most sikerült, de ne vágjunk a dolgok elébe!
Késő délután, miután bejártuk a templomot, vissza a jövőbe felkiáltással a közeli Akihabara felé vettük az irányt. Emlékezhettek, hogy már többször MAJDNEM jártam itt, először csak laptopot venni, aztán kb. 2 utcát sétáltam egy irányba, de most végre sikerült teljes egészében megtapasztalnom a helyet....félig. Hogy miért csak félig, azt majd meglátjátok, és talán az első alkalom, amikor olyasmit tapasztalok Japánban, aminek pont az ellenkezőjére számítottam. Először, de nem utoljára! Ez azért is fontos, mert mindig kérdezgetik a helyiek, hogy volt e valami, amin nagyon megleődtem, vagy nem olyan volt, mint amit vártam, és hát mivel jó 6 éve foglalkozom komolyabban Japánnal, elég nehéz engem bármivel is meglepni, főleg negatívan. No, most sikerült, de ne vágjunk a dolgok elébe!
Szóval Akihabara. Jó eséllyel a legtöbb animékkel és mangákkal kapcsolatos fura dolog, amit hallott az egyszeri magyar, innen ered. Tokyonak ez a negyede ennek a szubkultúrának a mekkája, és hogy ez még a japánoknak is mennyire nem egy egyértelmű dolog, azt az is jelzi, hogy a hivatalos Tokyo guide a negyed leírásakor mélyen hallgat erről, pedig CSAK a negyed főutcája van tele anime, manga, videójáték boltokkal, Maid Cafe-kkal és Mangakisszákkal. Kifejezetten este érdemes jönni, akkor így néz ki a dolog:
Mint ahogy a fotókon is látszik, írgalmatlan méretű neonreklámok mindenfelé, közvilágítás nem is kell. Kb. lépésenként van egy 7 emeletes üzlet, benne csomó különböző bolttal, az alábbi kínálattal:
- Az összes létező anime-manga related mercsöndájz. Figurák, könyvek, törülközők egérpadok, párnák, füzetek, matricák, kirakósjátékok, összerakható modellek, DVD-k, zene CDk. Ezekből a boltokból van a legtöbb, tényleg lépésenként 6-7 darab
- Játéktermek, általában teljes szintekkel egy-egy játéknak szentelve. Ezek jellemzően televannak emberekkel. Ugyanitt láthatóak a népszerű japán szerencsejáték, a pachinko termei, erről majd egyszer máskor írok mert nem voltam még ilyenben, legyen elég annyi hogy egy fura, kicsit ügyességi, de nagyrészt szerencsejáték, amit sokan szeretnek errefelé.
- Gyűjtögetős kártyajáték hegyek, egész vitrinekkel ahol csak egyes lapok vannak kitéve megvételre
- Elektronikai szaküzletek. Ezek miatt akkor is érdemes idejönni, ha amúgy az ember nem vonzódik az anime témához, mert egész Japánban a legnagyobb választékban és a legolcsóbban itt lehet bármit venni. hatalmas 6-7 emeletes épületek vannak tele szórakoztató elektronikával, kb. szintenként egy teljes Media Markt terjedelemben. Mindent meg lehet venni amit csak el tudsz képzelni, az eladók brand-enként vannak szerveződve. Ha nem épp a legújabb modellt akarod venni, az átlag netes ár 60-70!%áért megvehetsz itt bármit, és vásárlásod után jelentős kedvezményt kapsz. Kb. a negyed jó egyharmada ilyen boltokból áll.
És a legnagyobb döbbenet, hogy ezek a boltok tele vannak, van olyan ahol lépni is nehéz. Fogalmam sincs hogy tartja el magát ennyi ugyanolyan profilú üzlet, de a jelek szerint valahogy megoldják.
És akkor jöjjön a hely még egy jellegzetessége, a Maid Cafe
Épp azon gondolkodtunk egy boltból kiverekedve magunkat, hogy most hogyan tovább, amikor egy felszolgálólány-ruhába öltözött lányka elkezdett minket terelni a fenti képen látható intézmény felé. Persze nem kellett nagyon erőlködnie, tudtam hogy létezik ilyen és mindenképp kíváncsi voltam rá. A dolog (sajnos :D) távolról sem annyira perverz, mint a fentiek alapján sokan gondolnák, de kétségtelen hogy ilyen nincs máshol.
A dolog úgy néz ki, hogy kinyílik a liftajtó, és mintha egy másik világba csöppentél volna. Egy kávézó/ étterem, de mindenfelé dúlnak a pasztellszínek és a fura diszkólámpák, és mindenfelé Maid-ruhás felszolgálólányok vannak, akik még japán mértékkel mérve is hihetetlen módon örülnek annak, hogy te ide bejöttél. Az egész este folyamán az asztalotokhoz tartozik egy, de néha a többiek is odamennek. Folyamatosan mosolyog és nevet mindenki, a beszédstílusukat sajnos nagyon nehéz bármilyen más nyelven visszaadni, de hihetetlen módon aranyos (ha valakinek a "macskás" beszédmód mond valamit, az egyikül ezt is tudta). Persze hogy lehet enni, inni, az átlagosnál drágábban, viszont ezen a helyen minden egyes lépése az evésnek egy külön event. Már csak azt megtapsolják, hogy te választottál valamit, és már az egyszerű üdítőt úgy hozzák ki neked - és az ételeket is - hogy "rávarázsolnak" amitől "finomabb" lesz. Ez kívülről és főleg európai szemmel nézve kicsit gyerekesnek hat, de a helynek van egy atmoszférája, ami ezt feledtet, és a végén már te is boldogan formázod a szívecskét a kezeddel a rántotthús fölé,amire kecsappal ráírták hogy "aranyos".
Eleve maguk az ételek is olyanok hogy van bennük egy kis plusz, amitől különlegesnek érzed a tojásrántottás-rízst és a curryt is. Ahelyett hogy elmagyaráznám, győződjetek meg erről magatok:
Mindeközben, hogy ne unatkozz, vagy negyedóránként valami műsör van, jellemzően zenét lehet kérni, amire aztán énekelnek-táncolnak lelkesen és mindent beleadva. Mondjuk ez azért is érthető, mert a rendelt kaják elég magas ára mellett van egy alapdíja a helynek, ami óránként egy gyros árának felel meg kb., ezért aztán nyilván ott akarják tartani az embert, amit elég jól meg is valósítanak. Mi két órát voltunk ott, és egy percre sem unatkoztunk.
Sajnos őket fotózni nem lehetett, nyilván azért mert ez is egy szolgáltatás, jó pénzért lehetett velük fotót csinálni, ilyen kis polaroidot, naná hogy éltem a lehetőséggel, nesztek, ők foglalkoztak velünk egész este:
Akit esetleg érdekel részletesebben, hogy mi ez, annak itt egy link a hely honapjával, érdemes megnézni az angol mellett a japán verziót is, teljesen más hangulata van, több kép, lelkesebb szövegek, ami önmagában is érdekes.
Ezzel olyan 10 körül végezve megdöbbenten konstatáltuk, hogy 8kor, mikor betértünk a helyre, azért tűnt úgy, hogy zárnak az üzletek, mert tényleg zártak az üzletek. Bizony, egy átlagos hétköznapon este 8kor kegyetlenül bezár minden itt. Ez furcsa volt, mert azt hinné az ember, hogy Japán kellős közepén, egy 10 milliós nagyváros egyik legfelkapottabb negyedében sosem áll meg az élet, itt bizony éjjel-nappal megy a dínomdánom, de nem. Mint utólag kiderült, csak a tényleges belvárosi szórakozónegyedek vannak éjjel is nyitva, minden más hely korán zár. Ezt azért nem gondoltam volna. Szóval megint csak nem sikerült a teljes Akihabarát bejárni, de most már legalább egy darabig eljutottam!
Mondjuk nagyon amúgy se akartunk éjszakázni, mert másnap 6:45kor ment a vonatunk, ami egy erős 5 órás kelést jelentett, szóval azért nem ártott volna éjfél körül aludni.
Holnap innen folytatjuk az első Kyotoban töltött nappal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése