Iskolapad 2.

Azért még mindig meg tudok lepődni. Ti gondoltátok volna, hogy van a világnak olyan szeglete, ahol az "Ice, ice, baby" nem mond az embereknek semmit?

Kitavaszott ugyanis itt teljes erővel, ezért tegnap délután órák után kitaláltuk, hogy leugrunk az egyetemi kisboltba fagyiért, - errefelé ezt "ájszü" néven emlegetik, ősi japán szó - én meg teljesen automatikusan elkezdtem dúdolni a klasszikust. Meg is kaptam az tipikus, csendes őrülteknek járó nézést a többiektől, hogy ez mi, és hogy magyar dolog e. Egy nagyon rövid másodpercig elgondolkodtam annak a kultúrtörténeti vonatszerencsétlenségnek a lehetséges kimeneteleit, amik abból fakadhatnak, ha én hazánk fiának tüntetem fel a világ legfehérebb repperét, de azán ez ellen döntöttem. Elmagyaráztam, meg is mutattam nekik a vidót, életre szóló lelki sérüléseket kreálva ezzel, de tetszett nekik!!!

Most kérek mindenkit hogy képzelje el azt a világot, ahol egy rakat huszonéves ázsiai csaj Vanilla Ice táncos rohamai láttán a "menő" kifejezést használja teljesen őszintén.  ("恰好いい!!!!" volt a pontos reakció)

Iskolapad 1

Jöjjön akkor az igért beszámoló az órákról kicsit részletesebben. Egybeveszem a hétfőt és a keddet mert hétfőn egy óra elmaradt, ezért önmagában a másikról írni elég rövid bejegyzést eredményezett volna.

Kommunikációelmélet ugyanis nem volt hétfőn, ezért csak a késő déluátni alkotmányjog óra volt megtartva. Ez alapvetően hasonló ahhoz, amit  már lehallgattam előző félévben, de ez komolyabb, részletesebb. 

Meglepetések

Először is játékos képrejtvényünk: Keresd a hibát az alábbi képen! 

Egy random bolt (talán fotós, de lehet hogy csak kereteket árultak, nem tudom) kirakatát fotóztam le.

Hajtás után a megoldás egy közeliképen!

Tárgyalok

Kezdem átlátni a félévemet, úgyhogy összehasonlítási alapnak gondoltam írok erről is pár keresetlen szót.

Alapvetően itt az egyetem nem egyetlen kar, hanem egy eléggé nagy területen belül elszórt épületekkel nyújt szolgáltatást különféle karokkal-szakokkal. Nekem alapvetően a hozzáértésem a japán nyelv és kultúra lenne, de ezzel az az alapvető probléma, hogy itt ilyesmi nincs. Kilőve az olyan "ehhez aztán tényleg semmi közöm" szakokat mint a kémikus, orvosi, építészet, két nyilvánvaló választás maradt: A tanárképző, illetve az "információs-társadalom" szak. Az egyetem engem az utóbbira vélt alkalmasnak, ezért alapvetően ide vagyok beosztva. Node. Mivel ők is tisztában vannak vele, hogy csak egy évig vagyok itt, és diploma vagy bármi egyéb ebből ugye nem lesz, ezért konkrét tanterv helyett meg vagyok áldva egy táblázattal és két-három vaskos füzettel, amelyek tartalmazzák az összes létező tárgyat amit itt az egyetemen nyújtanak. Ehhez megkaptam használati utasításnak, hogy "azt veszel fel, amit csak akarsz".

Virágozzék minden virág!

Először is: elnézést a szokatlan szünetért, a héten elkezdődött az új félév és tárgyfelvétel volt, amelynek keretében - hogy rájöjjek, mit érdemes felvenni, ugyanis cserediákként kb. azt veszek fel, amit akarok, semmilyen kötött tanrend nincs - beültem majdnem az összes érdekesnek hangzó órára, ami meglehető idő és energiabefektetés volt. Mostantól igyekszem visszatérni a "3 naponként egy bejegyzés" ritmushoz, anyag van hozzá bőven egyelőre!

Szóval jöjjön most a már régóta beharangozott cseresznyevirágzásos történet!

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", hetedik fejezet

Égigérő paszuly japán módra

Végrevégre végre! Nagyon korán kellett kelni hozzá, de végre itt vagyunk!

 Ez kéremszépen a már többször emlegetett SkyTree, amely a maga 634 méterével a világ legmagasabb önmagában - azaz külső megtámasztás nélküli - tornya. Erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mer van Dubaiban egy 800 méteres épület, amely elviszi előle a világ legmagasab épülete címet. Azért én nem panaszkodom. 

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", hatodik fejezet

Belvárosok

Megint Tokyoban, a változatosság kedvéért viszonylag egészségesebb alvásmennyiség után elindultunk a belváros irányába, hogy ennyi kulturálódás után kicsit a város modernebb részével is szembesüljünk. Kezdésnek rögtön bementünk Shibuyába.

 Amikor Tokyo belvárosát mutatják, akkor rendszerint ezt a környéket szokták mutatni, itt van ugyanis az a bizonyos háromszög-forma kereszteződés, amit jellemzően felülről mutat a kamera annak illusztrálásaképp, hogy mennyi ember jár errefelé. Sajnos ez alulnézetből messze nem ilyen látványos, nincs semmilyen magaslat ahonnan be lehetne látni az egész teret, és hétköznap reggel lévén nem is igazán volt errefelé sok ember. Az alábbi videón azért megpróbáltam érzékeltetni, milyen az, amikor megindulnak az emberek a zöld jelzésre.