Iskolapad 1

Jöjjön akkor az igért beszámoló az órákról kicsit részletesebben. Egybeveszem a hétfőt és a keddet mert hétfőn egy óra elmaradt, ezért önmagában a másikról írni elég rövid bejegyzést eredményezett volna.

Kommunikációelmélet ugyanis nem volt hétfőn, ezért csak a késő déluátni alkotmányjog óra volt megtartva. Ez alapvetően hasonló ahhoz, amit  már lehallgattam előző félévben, de ez komolyabb, részletesebb. 

A legnehezebben befogadható része maga az előadó, aki hihetetlen sebességgel beszél. Általában nincs gondolom a hallott szöveg értésével, legalábbis ami a sebességet illeti. Ha valamiért nem értem amit hallok, az általában azért van, mert valamilyen szót vagy kifejezést nem ismerek. Nyilván itt is van ilyen, de alapvetően most nem ez volt a baj, hanem a jóember tempója. Az előadói módszere azon alapult, hogy kiosztott 2-3 lapot teleírt szöveggel, aztán letámasztotta két kezét az asztalra, lenézett maga elé és elkezdett hadarni. Mindezt kb. fél percenként megszakította egy-egy jelentőségteljes felnézéssel és egy elnyújtott "neeee?"-vel, amit megerősítsként dobott bele a szövegbe. 

Az, hogy egyáltalán sejtettem, miről van szó, annak köszönhető, hogy magyarul már tanultam hasonlót, és mivel a japán alkotmányosság modellje európai mintákra épül, ezért aztán eléggé hasonló dolgok vannak benne. Ez persze nem jelenti azt hogy nem lennének benne érdekes újdonságok, amikre sosem gondoltam volna. Pl. szóba kerültek az emberi jogok, amik ugyebár itt is minden embert megilletnek. Érdekes helyi anomáliát okozott viszont - 1945-ig - a császár. A császár ugyanis hivatalosan istenségnek számított, mindenki így kezelte. Azt most nagyon hosszú lenne kifejteni, hogy pontosan miért, hogyan alakult ez ki, és mit is takart pontosan, de legyen elég annyi, hogy ha egy országban ezer évig ugyanaz a császári család uralkodik megszakítás nélkül, és ez alatt az idő alatt egyszer sem szenved az ország háborús vereséget, pláne nem saját területén, akkor ez könnyen előidézhet ilyesmit bárhol. Mindenesetre egészen a II. Vh. végéig, amikor - amikoris egy híres rádióbeszédben, nyilvánhogy amerikai nyomásra, és sokmillió hallgató megrökönyödésére - a császár kijelentette, hogy "mégiscsak egyszerű ember vagyok", a császár tulképp egy nagyon is valóságos kamisama volt errefelé. Ez viszont ugye problémához vezet, hogy akkor neki tulképp vannak e emberi jogai? Nem ember ugyanis. Lehet e neki pl. házasodni, válni, és egyebek. Nem mentünk bele igazán, mert már nem aktuális kérdés ugye, de problémának nagyon érdekes.

Kedden volt két japánórám egymás után. Az első egy elég komoly szövegolvasás, a szószedetet tartalmazó papír hosszabb, mint maga az olvasmány :). Elég kemény idegen nyelven és írásrendszerrel olvasni a kulturális identitás problémájáról a háború után, meg szociológiai elméletekről a természeti környezet és a civilizáció összefüggésében. Főleg, hogy nem annyiból áll a dolog, hogy ezt elolvasod azt jóidő, utána még meg is kell vitatni hogy te erről mit gondolsz. Szóval fel van adva a lecke az biztos.

A második óra intonáció, kiejtés, ez azért vicces, mert jellemzően annyira el van az ember foglalva a szavak, nyelvtan és írás tanulásával, hogy a kiejtéssel - mivel alaphangon nem nehéz, és hasonló a magyar hangokhoz - keveset szoktak foglalkozni, úgyhogy jó hogy van végre egy óra ahol ezen van a hangsúly. Az már kevésbé örömteli, hogy a produkcióinkat fel is veszik kamerával, aztán utólag ki vannak elemezve hogy akkor itt most hogy lehetne ezen még javítani. Hasznos lesz, érzem.

A nap záróakkordja - már a szokásos kendo edzést leszámítva - az egyik irodalomóra volt. Ez egy kis, 20 fős szeminárium, ahol a nagyon lelkes tanárarc vezetésével Murakami Haruki novellákat olvasunk az óra előtt, aztán az órán megbeszéljük őket. Ez megint feladja a leckét, azzal kezdve hogy japánul kell modern irodalmat olvasni. Bár csak novellák, szóval elég rövidek, de azért elég hosszú időbe telik megfejteni őket, és átlagban egy hete van az embernek egy alkotásra. A másik fele a történetnek, hogy eléggé komoly elemzés folyik az órán, szimbólumok jelentése, karakterek, motivációk, szóval az átlagos "és te hogy vagy" szókincs itt nem sokat segít. Szerencse viszont, hogy a tanárnak van egy elég átütő stílusa, amivel össze tudja foglalni időnként az eddigieket, és ez nagyrészt azért átadja a lényeget.

Lévén, hogy az egyik, ha nem a kevenc írómról van szó, nagyon kíváncsi leszek, mi sül ki ebből az órából!