Még mindig tudom mit ettél tavaly nyárson

Hirtelen felindulásból ugrunk egy hetet. Az előző hétvége a tájfun miatt nem volt túl eseménydús, a hét pedig a megszokott mederben csordogált, újdoságokról nem igazán tudnék írni, max valami helykitöltőt, azt meg inkább elrakom ínségesebb időkre, mert arról nincs szó, hogy ne lenne miről beszámolni azért. Viszont a maebashimatsuris poszttal nem akartam nagyon várni, mert most aktuális.

 Most szombaton volt az éves rendes Maebashi fesztivál, ami ilyen évnyitó esemény szokott lenni az új diákoknak. Én már voltam ezen 2 éve, született is róla egy bejegyzés, azt nem ismételném meg, ezért itt inkább most csak az újdonságokat emelem ki, illetve most több fotó van, anno pl. kajákat nem igazán fotóztam emlékeim szerint.

A hely megintcsak látványosan tömve volt, bár minta múltkor tobben lettek volna. Mindenesetre a kínálat nagyjából hasonló volt, próbáltam most nem feltétlen ugyanazt enni, mint 2 éve, a választékot is jobban ismertem. Mert az oké, hogy egy piacméretű területen zajlik a dolog számtalan bódéval, de az összes elárusító stand kb. ugyanazt a 10 féle dolgot árulja, szóval a bőség zavara csak látszólagos. Azért jól lehet itt lakni probléma nélkül, ami nem jött rosszul, lévén hogy nem ebédeltem a késői kelés miatt.

Megint be lettünk osztva ilyen 4-5 fős csoportokra, hogy a külföldiek ne érezzék magukat elveszve, de persze ezek elég hamar felbomlottak, főleg, mert volt pár ismerős akikkel eddig nem tudtam találkozni, most viszont itt voltak, úgyhogy hozzájuk csapódtam alapvetően.

Nade ez úgysem érdekel senkit, lássuk mit lehetett itt venni!

Első versenyzőnk az okonomiyaki. Ez ilyen rakott-összesütött zöldséges tészta, ráütve egy tükörtojással. Hús is van benne, de nem sok, és szerintem inkább a népszerűség növelésére, mintsem a hagyomány alapján. Azért finom, tartalmas, ez alapozta meg az ebédemet. Itt lent látható, ahogy sütik épp. 

 

Yakimandzsú, ami ilyen helyi specialitás. Sült (grillezett?) tésztagombócok, bevonva egy édes, már-már karamellszósz szerű nyákkal. Desszerthatású, de elég tömős azért.

Takoyakit most nem ettem mert ettem még az első héten egy kiadós adagot, de azért lefotóztam ahogy készül, azokban a kis lyukakban forgatják addig, amíg ilyen kis tésztagombóc nem lesz belőle, polippal a közepén.

Taiyaki, ez a szerencsehozó, hal alakú kelttésztás süti. Alapvetően édesbab szokott benne lenni, de most a formabontás kedvéért egy édeskrumplisat ettem. Ettől nem voltam hasraesve, eléggé hiányos volt benne a töltelék.

Bár nem fotóztam le mert volt már fotó róla nemrég, de ettem persze jégkását is azért.

És végül de nem utolsó sorban muszáj volt lefotóznom minden matsuri elmaradhatatlan kellékét, a gyrosost! Itt tök ugyanazt adják, mint akár a keletinél. Az érdekesség főleg az, hogy mint ahogy nálunk a kínai büfékben a tulajdonos származásától függetlenül mindig ázsiai felszolgálók vannak, itt a gyrososnál mindig közel-keleti beütésű, de legalábbis nem ázsiai ember ácsorog, láttam már fehéreket is nem egyszer, és ők direkt angolul szólongatják a jónépet. Szóval ez ilyen kulturális beidegződés lehet, hogy az idegen ételt idegen emberrel próbálják eladni. Lehet itt is tudnék diákmunkát találni :)

5 körül aztán összeszedtük a bámészkodókat és visszaindultunk a koleszba, ahol az ilyenkor szokásos Welcome Party valósult meg, azért volt 6-8 ismeretlen japán is, akiket még nem láttam, róluk kiderült, hogy a tavaszi évkezdéskor csatlakoztak. A cserediákok ugye itt mutatkoztak be szintén, de jórészükkel azért a két hét alatt volt alkalmam találkozni.

És persze ami elmaradhatatlan, megünnepeltük az októberi születésnaposokat, köztük szerény személyemet is, ehun a csodás torta, amit csodásan felvágtunk valahogy 32 szeletre :D. Kihívás volt, de sikerült. 

Az est zárásaként mi más is lehetett volna, mint karaoke, az újoncokat nagyon bátorítani kellett mondjuk. Volt olyan, aki bár maga nem énekelt, de nagyon lelkes közönsége volt bárminek szinte ilyen háttértáncos jelleggel. Azért azt megintcsak meg kell állapítani, hogy az alkohol oda-vissza jót tesz ennek a műfajnak, akár mint hallgató, akár mint performáló :)