Kígyó(k)?!?!

Láttam ma egy kígyót a járdán. Épp egy közeli park felé bicikliztem, ő meg valszeg kijött sütkérezni, mert jó idő volt. Zöld volt és legalább egy méter. A legijesztőbb az volt benne, hogy mire rájöttem hogy mi is az, már csak kb 2 méterre lehettem tőle. Persze, meg sem mozdult, szépen kikerültem és mentem a dolgomra, de akkor is. Oké, tudom hogy errefelé ilyesmik élnek, de arra akkor se számítottam hogy csak így a városban felbukkanhatnak. Eddig ilyesmit max az állatkertben láttam és minden fajtájától zsigerileg irtózom. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy egy elhagyatott, szinte csak autósforgalom által látogatott úton mentem, a lakott résztől kb egy utcányira, szóval a forgalmasabb helyeken ilyesmi biztos nincs. 

Kizárólag azért mentem amúgy arra, mert egy, térképen kinézett parkba akartam eljutni, és mivel nem ismertem az utat, követni akartam a folyó vonalát amennyira csak lehet, lévén hogy annak a túlpartján volt. Hiába vannak utcaszámok, de a kisebb utcák számai a térképemen nincsenek rajta, jól beazonosítható pontok nélkül lehetetlen itt bármit is megatalálni, ha nem a fogalmas részeken haladsz. Mindenesetre találtam parkot, elég nyugis hely, sok fával, meg halastóval, amiben irtózatos méretű pontyok úszkáltak. 

Na itt futottam bele egy másik érdekes dologba. Szerinted hány rózsafajta létezik? Úgy tippre? Teljesen véletlen volt itt épp most valami esemény, rózsakert-kiállítás vagy mi, ha már ott voltam, megnéztem ezt is. Namost itt a tábla szerint több ezer nevesített példány van. Egy elég nagy területen voltak szétszórva, és mindegyik alá oda volt írva a neve angolul meg katakanával is. Volt pl egy aminek az volt a neve hogy "singing in the rain". Szóval ma is tanultam valamit.

Mindemellett ma volt annak is a napja, hogy a főbérlő az egész társaságot (8 ember kb) testületileg elvitte ebédelni a közeli japán étterembe. Számomra még mindig meglepő, hogy ez itt szokás, lévén hogy - ebben nem voltam biztos a meghíváskor - ő fizette az egészet. És ezer százalék hogy neki ebből semmilyen haszna nincs, mert cserediákként úgyis egy évet fogunk ott lenni, se többet, se kevesebbet, emellett nem igazán tudjuk "ajánlani" sem a szállást, lévén mekkora az esélye annak, hogy az ismeretségi körünkben valaki PONT ebbe a városba megy és PONT hosszú távra kell neki lakás? Szóval ez ilyen színtiszta jószándék. Maga a hely nagyon tradícionális volt, ahogy azt az utifilmeken látni lehet: levetett cipő a bejáratnál, függönyök, tolófalak, papírlámpások.  Ehhez képest nem is volt igazán drága egy-egy menű, és meglepően sokmindent adtak. Mindenki választott valami szimpatikusat, külön felhívták a figyelmemet, hogy nehogy véletlen a spec "női menü"-t válasszam :)

A szokásos: persze hogy fényképeztem, és persze hogy nem tudom még feltölteni őket, kb 2 hét múlva oldódik ez a helyzet, mert akkor jön az ösztöndíj, és abból lesz pénz gépet venni biztosan. Úgyhogy akkor lehet majd egy nagy képes bejegyzésre számítani. Még az is lehet hogy visszamenőleg átszerkesztem az összes bejegyzést, de lehet hogy csak linkek lesznek, hogy mi mihez tartozik. 

Mindenesetre amit végül elémtettek, az nagyon gusztán nézett ki:

  
Föl volt osztva a tálcán vagy 5 féle tányéron mindenféle jóság. Miután a néni biztosított róla, hogy sorrendet tartani nem kell, jó magyar módon a levessel kezdtem, adtak miszólevest ugyanis. Volt emellett még egy kis tálkában rízs, egy másikban savanyúkáposzta és kara-age (ennek leírásáért lásd a matsuri-s bejegyzést :P), megint egy másikban yakitori, azaz sűlt csirke, ezúttal nyárson. Kicsit olyan rablóhús jellegű étel, csak az íze más. Volt még egy tányér, amin volt pár lila zsinór, meg két narancssárga korong. Miután megkérdeztem, hogy ez ugye savanyúság-e (köszönöm, Shiru! :D), már nyugodtan vettem ebből is. 

Azonban csak ezután derült ki, hogy desszert is van! Itt megint azzal találkoztam, hogy itt fognak valami tipikusan nem japán dolgot (jelen esetben a tortát), és valahogy sajátjukká teszik olyan módon, hogy otthon lesz neked majd nosztalgikus az a nyugati torta, amit itt ettél. Konkrétan sikerült lecsapnom egy zöldtea ízű tortára, a meglepő koncepció ellenére nagyon finom volt.

 De a többi, amúgy standardnak tűnő epres-krémes fánkszerű dolgokat is belengte valami aura, amitől nem hatottak idegennek a papírfalak között sem. Mondjuk pl az, hogy eléggé kis szereteket mérnek ki, de ez a helyi konyhai szokásokból következik alapvetően.  

Ehhez kapcsolódóan: így két hét után a japán konyha törvényeit kezdem már kapisgálni, jöjjön pár általános megállapítás (nem mind a mai ebéd alapján, csak most van apropóm erről is beszélni)

1) Olyan nincs, hogy valami a tányérodon "BIZTOS,hogy nem lehet hal".

2) Bármit meg lehet pálcikával fogni. A savanyúkáposztát is.

3) Mindenből keveset adnak, cserébe nagyon sokminden van az asztalon

4) Olyan nincs, hogy valamit ne lehetne rízzsel enni

5) Sushiba bármit, ismétlem, BÁRMIT bele lehet tenni. Gyümölcs, hal, majonéz, zöldség, tojás....igazából lehet, hogy a nálunk otthon egy két helyen osztott "magyaros" sushi nem is akkora szentségtörés, mint én gondoltam. Na jó, azért vannak szintek :D

6) A rámen nem egy étel, hanem egy koncepció. Van egy valamilyen mód szerint elkészített alaplevesed, és ebbe beleteszel tésztát, meg amit még találsz. Ezért aztán ezerféle variáns létezik belőle, és nyilván kínában, ahonnan jött, meg még háromezer. Olyan, mintha mondjuk a bableves elterjedt volna a világon, és pl a mexikóiak kukoricát raknának bele. 

7) A szójaszósz mindenhez illik. Hal, hús, tojás, rízs, a sort még folytathatnám

8) A hideg étel is lehet tartalmas. A fent részletezett ebédben kb csak a leves volt valamennyire meleg, mégis jóllaktam. És ezzel el is értünk a következőhöz

9) A rízs fura jószág. Miután megetted, úgy érzed, nem is ettél igazán semmit, de kb egy 20 perc fél óra mulva elkezd terjeszkedni, és hírtelen jóllaktál. Ezt nem árt észben tartani, mielőtt az ember a negyedik tál curry-t rendelli.

10) Szerintem hülyén néznek aki az olyan listák, amikben nincs legalább 10 elem.