いらっしゃいませええええええええええええ！！！！

(A Jelenet szereplői: Az átlag japán boltos és én, a vevő.)

Boltos: Irássáimaszeeeeeeeeeeee!

Én: (mosolyog, és biccent csakazértis, mert nem adom fel.)

Az a helyzet ugyanis, hogy itt ahogy belépsz egy tetszőleges üzletbe, étterembe, odamész az eladóhoz, vagy akár csak 4-5 méterre megközelitesz egy alkalmazottat, az felédfordul, meghajol és ezt mondja, köszöntésképpen. Aki akár kicsit is foglalkozott japánnal, az tudja, hogy ez teljesen bevett dolog errefelé, és neked, mint vevőnek erre NEM KELL válaszolnod semmit. Az átlag japán ezt valszeg észre sem veszi, és megy tovább a dolgára. Namost ezt egy dolog tudni, tudtam én is, de teljesen más dolog megtapasztalni és átélni. Bennem ott az indulat, hogy visszaköszönjek neki, vagy bármilyen módon jelezzem, hogy jó érzés tölt el attól, hogy ő foglalkozik velem (vö: magyar közértben a boltosnak te köszönsz előre, különben néha ő nem is válaszol. Csak úgy mondom). Nade ezzel ő nem nagyon tud mit kezdeni. Kb olyan szinten nem érti a dolgot, mintha Magyar ember tüsszentéskor a következőt csinálná

A: HAAPSSHŰŰŰŰ!!!! (kb.)

B: Egészségedre 

A: Köszönöm!

B: Szivesen. 

Na, ez pont ilyen. Hiába lenne rutin, hogy ha azt mondja valaki hogy köszönöm, neked rá kell vágni hogy szivesen, de ebben az egy helyzetben nem hogy nem kell, hülyén is éreznéd magad tőle. Se te, se én nem tudjuk megmagyarázni miért van ez.

Egy másik példa. Bemegyek egy közepesen nagy kétszintes használtcikk-üzletbe. Ahogy belépek, valaki rámüvölt hanszóróból. Felnézek és az emeleti korlátnál egy fickó áll a bolt egyenruhájában. Neki az a dolga, hogy stiröli a bejáratot és MINDEN EGYES BELÉPŐ VEVŐT úgy üdvözöl, mintha kb. a megváltó lépett volna be a boltba. Odagyűl a bolt teljes személyzete és csatlakozik az irássáimaszeeee kórushoz. Ez egyáltalán nem a tolakodó, magyar butikos "segithetekvalamiben/mérnemtünszgyorsanel hogy tudjak körmöt lakkozni tovább" mentalitás, hanem olyan érzés, mintha nekik kb az életük múlna azon, hogy te most itt veszel e bármit. Ha elmegy melletted a boltos, ez megint megismétlődik. Az előbb emlitett fickó amúgy amikor épp nem a belépőknek köszön, a többi munkatársat buzditja mikrofonján hogy gyerünk, üdvözöljék a csodás embereket, akik megtisztelték a boltot.

Oké, persze ez sem valós érzelemnyilvánitás, de legalább ANNAK TŰNIK.

Étteremben ezt a bolt teljes személyzete megcsinálja. Egy kis rámenesre akadtam rá.

 Ahogy azt kell fapultnál tolták elém a menüt, vizet kérdés nélkül adnak. Pincér igazából nincs, van vagy 4-5 kötényes fiatal, akik bármire alkalmasak az étteremben, főznek, kiszolgálnak, mosogatnak (mindezt majdnem előtted. A konyha többé-kevésbé nyitott). Még a háttérben láthatatlan mosogató felöl is hallatszik a "....maseeee" legalább. Ezt az egészet nagyon szokni kell még.

Kis gondolkodás után egy viszonlag barátságosabb árú ráment választottam, aminek a képe is szimpatikus volt, és a neve alapján csipős is, meg forró is, meg miszó is volt benne, ki ne akarna ilyet? Ehhez járt ingyen és bérmentve 2 tányér rizs, meg a már emlitett viz.

 Húúúú. Ez valami fel nem fogható élmény volt, nem akartam hazamenni. Okosak ám nagyon, mert a számlámra persze "véletlen" ráraktak egy papirt, hogy mi lenne ha én akarnék enni "kakikórimeronkuriimü"-t. Ez a hozzá nem értők kedvéért sárgadinnyés jégkása szerű tünemény, tejkrémmel. Hát persze hogy akartam, mivel a csipős cucc itt TÉNYLEG csipős, a gyomrom már a felénél jelezte hogy ebből szerinte bajok lesznek, és hogy az emésztésem üzeni hogy ő ezért a munkáért nincs eléggé megfizetve. Pedig aki ismer, tudja hogy imádom a csipőset, addig rakom a levesbe a starke stefan-t amig szép piros nem lesz, de ez kemény volt igy is.

Mindezek után még volt pofájuk adni nekem kupont, hogy ha még 2x jövök, kapok ajándékba egy tál gjózát. Akarok ajándék tál gjózát, hogyne akarnék.

Pedig én csak éhes voltam és bementem az első kisvendéglőbe amit megláttam. Hát igy megy ez errefelé.

And now, something completely different.

Rájöttem a szemétre.

Már arra, mit kell vele csinálni. Erre ráment majdnem egy teljes délelőttöm, de megérte, most már én is tudatosan védem a környezetet. A lényeg, hogy van itt ötféle kategória.

- Háztartási hulladék, "éghető szemét": bármi, ami nem tartozik bele semelyik másik kategóriába. Ezért hetente kb 2x jönnek, kirakod és elviszik. Ez felel meg leginkább a mi fogalmaink szerinti szemétnek.

- papir: ami papirből van, azt összehajtogatva-csomagolva egy PAPIRZACSKOBAN kirakod. Bármilyen papir legyen, itt a helye a legapróbb fecninek is. 

- Pett palack: Ezek a klasszikus műanyag üvegek. Ezek a sátán művei, semmi mással nem vegyithetőek, max üveg-üvegek tartoznak asszem még ide.

- bármi amin a "bura" felirat van: ezek ilyen tartósabb csomagolóanyagok, pl chipseszacskó, műanyag boritások, etc

- háztartási "nem éghető" hulladék: minden olyasmi, amit pl lomtalanitáskor dobnál ki, hajszáritó, gépek, ilyesmik.

Ezekért mindig máskor jönnek, és lehetetlen őket együtt kidobni. Pár példa, hogy ez mit jelent a gyakorlatban:

- tegyük fel, veszel egy fél literes kólát. Maga az üveg PET palack, a kupak és a boritása viszont bura, ezért azt LE KELL RÓLA SZEDNI és külön kidobni.

- Veszel valamit, ami olyan csomagolásba van, ahol egy papir hátlapon van egy kemény műanyag forma, és abban van a cucc. Elemek, füllhallgatók, WC tisztitók szoktak ilyenbe lenni nálunk. Itt a hátlap a papirhulladékba megy, a műanyag boritás meg bura-csoportos.

Nálunk meg az van, hogy ha nagyon ráérsz, elmész az üvegekkel a szemétszigetre. De csak ha nagyon ráérsz.

Kezdenek a tantárgyak alakulni. Kendózni fogok hetente 2x, meg lesz vagy 12 (igen) japánórám. Emellett még van lehetőségem behallgatni bármilyen órára az egyetemen. Szóval lesz itt mit csinálni.

Estére eleredt az eső. Mint megtudtam a taiwani lányoktól, ez a tájfun. A tájfun nem vicces. A tájfun feldönti a biciklitárólóban lévő összes cangát. A tájfun folamatosan esik vagy 12 órán keresztül, ezalatt a lakást elhagyni istenkisértés. Esernyőt kicsavarja a kezedből. Még a japánok is azt mondták utólag, hogy ez kemény, szal lehet hogy ilyen nem mnidig van errefelé.

Ah, ami a netkávézót illeti, na az itt egy külön élmény. Külön boxok mindenkinek, félhomályos, keményfa boxok, hatalmas monitor, füllhallgató, elég komoly gépek. Ingyen ital, amennyit csak akarsz (vagy 10 féle automatából), lehetett volna mindenféle online játékokkal is játszani. Kényelmes bőrfotel. Extra szolgáltatásként volt billiárd, könyvtár ezernyi mangával, és még ilyen relax-szobát is kérhettem volna masszázs-székkel. Oké, ez az egész magyar szemmel nézve nem volt olcsó (400yen/óra), de a helyi viszonyokat elnézve ez aprópénz.

Az árak úgy általában úgy néznek ki, hogy az életviszonyokra leosztva 1-1re vesszük az átváltást, akkor kb megkapjuk, hogy nekik ez mennyire drága. Szal mivel kb 4x annyit keres itt az átlag, mint nálunk (illetve szerintem megvan az 5x is) igy az elég korrekt, hogy a legtöbb dolog durván 3x annyiba kerül, mint nálunk. Persze, Magyarország drága hely, szoktatva vagyunk. Bár nem tudom, ki örül ennek ténylegesen :)