Miért akar valaki magyarul tanulni?

Megint rájöttem, hogy a magyar az egy mocsoknehéz nyelv. 

Történt ugyanis, hogy még jó 4 hónapja, mikor kiderült, hogy ide fogok jönni, elkezdtem netes levelezőtárs-kereső siteok segítségével helyi ismerősöket szerezni. Alapvetően fogalmam sem volt, mennyire lesz itt közösségi élet, egyéb cserediákok, velünk napi-heti szinten foglalkozni akaró japánok, ezért úgy gondoltam, nem árt ,ha ismerek néhány embert a környéken. Végül a tényleges "élet" itt messze felűlmúlta a várakozásaimat, szóval nem is annyira gond, hogy első körben senkit sem találtam, aki ezen a környéken élne, szinte mindenki aki írt nekem, alsó hangon Tokyoban lakik.

Ehhez képest miután idejöttem, jött egy levél a majd' fél éves kiírásomra. A levélíró lány a közelben lakik, és MINDENKÉPPEN meg akar tanulni magyarul, ehhez keresett - állítása szerint már régóta - a környéken élő magyart. Már többször járt nálunk, jelenlegi barátja is magyar, szóval innen a lelkesedés. Nekem meg külön jól jö, úgyis szeretek ilyesmivel foglalkozni, meg még beszélgetni is van lehetőségem, szóval winwin. Igyhát összefutottunk a város legnagyobb bevásárlóközpontjában - amire nézve a japánok folyton szabadkoznak, hogy elég kicsi, de így is kb a westend 3xosa) egy Subwayben, aztán a délutánt random beszélgetéssel meg magyartanulással töltöttük.

Hát mit mondjak, rendesen el kellett több ponton gondolkoznom. Pár érdekesebb dolog:

- Szerzett több japán-magyar tankönyvet is, amik lehet, hogy még hasznosak is lennének. De a kiejtés tekintetében nagyon mellémegy a könyv. Minden szó katakanával van feliratozva, de sokszor teljesen rosszul. És a kiejtés egy olyan dolog, amit elég nehéz elmagyarázni. Te hogyan magyaráznád el valakinek, hogy ejtse az "a" hangot? Volt hogy sikerült, de általában vagy "o" vagy "á" lett belőle. Nem is tudom, van e más nyelvekben ilyen hang.

- A magyar nyelvben kétségkívül van logika, de ezt mi, mint natív felhasználók, nem mindig érezzük át. Mivel első találkozás révén nem nagyon volt tervem az egészre, megpróbáltunk valami hasznosat megnézni, jelen esetben a pl. hogyan kérsz valamit a boltban. Aalphelyzetben nem tűnt túl bonyolultnak a "egy (főnév)-t szeretnék" A leányzó azonban nagyon lelkes, és folyamatosan kérdez, és szinte azonnal felmerült benne, hogy oké hogy valamit kérni így tud, de pl ha enni akar vagy aludni akar, akkor az hogy is van. Itt aztán be lett volva a kértségkívül hasonló, ám totál más nyelvtannal bíró "(ige) szeretnék.". Mivel japánban erre a kettőre teljesen más kifejezési mód van, nehezen dolgozta fel, hogy ez a szerkezet működik a (何々がほしい) és a (何々をしたい)esetekre is. Itt úgy tűnt, eredményt érünk el, de aztán jött a rontás egy előre nem látott irányból: Mivel ugye a magyar barátja a fő indíttatás, nyilván hogy érdekelte a "szeretlek" és ennek minden lehetséges ragozott alakja. És itt - legnagyobb megdöbbenésemre - észrevette, hogy dehiszen ez ugyanaz a "szeret" mint a "hamburgert szeretnék" "szeret"-je. Namost nekem egy idegen, nyelven el kellett magyaráznom, hogy ez hiába ugyanaz a a "szeret", attól még "én szeretLEK téged", de "én szeretNÉK egy hamburgert" nem ugyanaz, és hogy miért. Merthogy ugye LOGIKUSAN mindkét esetben ott van az "én" egyesszámelsőszemély, a "szeret" ige, és a tárgy, ami most részletkérdés hogy a a hamburger vagy a másik ember. Namost hogy ezek ellenére miért teljesen más az ige alakja, azt nem volt egyszerű kommunikálni :)

- kicsit más vizekre eveztünk, és egy viszonylag egyszerű "valami van valahol" történettel próbálkoztunk. Felmerült a tankönyven lévő "a macska itt van" mondat. Ezt szerencsére elég egyszerű volt japánul visszaadni. Node, felmerült kérdésként, hogy a szórend számít e. Alapvetően ugye nem nagyon, simán mondhatjuk azt is, hogy "itt van a macska." Na igenám, csakhogy a két mondat nem teljesen ugyanazt jelenti! Első esetben ugye azon van a hangsúly, hogy a macska van itt, és nem pl. a kutya, míg a második esetben az a lényeg, hogy a macska itt van, és nem máshol. Alaphelyzetben ezzel nem is foglalkoznék, de japánul ennek a különbségnek az érzékeltetésére a mondat nyelvtanilag is megváltozik, ezért nem volt mindegy, mit mondok neki, hogy ez most épp mit jelent (szakosok biztos untig ismerik a ここはねこがいます、és a ねこがここにいます példát, sztem a minnanonihongóban is pont ez van).

- az általa vett magyar társalgásköny tele van avitt kifejezésekkel. pl amikor valaki azt mondja, hogy "köszönöm", te hányszor mondod azt, hogy "kérem"? Ilyen fekete fehér filmekben szokták ezt használni. Ugyanúgy, bár nem mondom hogy teljesen haszontalan, de egy külföldinek a "kezitcsókolom" alkalmazására se lesz sok lehetősége. 

Szóval a magyar nyelv nehéz. Igazából nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez az anyanyelvünk, mivel így biztos hogy nem kell már sose megtanulnunk. 

Akit nem győztem meg a fentiekkel, milyen furcsa és szép nyelv a magyar, az lesse meg az alábbi szépséget:

http://www.youtube.com/watch?v=vPHZuYg2K6o

Hazafelé menet a biciklimhez érve látom, hogy valaki arrébtette a parkolóba, valszeg útban lehetett. Ez alapvetően nem lett volna gond, de a kitámasztó az istennek nem akart visszahajlani, minta elgörbül és beragadt volna. Ott álltam, biciklivel is jó 40 percre az otthonomtól, és azon gondolkodtam, hogy - bár majdnem 4 hét kellett hozzá - rátaláltam az első helyi k*csögre. Valaki annyira nem tudta feldolgozni, hogy én beparkoltam elé, hogy bosszúból leápolta a biciklimet. Azonban kis idővel, és egy jószándékú helyivel később kiderült, hogy abszolút nem erről van szó. Van ugyanis a bicikli hátsó kerekénél egy kar, ami a letámasztót rögzíti. Én ezt eddig sose használtam, nem is tudtam hogy van, és mivel sötét volt már, nem is igazán láttam jól, pontosan miért nem mozdul a letámasztó. Viszont csak annyi történt, hogy aki arrébtette a bringát, az, hogy fel ne dőljön véletlen, ezt a biztosítókart lenyomta. Én meg mindebből csak annyit érzékeltem, hogy beragadt a letámasztókar, és már azon agyaltam hogy visszamegyek a bevásárlóközpontba és veszek egy fűrészt, vagy egy csavarhúzószettet :D