"I am a MEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!"

MEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!!

Ha szeretsz egy bambuszkarddal barátságos tekintetű japán bácsikat fejbecsapni, miközben ezt üvöltöd, akkor a kendó a te sportod. 

Oké, ennél "kissé" bonyolultabb a helyzet, de tegnap leginkább erről van szó. Úgy tűnik, hogy kedves edzőbácsi kialakította a gyógypedagógiai csoportot, ennek tagja mi hárman, meg másik négy helyi aprólék. Kb a kard nagyobb mint ők, de ez nem akadályozza meg őket semmiben.  A GYP jelleget tovább erősíti, hogy kaptunk kis névtáblákat az egyetemen, hogy ha már van pofánk ilyen kiejthetetlen nevekkel világra jönni, akkor viseljük a következményeket. És ezt a névtáblát, amit nyakba kell akasztani. Igen, pontosan olyan érzés, mint amit most elképzel a kedves olvasó.

Annak, aki még sose csinált hasonlót sem: Mivel ez az egész kardozás többről szól, minthogy te egy botot lóbálsz nagyjából az ellenfeled irányába, ezért pl fontos, hogy te teljes szívvel lélekkel csináld a gyakorlatot. Nagyon leegyszerűsítve, ennek a "mindent bele" filozófiának a terméke a kiai, vagyishogy az ütés pillanatában üvöltesz egy hatalmasat. Jelenleg éppen azt hogy "men!", ugyanis ez a legalapabb ütésfajta neve. A dolog alapvetően ott dúrvult el, hogy nekünk egy olyan gyakorlatot kell csinálni, ahol a mester feltartja a kardját vízszintbe, te megindulsz felé, rávágsz a kardra, majd továbbszaladsz a terem vége felé. Eközben folyamatosan kitartod az üvöltést. Érzem, hogy még pár ilyen és a Death Note második openingjét is simán eléneklem a következő karaoke esten :D

Edzés után a kisgyerekek beszédbe elegyedtek velem. Már ha beszédbe elegyedésnek lehet nevezni azt a felütést hogy "nézdmár mekkora!". Aztán vagy tíz percig azt dolgozták fel csoportmunka keretében, hogy én milyen magas vagyok. A végén úgy hidalták át a megoldást, hogy feltartották a kardjukat, és akkor már ők voltak a magasabbak. Ez már csak azért is vicces volt, mert aki ismer, az tudja hogy - bár a Danny DeVito hasonmásversenyen nem érnék el dobogós helyezést - némileg vertikálisan hátrányos helyzetű vagyok, elég ritka volt, hogy ne a tornasor végén kellett volna állnom.  

Megvédtem a gulyásleves becsületét. Az azerbajdzsáni lány (tényleg, tudtátok hogy ez az ország Európában van? Nekem meglepő volt) meg volt róla győződve hogy a gulyás (ami ugye igazából a pörkölt) azerbajdzsáni étel. Úgy látszik ez a tőlem szokatlan dolgok napja, mivel általában nem nagyon szoktam ilyen magyarkodó hangulatban lenni (de legalábbis nem én leszek a 2014es kampányban a jobbik kabalaállata), de ami sok az sok, hogy valaki már a gulyást is vitassa? Hallatlan. 

És most a szokatlanról a bizarr területére téved kicsíny hajónk. Ebédszünet végén az órára várva nem nagyon volt dolgom, ezért a közös helyiségben lébecoltam (ez errefelé elég gyakori hobbi, olyan nincs hogy senki se legyen ott, és pár arc esetében az a meggyőződésem hogy ott laknak). Itt volt még az egyik Szlovén meg az egyik japán lány, aztán hármasban elbeszélgettünk mindenhonnan. Valahogy szóba került a zene, és valamiért mindketten szeretik a visual kei-t (nem, nem fogom megmagyarázni hogy mi ez, se nem linkelni. Akit nagyon érdekel, guglizzon rá, de én figyelmeztettem), én meg mondtam hogy én úgy szeretem tudni, amikor ránézek az együttes tagjaira, hogy milyen nemük van, szóval köszönöm de ehhez a beszélgetéshez sokat nem fogok hozzátenni. A következő pillanatban már arról folyt az eszmecsere hogy ENGEM akarnak ilyenre "megcsinálni" a halloween partyra, és hogy megfelelő smink meg parókával milyen jó lenne. Fejben kell tartanom, hogy ennek a két lánynak a közelében nem szabad sokat innom :D  

Tényleg, itt amúgy nagyon téma a halloween. Minden üzlet tele van jack-o-lanternekkel, lehet venni ezerféle édességet, töklámpást, álarcot, ruhát...amit csak akarsz. 

És még mindig arról, hogy új címem van. A városháza küldött erről egy részletes tájékoztatót, meg vagy 100 ingyenesen postázható, előre megírt képeslapot, amin mindenkivel tudathatom ezt a tényt. Ez megint egyfajta hozzáállást tükröz, aminek itthon valahogy kevés nyoma van. Persze, az érem másik oldala hogy én momentán nem nagyon fogom őket használni, meg amúgy isszegény fák. De max majd a papírszemét napján visszakapják :)