Mert nem írok eleget kajákról :)

Valahogy szóba került a minap az evés témája, és sikerült megtapasztalni, hogy néha olyan dolgokban is tud különbözni két nép, amiben nem is gondolná az ember. Azért érdekes ez, mert 3 hónap után hajlamos vagyok azt hinni, hogy legalább nagyjából értem azt, mi történik itt körülöttem, de a jelek szerint ehhez évtizedek kellenek. Legjobb esetben.

Előadtam a már untig ismételt tirádámat arról, hogy, itt nincs kenyér. Legalábbis olyan, amit emberi fogyasztásra alkalmasnak gondolok. Ami van ugyanis, az egy szörnyű, pirítóskenyérnek való, héjatlan, édes vacak. Nem azt mondom hogy nem lehet megenni, de semmi esetre sem olyasmi, ami miatt úgy kelsz fel reggel, hogy "dejó, mindjárt reggelizek!", pedig nekem sok álmos reggelt dobott fel egy jó kis sonkás-vajaskenyér sajttal, paradicsommal, hozzá az előírásos 3 bögre tea. Hát itt ezt ugye dobhatom ki. Van vaj, meg ez a fura vacak...a hús és a zöldség-gyömülcs árak nem mindennapos fogyasztásra vannak kitalálva. 

De nem adtam fel, próbálok ugyanis rájönni, mit esznek errefelé az emberek. Az alábbi eredményekre jutottam:

- Ezt a kenyeret. Valszeg nem ismernek jobbat. Kaptam mindenféle tippeket, hogy mit próbáljak ki, de a "francia kenyét" fantázianevű termék egy közepes sajtos bagettet takar, a rozskenyér meg bár nem annyira édes, de héja annak sincs. 

- Miso-levest. Namost a miso-leves a világ egyik legjobb dolga, már most hiányzik előre, hogy mit fogok csinálni napi két adag nélkül, ha egyszer hazaesz innen a fene. Szóval nekem igazán semmi bajom ezzel a levessel, de REGGELIRE???? Reggel az ember gyomra még nincs felkészülve komolyabb ételekre, ráadásul meg kell csinálni, ami megint idő és koncentráció, amiből reggel nincs sok.

- Rizst. Mikor naívan rákérdeztem, hogy na jó, de mivel, kb. azt a választ kaptam, hogy mivel éhesek. Nahát. Először is, rizst megcsinálni - bár kétségkívül egyszerű a géppel - de mocsoksok időbe telik. Először is, a legtöbb típust át kell mosni 4-5x, én lusta vagyok és előremosott rízst vettem, szal legalább ettől megmenekülök. De ezután be kell áztatni vagy fél órára vízben, hogy puhuljion, ezután a gép elkotyog rajta nagyjából 1 órát, majd ezután még hagyni kell 20 percig gőzölődni. Ergo, ha én 8kor rizst akarok enni, ehhez 6 körül el kell kezdenem az előkészületeket. Ez meg lássuk be, az üres rizsért kicsit sok meló, lévén hogy nem rizses valamit esznek, hanem csak úgy rízst. Oké, a rizsnek itt teljesen más íze van, sokkal finomabb mint az otthoni, ezért is iszonyat elhibázott ötlet keleti vendégnek rizses húst meg egyéb vackokat adni. Egyszerűen nem ugyanaz. Inkább csináljon mindenki egy jó gulyást, azt nagyon szokták értékelni. DE mindemellett ez a rízs önmagában nem ér meg 2 órás előkészületet hajnalban...

- Semmit. Sokan nem reggeliznek itt sem. Egészségtelen, dehát ez van.

Már ez is elég húúha, de a beszélgetés csak tovább eszkalálódott innen. Ugyanis valahogy bejött az iskola meg az ott kajálás, és én megemlítettem az uzsonnát. Na ez el kellett magyarázni, ugyanis legnagyobb megdöbbenésemre itt nem uzsonnáznak a diákok. Ennek okára kicsit később sikerült rájönni: Az van ugyanis, hogy itt a sulinak nincs vége délután kettő körül, ezért mindenki a suliban ebédel 12 körül. Az van ugyanis, hogy nálunk - aki nem napközis - az hazér jó esetben 2-fél3ra, és kap valamit enni otthon ebéd jelleggel. Ez viszont feltételezi, hogy ő kihúzza valahogy reggel 7 és délután 2 között, ami azért nem alap. Itt jön a képbe az uzsonna, ami 10 körül fogyasztva megment a későbbi éhhaláltól. 

Ezzel szemben itt az az alap, hogy suli után mindig van valami klubtevékenység - ha épp nem rádosztották az osztályterem takarítását, mert ilyen is van - aztán különóra (angol, zongora, felkészítés, etc), aztán ha épp felvételi előtt áll a gyerek, akkor KÜLÖN előkészítő. Ez azt eredményezi, hogy az átlag japán gyerkőc este 7 előtt biztos hogy nem ér haza, és ekkor leckét még nem írt meg nem is tanult egyáltalán. Igen, szerintem is szörnyű. Szóval mindenki a suliban eszik, vagy a helyi ebédlőben, vagy a magával hozott bentót eszi. Miután elmeséltem, hogy nálunk az volt, hogy anyu jellemzően előző este készíti el a másnapi ebédet (mivel ugye dolgozik ő is, itt ez még mindig nem egyértelmű, bár egyre gyakoribb), aztán azt a gyerek meg megmelegíti magának, azt jóidő. Ez hihetetlen mód meglepte őket. Persze ehhez az is kellett, hogy ecseteljem a menzai étkezés csodáit, itt ugyanis többnyire ételt adnak a sulikban, ami lássuk be, nálunk nem alap :)

És, mivel úgy érzem el lettetek kényeztetve az utóbbi időben képes bejegyzés-tömegekkel -, tegnap ilyet ettem egy japán-stílusú étteremben. Nyers hal, soba-leves, rízs. Nyamm :D