"Tokyo Monogatari" Második fejezet, második rész

 4: bekonzerveződni

Éjfél körül sikeresen megérkeztem a szállásom környékére. Erről azt kell tudni, hogy alapvetően Shinjuku kerületben volt, ami itt a belváros, annak is a Kabukichou nevű negyedében ami...nos...Magyarországot megjárt japánok írták le úgy nekem, hogy ez a "helyi 8ker". 

Oké, azért ennyire nem volt veszélyes a helyzet, de tény, hogy a környék - az amúgy nagyon jó közbiztonságú város - leingkább "árnyékos" része. Tele van éttermekkel, játéktermekkel és egyéb szórakozóhelyekkel, és itt láttam először ijesztő japánokat, ami azért egy szintet már jelent :) Bár ebből nem tapasztaltam semmit, de állítólag mind a japán, mind a kínai maffia eléggé ezen a környéken honos, emellett simán leszólítják az embert mindenféle öltönyös bácsik, akik - a jelek szerint magányos - hölgyek számára keresnek társaságot, ha jól értettem, amit mondtak :D Szóval érdekes egy hely. Azért a 8 kerrel ellentétben itt attól nem kell tartani, hogy megkéselik az embert egy táskáért, de kötekedő alakok állítólag vannak. 

A szállásom amúgy egy kapszulahotel volt. Erről általában szoktak hallani az emberek, de aki még nem tudná, mi ez, itt jön a beszámoló első kézből. A lényeg, hogy nagyon olcsón kapsz egy helyet, ahol alhatsz. A probléma, hogy a hely így néz ki:

 Ezek közül a "kapszulák" közül kap az ember egyet, amelyben alhat. Elég puritán, van egy párna, egy takaró, lepedő, meg egy tévé, és kb. ennyi. Bezárni nem lehet, egy rolót lehet lehúzni. Épp ezért nem lehet semmit bevinni a hotel területére, amikor bemész, kapsz egy öltözőszekrényt, egy köntöst, meg egy törülközőt, és ennyi. A szekrénykulcsot is egy csuklópánton kapod, levenni nem szabad. A különösen értékes dolgokat felveszik a recepción. Épp ezért fotózni nem tudtam, de a képek erről a helyről vannak, a neten találtam őket, szóval valszeg jobbak, mint amiket én csináltam volna.

Valszeg a környék miatt, de abszolút külön van a férfi-női hotel, és külön kiírják, hogy tetoválással (ami errefelé a yakuza, a japán maffia jele) nem lehet bemenni. Miután becsekkoltál és leraktad minden cuccodat, itt jön a dolog érdekes része. Az egész épület ugyanis egy sokemeletes ház, amelynek minden emeletén van valami. Van 3 emeletnyi kabin (kb 4000 szálláshely-fülke összesen),  egy étterem, valamint egy fürdő-emelet. Ez utóbbi benne volt az árban, és lazán az egész kóceráj legmenőbb fícsöre volt! A következőt kell elképzelni:

A háttérben látható egy pultsor, székekkel. Először oda kell leülni és megfürödni a külön zuhanyrózsa segítségével. Tusfördőt, törülközőt, sampont, eldobható fogkefét és borotvát is kapsz. Ha ez megvolt, akor a középen lévő medencében lehet végtelen mennyiségű ideig ücsörögni és kiáztatni magunkból a nap fáradalmait, miközben igény szerint nézhetjük a TV-t a falon. Megtudtam pl, hogy ha tejet iszol piálás előtt, nem leszel másnapos. 

Maga az alvás rész ugye a körülményeknek megfelelően eléggé puritán, maga a matrac kifejezetten kényelmetlen volt, de mivel alapvetően aludni jöttem ide (éjfél is elmúlt már bőven), nem annyira zavart a környezet. A fürdő meg külön jól jött egy egész napos barangolás után. Szóval aki neadjisten erre jár, és tényleg csak azért kell neki a szállás, hogy legyen hol aludnia, annak bátran ajánlom. Lehet hogy vannak olcsóbb szállások kicsivel, de ott fürdőt nem talál az ember, és jellemzően a külvárosban vannak, nem a központban.

Közjáték: Akihabara még mindig messziről

Másnap reggel 9 körül kijelentkeztem és nekivágtam a városnak. A délutáni találkozómig - egy károlis egyetemi évfolyamtársammal beszéltünk meg találkozót, aki ide kapott ösztöndíjat ugyanerre az időszakra (Károlisok: Sanyi) - még volt pár órám, ezért elhatároztam, hogy benézek Akihabarába egy kicsit. Ugye ez az a hely, ahová legutóbb csak a metróállomás melletti elektronikai-bolt erejéig jutottam, mivel nagyon siettem, és a városrészből semmit sem láttam. Most sem lett sokkal jobb a helyzet, kb. egy órát barangoltam, és fő célom az volt, hogy fülhallgatót vegyek, mert a régi sajnos elhalálozott. Úgyhogy ez megint nem az autentikus Akihabara beszámoló, inkább csak egy kis előzetes arról, mire is lehet számítani, ha egyszer eljutok ide. 

 Akihabaráról alapvetően tudni kell, hogy a kismillió csúcstechnológiai kütyü mellett minden olyan dolognak ez a kerület a fellegvára, amelyet  a nyugati ember a modern japánról hallva elképzel. Pár alappélda:

- Az egész tele van elektronikai üzletekkel. Kb. egész magyarország médiakütyü-boltjai elférnének itt egy utcában

- Animék és animés kütyük rogyásig. Figurák, kosztümök, DVD-k, a teljes mercsöndájz felhozatal, van olyan sorozat aminek külön boltja van!

- Mangák. Rögtön találtam egy 6 emeletes használtmanga boltot.

- Ennek a stílusnak megfelelő szórakozóhelyek. Több sarkon hírdettek pl Maid Cafe-t, amiben az a pláne, hogy a felszolgálólányok mind szobalány-ruhában vannak, és ennek megfelelően viselkednek is

- Minta farsang lenne, simán látni jelmezes embereket az utcán,nem is keveset

- írgalmatlan játéktermek mindenfelé

Jelzem, mindez csak az, amit ey alig 1 órás séta alapján, pár utcányira az állomástól találtam. Ezért is nem írok most ennél bővebben, legközelebb ha törik, ha szakad, bejutok és sztem eltöltök itt legalább egy délutánt. Addig lehet készülni.

5: Amire nem számítasz: a HANGUL-atos koreai negyed

Estefelé (délután nagy részében kabukichou egy éttermében cseréltünk élményeket meg Shinjukuban járkáltunk fel-alá) kitaláltuk, hogy megnézzük az állítólag érdekes koreai negyedet. Hát, itt sokszorosan igaz volt az, hogy amennyire más Tokyo mindegyik kerülete, annyira elüt minden mástól ez a rész is. A japán feliratokat felváltja a kóreai írás, jobbra-balra koreai boltok indenféle mercsöndájz hegyekkel. Hát, amúgy is gond, hogy mi a fenét látok épp egy japán boltban, itt még ennél is kevesebb kapaszkodót adott az élet :) Legérdekesebb, hogy mivel japánban nagyon népszerű a kórea könnyűzene (amelynek egy eleme, a Gangnam style eljutott nyugatra is, szerintem még az is hallotta, aki nem is érdeklődik a távol-kelet iránt), ezért nem elég, hogy minden második bolt erre a témára épít, hanem néha még ilyen furcsaságok is létrejönnek, mint az alábbi, "Gangnam Style szépségápolási-cikk bolt"

Emellett a másik hatalmas felfedezés, hogy valszeg itt bújik meg japán legnagyobb keresztény csoportja, egy találomra kiválasztott utcán először ez fogadott:

Biza, ez egy meghatározhatatlan jellegű - a felirat alapján református - templom. Azt hiszitek, ez durva? Akkor megmutatom, mi volt két sarokkal arrébb, egy kis beugróban:

Hosszasan elemezhetném a kaput és a tetején lévő tüzesen izzó vörös neonkeresztet, de inkább vigyázó szemünket vessük kicsit beljebb! Mi az a fényes felirat ott a kapun túl?

Azt hiszem ehhez nem lehet mit hozzátenni. Fejezzük is be ezen a drámai csúcsponton a történetet! Az biztos, hogy ez a város jóval több, mint amit ez alatt az összesen 3 eddig itt töltött nap alatt mutatott, úgyhogy kíváncsian várom, mit hoz majd a következő tripp (valamikor februárban lesz, előreláthatóan). De addig sem kell izgulni, van vagy 4 elmaradt bejegyzés decemberi eseményekről és közben most sem arról van szó, hogy unatkoznék! Úgyhogy az öveket tessék csak bekapcsolva tartani, fokozzuk a sebességet!