A csodálatos pénztárgép

Végre ránkadták a teljes páncélöltözetet az edzésen. Hát, ez egy érdekes élmény. Kezdjük ott, hogy most már - ha mindent jó akar csinálni az ember - felölteni és levenni a teljes eszcajgot jó 10 perces meló. 

Mi volt ugyanis a legelején? Melegítő alsó-felső, kard a kézbe, aztán gerappa. Most meg nézzük a lépéseket:

 - Magadra kell ölteni a hakamát, amit két helyen kell megkötni, naná hogy sajátos és elsőre baromira nem logikus módon.

- Erre jön rá a mellvért-haspáncél, amit szintén 3 zsinór tart a helyén

- Kesztyű, szerencsére ebbe csak bele kell bújni

- Sisak. Mondanom sem kell, ennek is van zsinórja, és van hozzá egy fejkendő is.

Amikor leveszed, a dolog csak viccesebb lesz. A hakamát össze kell hajtogatni, külön figyelemmel az öv-zsinórra, amit vagy 10 lépésben kell összetekerni. Mindezt azután, hogy a hakamát összehajtod, figyelve hogy a "szoknya"-rész részei szépen egymásra legyenek hajtogatva. A sisak és a páncél eltevése is egy külön hadművelet. Kezdem úgy érezni, az edzés a testmozgás mellett egyfajta türelemjáték-elemmel is rendelkezik :D

A legérdekesebb egyébként a sisak volt. Valamilyen oknál fogva a rácsos rész - amin kilátna az ember - eléggé messze esik a szemtől. Ez azt eredményezi, hogy a szemed - ha nem figyelsz oda - simán ráfókuszál a rácsokra. Szóval kicsit szokni kell, nekem az eslő alkalommal folyamatosan koncentrálni kellett, hogy kilássak belőle. :D

Megint arról, hogy nekem külföldre kellett jönnöm ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a magyar nyelv fura. Felmerült ugyanis, hogy melyik nyelven hogy köszönsz meg dolgokat, és én bedobtam a "köszönöm"-öt. Erre a vártnál többen néztek rám furán, és az összes ember közül épp a szlovének kérdezték meg, hogy ebben most voltak magánhangzók is? 

Kis gondolkozás után leesett a probléma. Az "ő" hang ugyanis a legtöbb nyelvben nem igazán van jelen, vagy legalábbis nem túl hangsúlyos. ha jól belegondolunk, amikor kiejtjük a mássalhangzókat ("szö","pö","vö",stb), akkor az az ö-hang mintegy melléktermék csapódik hozzájuk. A legtöbb nyelv - legalábbis a jelenlévők között - ezt a nyesedékhangot nem ismeri el önállónak, és mikor elmondtam, hogy dehát ez van, akkor kb. úgy néztek rám, mint én egyszer rég arra a haverra, aki a szénné égett sült virslit vidáman falatozta, és hesegetett el, amikor ki akartam dobni, hiszen "hagyhad, jó az még".

A legtöbben ugyanis a "köszönöm"-ből annyit fogtak fel, hogy "ksznm". :)

És most arról, hogy itt még a pénztáros is menőbb, mint nálunk. Sokadszorra tűnt csak fel az alábbi dolog, mert eddig el voltam foglalva azzal, hogy a pénztáros udvarias, előre köszön, nem is vár választ, nem sír, ha nagy címlettel fizetsz, kérdés nélkül szatyrot és evőpálcikát ad, ha látja hogy készételt vettél, a legtöbb helyen maga csomagolja el az árut, különrakva az ételt és a többit, valamint amikor a visszajárót adja, először a papírpénzt kapod meg, majd aztán érkezik az apró,így gond nélkül el tudod tenni. 

De most ezeket úgy ahogy megszoktam, ezért észrevettem egy újabb tüneményt, amitől nem nekem lesz jobb, hanem neki. Amikor ugyanis elveszi a pénzt, nem kezd el vacakolni vele, ú dehogy. Ha papírpénzt adtam, az megy egy gépbe, az apró egy másikba. Ezután a pénztárgép kb. 2mp leforgása alatt átszámolja neked az egészet és visszaad automatikusan. A pénztárosnak semmi dolga nincs a pénzeddel igazából.

Az azért már elég kemény, hogy ez az ország a pénztáros melóhoz kedvet tud az embernek csinálni! Csak az a fránya keigo ne lenne :D