Tízezer Isten

Nos tudom, kicsit leállt itt az élet az elmúlt héten, ez több faktorból kombinálódott össze, részben eléggé lefoglaltak az egyetemi teendők, részben tényleg nem volt sok lenyűgöző dolog errefelé leszámítva a lassan "szokásos" dologgá váló cuccokat. De semmi pánik, sok jó tippet kaptam, meg eddig is volt pár elfekvőben lévő ötlet, úgyhogy egyfajta "második szezon"-ként kicsit újítunk és a mindennapi csodák helyett/mellett tematikus dolgok jönnek. 

De most arról, hogy végre van székem. Ez egy meglehetősen érdekes dolog, ugyanis itt az emberek jórészt a földön ülnek, az asztalok is ehhez vannak méretezve. A kotatsut megvettem ugyan, de a büdzsébe semmilyen ülőalkalmatosság nem fért bele, ezért egy hónapig konkrétan a földön ücsörögtem (az ágy mostanra hivatalosan is polccá változott, annyira nem használom). 

De most ennek vége! Elmentem ugyanis a bútorboltba, ahonnan a kotatsu is lett, és megnéztem a választékot. Namost a lehetőségek elég szűkösek, mert vannak egyrészt ülőpárnák nagy választékban, amiknek az a problémájuk hogy ha hátradőlsz, akkor meglepetés ér. A másik opció egy, szeritem egyedülálló jelenség: a láb nélküli szék. Van ülőrész, háttámla, az enyémnek még a dőlésszöge is állítható...egyetlen dolog nincs, mégpedig láb. Kb. Az autó üléseinek egy kevésbé masszív változatát képzeljétek el. Na, egy ilyet szereztem be és hoztam haza. Kipárnázott, fuwa-fuwa, még hátra is lehet dönteni, szóval elég jól beválik. Úgyhogy mostantól vége a földön ücsörgésnek, és végre nem kell háttámlát rittyentenem a futonból.

Az már csak a hab a tortán, hogy az egészet biciklivel hoztam haza, rátámasztottam a kormányra és reméltem, hogy ki fogok mögüle látni....+ volt még nálam 5 kiló rízs (van kisebb kiszerelés, de nincs értelme megvenni), és egy adag random bevásárlás. Szóval fejlődök, úgy érzem. Legközelebb egy szekrényt fogok hazahozni.

Ó, erről jut eszembe, tervezek majd egy "bevásárlós" epizódot, ahol részletesen megmutatom, mi az, amit itt mindennapos használatra veszel. Vannak nem meglepő elemek, mint pl a tojás, és meglepő elemek, mint pl a szárított alga.

Teljesen véletlen kiderült, hogy a kendó mesterünk hány éves. Namost tudni kell, hogy három fő mester van ott. Az egyik meglephetősen idősnek néz ki, én olyan 70nek saccoltam, van aztán a főmester, aki épp hogy csak kezd őszülni, rá mondtam volna egy 65-öt, és a velünk foglalkozó mester, aki, bár az arca meglehetősen tagolt, de dús fekete hajjal bír és gyors mint a villág, azt hittem max olyan 55. Erre kiderül, hogy ez az ember jövőre lesz 70. Namost akkor el se tudom képzelni hogy a másik két mester mennyi idős lehet....

Ez azért is érdekes, mert elég jól rámutat arra, mennyivel jobb itt az életszínvonal, ha a 70 éves ember néz ki úgy, mint a magyar 50 éves. Eszembe juttatja azt, hogy egyesek szerint az ember biológiailag 120 évre van tervezve, csak mi eléggé önpusztító módon élünk, ezért már az szerencse, ha valaki 80 fölé megy és még tud járni/ beszélni...

Másik vicces dolog volt, amikor a mester az edzés végi beszédében arról beszélt, hogy amikor meghajolunk a japán zászló felé, akkor tulképp az edzőterem saját külön bejáratú kami-sama-ja előtt tisztelgünk, hogy vigyázzon ránk edzés közben, meg segítsen majd a versenyeken. A "kami" magyarázatba most részletesen nem mennék bele, mert itt ülnénk estig, legyen elég annyi hogy a legkézenfekvőbb, bár nem teljesen pontos fordítása a "szellem" lenne. A japán ősvallás több-tízezer ilyet tart nyilván, külön kami-ja van a folyóknak, a templomoknak, de - mint tegnap megtudtam - van pl. a WC-nek is. Ezek kb. hasonló fnkciót töltenek be, mint a keresztény vallásban a védőszentek. Mindenesetre - és ez tetszett a legjobban az egészben - a mester elmondta, hogy a kami-sama felé meghajlás nem vallásfüggő, lehetsz te buddhista, vagy akár hindu is, nyugodtan hajolj meg, ez nem vallási kérdés, a kami-samát ugyanis nem érdekli, te milyen vallású vagy :D.

Ez amúgy Japánra nagyon jellemző: a vallások nem csak hogy békésen megférnek egymás mellett, de gátlástalanul keverik az egyes szertartásokat, a születéseknél rendszeresen a sintó jegyek érvényesülnek, míg a temetés buddhista módon zajlik. Szerintem pont ezért nem tudott itt soha igazán gyökeret verni a kereszténység: a japán szellemiségtől idegen az, hogy CSAK egy isten létezik, és hogy minden más vallás hamis. Kicsit olyan, mintha egy gyereknek azt próbálnád elmagyarázni, hogy ha csokit eszik, akkor nem ehet kekszet, ő meg nem érti, hiszen mindkettő finom, miért ne akarná az ember mindkettőt enni, ha már erre lehetőség van? 

Sokkal kézenfekvőbb ezért nekik, hogy van több-tízezer kami, a buddhizmus sem csak buddháról szól, hanem ott is van még sokminden más, és emellett persze sokaknak tetszik a kereszténység is, épp azért, amiért nálunk is sok a buddhista: nekik ez az egzotikum :D

Holnap Izakaya és Taiko!