"Tokyo Monogatari" Második fejezet, első rész

Megint újra Tokyo-rovat! Volt szerencsém a hétvégét a városban tölteni (némi karácsonyozás címén), ezúttal - tanulva a múltkoriakból - most két napra jöttem, itt is aludtam. Persze a végén megint úgy jöttem haza, hogy igazából maradni kellett volna még, lehet hogy legközelebb így is teszek. Az alaptéma az volt, hogy előző alkalommal a régi városból láttam részeket, most pedig a modern városrészekbe pillantottam be. Lássuk, mit is nyújt ez a vonal!

Ezúttal a két napnak megfelelően két részre szedem a beszámolót, a második rész holnap érkezik, itt a szombati napról lesz szó.

 1: Roppongi: Mori-torony

Az ötvenkettedik emelet

Nem, ez nem a SzaporaRóbert szteroidokon (úristen, volt már eddig is pár obskúrus utalás a blogban, de sztem ezt fogják a legkevesebben érteni :) ), hanem a környék legmagasabb épülete, a Mori-torony. 52 emeletes, ahová nyilván lift visz fel, alig 30mp alatt. mikor lefele jöttünk, a 10. emelet környékén el kellett kezdenie lassítani, hogy meg tudjon állni. A fülem kb. pattant vagy 3szor is. Mielőtt azonban felmentünk volna, megnéztük még a lent lévő német-karácsonyi vásárt. Hát, úgy éreztem, a Vörösmary téren vagyok :D 

Az onigiri-ember és az iskoláslány-út

Felérve 3 féle dolgot lehetett itt egy viszonylag barátságos árú diákjeggyel kezdeni. Elsőként egy kiállítást néztünk meg, ami egy Aida Makoto (会田誠) nevű modern művész alkotásait mutatta be. Namost rólam azt kell tudni, hogy vagyok nagy rajongója a modern művészetnek, mert azt vallom, hogy az nem műalkotás, hogy keresztbe rakok két fadarabot, és azt mondom, hogy ez a világfájdalmat jeleníti meg.  Ez a kiállítás viszont nagyon megfogott, pedig tényleg nem vártam sokat. Az alkotónak festményei, szobrai, perfromanszai és egyéb, nehezen kategorizálható dolgai voltak, viszont mindeyik mögött volt valami "ötlet", amit elsőre nem mindig fogott fel az ember, de amikor leesik, hogy pontosan ez most mi, akkor hirtelen teljesen más jelentést kap az egész kép. Persze hozzá kell tenni, hogy a szimbolika jelentős része a japán kultúrában gyökeredzik, ezért is jó, hogy nem egyedül voltam, mert nehéz lett volna felfogni rengeteg mindent - pl. a világháborús propaganda-anyagok újraértelmezését - felfogni külföldiként. Összességében egy nagyon érdekes, és naná hogy iszonyatosan excentrikus fickó képe bontakozott ki a vagy másfél órás tárlatbejárás alatt. Sajna fotózni csak egy helyen lehetett, ezt a szobrot itt, amely a "nemgondolkodó" nevet kapta, gondolom a klasszikus görög műre utalva:

csak hogy képet kapjatok a dologról, kerestem a netről pár képet, kb. ilyenekkel volt tele.

Ez itt az "út a rizsföldek között"

 Ai-chan bonsai. Mond, hogy nem nightmare fuel.
 

Ennek nem volt címe, de eléggé magáért beszél. A háttérben lévő épület a Hiroshimai bomba epicentrumának környékén az egyetlen állva maradt épület, amelyet a mai napig meghagytak abban a formában. 

És ezek a legkevésbé provokatív darabok. Jellemző a helyi tabuk formájára, hogy bár volt 18+ szekció, de azon kívül is voltak olyan darabok, amelyek nálunk simán nem mehetnének kiállításra. Emellett ez a három talán a leghagyományosabbak közé tartozik. Volt emellett kartondobozból épített Edo-kastély, benne a japánul beszélő részeg bin ládennel; felvétel arról, hogy a művész Heidegger Lét és Idő című művét olvassa németül (hint: nem beszél németül), miközben egy olajfestményt készít; barbibaház groteszk, megcsonkíott barbikkal. Mindent összevetve nagyon érdekes, gondolatébresztő kiállítás volt, akit érdekel az ilyesmi, bátran nézzen utána, érdemes! Itt egy link a művészről, emberi nyelven :)

http://mizuma-art.co.jp/artist/0010/index_e.php#works

"Planetarium wa ikaga deshou?"

Ezt követően a planetáriumba vezetett az utunk. Itt a planetáriumot kicsit másképp kell elképzelni, mint nálunk, nem ez a "beülsz és jön a látvány" effekt, hanem neked kell - kicsit elvarázsolt kastély jelleggel - szobáról szobára menned a vaksötétben, és mindenhol történik valami. Egy tematikus műsor volt soron, "utazás a Szaturnuszra" címmel. Sajnos fotók érthető okoból itt sincsenek....

Az első teremben egy homorú kivetítőn egy félig-meddig 3d-s (vagy legalábbis 3d hatású) filmet mutattak arról, hogy felszáll az űrhajó, és különféle magyarázatokat kaptunk ábrákkal arról, hogy mennyi idő is egy ilyen út, milyen sebességgel kéne menni, etc, technikai részletek. Itt jöttem rá, hogy 6 év után végre egyszer hasznomra válik a japántanulásom legelején felszedett szkifi-anime szókincs :D

Volt szó emelett az űrutázás egyéb hatásairól is, pl. hogy hogy lehet az, hogy amíg az űrhajósnak csak 10 év telik el, a földön addig akár 50 is. Volt szoba a kalsszikus vetítőgéppel, ahol egy kupolateremben forogtak a csillagok. Ez hasonlított talán a miénkhez a legjobban. Bár a terem kicsit volt, de mivel le lehetett ülni, és a csillagok meg lassan forogtak, eléggé hipnotikus élmény volt, elnéztem volna órákig, ha lehet :)

Volt még egy érdekesség: Egy term, ahol nem vetítéssel, hanem több ezer kis, függesztett lámpával oldották meg a csillaghatást. Azért volt trükkös, mert mikor bementél, csak pislákoló fényeket láttál a sötétben, azt hittük, vetítve van. Aztán feltűnt, hogy micsoda igazi 3D hatású ez a vetítés, és akkor derült ki ,hogy azért 3D, mert tényleg ott van :D. A vezetőnk egy leddel meg tudta mutatni a különböző csillagképeket úgy, hogy közbe a többi csillagról levette a világítást, szóval még praktikus is volt. 

Lenézni a Tokyo-toronyra

Lévén, hogy a körzet legmagasabb tornyáról van szó, nyilván hogy volt körkilátó a városra! Itt sajnos nagyon nehéz volt jó képet csinálni, mert a háttérből folyton bevilágított az alább karácsonyfa-képződmény:

Igen, az ott Miki Egér a tetején. Errefelé a dizni cuccok nagyon népszerűek, még diznilenden kívül is.

Ilyen érzés volt kinézni az 52. emeletről. Vegyétek hozzá, hogy mint megtudtam, a világítás most kifejezetten szerény, mert a tavalyi katasztrófa óta spórolni kell az árammal. Képzeljétek, hogy nézhetett ki a város éjszaka korábban!

 Kicsit közelebbről a Tokyo-torony. Ez sokáig a város jelképe volt, amúgy az Eiffel-torony "mintájára" készítették.. Mostanra viszont a környék túlnőtt rajta, én is lefelé nézek rá, ha megfigyelitek. Épp ezért épült az új "Sky Tree", ahova most nem jutottam el, majd legközelebb!

 

Nem volt semmi a várost innen látni, annál is inkább, hogy ez annó kimaradt legutóbb, mivel nem aludtam itt. Megint rádöbbentem mekkora ez az egész...bármerre néztem, csak folytatódott tovább a végtelenségig....

2: Karácsony Tokyoban

Ezután a közeli illumination-t néztük meg,, amely kicsit más volt, mint a Haruna-hegyi, de legalább olyan hangulatos.

Aki esetleg nem olvasta volna még, a karácsonyi bejegyzésben részletesen leírom hogy mi is ez az egész illumination dolog. Ami eltérő volt, hogy itt ténylegesen a fák is fel voltak díszítve, 

 emellett pedig volt egy rész (sorba kellett állni hozzá vagy 20 percet este 11 után, ez azért már jelent valamit) ahol zenére mozgott körülötted az egész tér díszkivilágítása. 

3: Közkívánatra "minden bejegyzéshez kaját" rovat

 Naná, hogy megint voltunk enni. Egy közeli vendégőlbe tértünk be, ami érekesen eggyesítette a nyugati és keleti stílust: asztal és székeke, de papírfal-szerű térelválasztás, japán kaja és kiszolgálás, de halk jazz a háttérben. Az összhatás amúgy kellemes volt. Ezt sikerült fogyasztani:

"Nabe" névre hallgat a cucc, egy húsleves-szerű lében úszkálnak mindenféle zöldségek, gombák és némi hús, amit egy külön erre a célra való gáztűzhelyen csinálsz meg te saját magadnak, aztán kiszeded a neked szimpatikus darabokat, és egy savanykás lével átitatva megeszed. Nagyon finom, és meglepően tápláló étel lett belőle. Note: a zsömleszerű-cucc a háttérben gomba!

Rájöttem ugyanakkor megint, hogy a jó sake igenis finom. Első tapasztalataim alapján nem tudtam az italt elhelyezni, és legilnább a "fura" jelzővel illettem, mert a maga 16%ával nem sör-bor szint, de nem is egy vokda, cserébe az íze elég erőteljes. Itt viszont volt alkalmam egy jobb darabba belekóstolni, és igencsak jóféle volt!

Mire mindezzel végeztünk, éjfél is elmúlt, úgyhogy lassan a szállás felé vettem az irányt...de erről és a vasárnapról holnap írok majd! Hasonlóan eseménydús események jönnek innen is, lehet készülni!