2013. augusztus 28., szerda

Nagyot villantani

(időponthoz szorosan nem köthető bejegyzés, az apropója május 31)

Nesztek, kaptok kultúrát.

A japán furcsaságok és kulturális sajátosságok eléggé felkapottak a médiában. a Fűrész-szériát megszégyenítően véres, vagy egyenesen pornórajzfilmek, idióta vetélkedők ahol az emberek megpróbálnak a fejükre ejtett lábosokkal célbafejelni, az angol nyelv összes szabályára fittyet hányó feliratok, rákízű sütemények. Vannak azonban ezeknél kevésbé felkapott, de nyugati agynak legalább ennyire nehezen felfogható képződmények. 


Ide sorolható a számos szabadidős tevékenység, ami sehol máshol a világon nem ilyen elterjedt. Ilyen a már bemutatott karaoke, ami kb. nemzeti sport errfelé, nincs olyan aki legalább időnként ne járna oda. Itt a kis falvakat nem az jelzi (mint nálunk) hogy csak egy kocsma van benne, hanem hogy csak egy karaoke bár van benne. Emellett nemre és életkorra tekintet nélkül jár mindenki játéktermekbe (bár egyetem felett azért ritka, főleg az időhiány miatt), ahogy békésen püfölik a taiko-dobgépet (mint nálunk a guitar hero, csak dobbal), vagy épp próbálják a csokit/figurát/vasalót kihalászni az UFO-catcherből. Én ezeket a furcsaságokat amúgy annak  számlájára írom főleg, hogy, hogy itt nagyon drága az alkohol, és nincs is igazán hagyománya annak, hogy a fiatalok elmennek inni valahová rendszeresen. A dolgozó réteg annál inkább, de ez egy másik történet. 

Amiről most igazából szó lesz, az a játéktermek elmaradhatatlan kísérőjelensége, a purikura. Nem messze a csillingelő-szirénázó-villogó gépektől húzódik meg jópár fotóautomata. Soha az életben nem gondolná senki, hogy ezek a szórakozás fellegvárai, pedig igen. 

Ha azt mondanám, hogy a purikurával fényképet készíthettek magatokról, akkor ez olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy az 5 puttonyos Tokai Aszu egy alkoholos ital. Tényszerű és pontos leírás lenne, de nem mondaná el a teljes történetet. 

Ez ugyanis több, mint egy fotóautomata. Bemész (vagy 3-4 ember smián befér, ha ügyesek vagytok, több is), majd csinál a jószág 5-6 képet viszonylag baráti áron (kicsit drágább, mint nálunk az igazolványkép készítés). Ezeket azonban nem csak úgy simán teszi, hanem már eleve rájukereszt valami rémes photoshop-szűrőt. Ez a szűrő, vagy több szűrő és effekt keveréke....hát hogy is mondjam....eléggé lányokra van optimalizálva, akinek esetleg Y kromoszómát is adott a gép, az NAGYON furán néz ki vele. Mondjuk a lehetőségekhez képest elég  "profi", rossz képet csinálni meglehetősen nehéz vele. 

Ez azonban a történet egyik fele csak. Ezt követően a társaság kiszabadul a fotómasina előterébe, és ott egy konzolon egy ceruza-pointer segítségével mindenféle effeteket, szabadkézi rajzokat, előre gyártott és saját maga által alkotott feliratokat pakolhat rá a képekre. Igazából ennek csak a képzelet és a szépérzék szab határt, a választék irgalmatlan. Ha valaki még csilligósabbra szeretné, vagy éppen más szemszínt és hajszínt képzelt el, extra fényket vagy baromi nagy felkiáltójelet az orra helyére, itt mindezt megteheti. El lehet képzelni, mennyi művészi vagy egyéb koncepciónak lehet a végeredményben helye, amikor eleve négyen tülekednek a képernyő előtt. 

Ezt követően jó 2-3 perc múlva megérkezik a végeredmény kis bélyegképek formájában, amelyeket aztán szét lehet osztani. Némi felárért a képeket emailen is meg lehet kapni (egy asszem ingyenes). Elrettentő példaként arról, milyen is ez, tessék megfigyelni az alábbi képet, ez itt nyomokban engem is tartalmaz:

 
Naugye mit mondtam hogy ijesztő :D

És ez a "szórakozás" itt nagyon népszerű. Csomó embernek van innen elszármazott fészbukkos profilképe, és havonta-kéthavonta mindenkiről felbukkan egy-egy ilyen. Ezzel együtt nem érzem reálisnak, hogy egy ilyen nálunk meg tudjon honosodni :)

1 megjegyzés: