Kabócaének idején

Megjöttem a bő egyhetes vándorlásból, úgyhogy tessék örvendezni, most egy ideig bőven lesz anyag! Meg is kapjátok első körben a - éljen a kronológia - az utazás kellős közepén tett látogatásomat Shirakawa-go faluba. Azért ezt, mert abszolút nem kapcsolódik semmi máshoz, és így anélkül tudok róla beszélni, hogy bekezdéseket írnék arról, hogy mit is csináltam pontosan egy héten keresztül. Az majd később :D

Shirakawago, szóval mi is ez?

Aki ránézésre nem mondaná meg, hogy Japánban vagyunk, azt nem tudom hibáztatni. Ez egy egyedülálló, csak erre a vidékre jellemző település- és házfajta, tisztes nevén "gasshouzukuri". Ezek itt a falu tipikus házai picit közelebbről:

 Ez a Shirakawago a legnagyobb és leghíresebb, olyannyira, hogy a világörökség része is eléggé régóta, pont az építészet miatt. Az egész a képen látható kis falu, egy eldugott völgyben. Vonat nem is jár erre, most már vannak alagutak de régen egy rémálom volt a közlekedés állítólag. Régen tényleg laktak is benne, most már "csak" látványosság, és persze múzeumokkal, ajándékboltokkal is el van látva. Jó része épp ezért eléggé kihalt, kicsit szellemfalu érzést kelt az emberben.

Persze a főutca és környéke tele van emberekkel, mivel alapvetően ez egy elég népszerű turistalátványosság lett, japánok és külföldiek egyaránt Jellemző volt, hogy bárinek említettem, hogy ide készülök, mindenki tudta hogy miről van szó, és az emberek jó fele járt is már itt. 

Az mondjuk vicces volt amikor megmutattam egy átlag magyar zsuptetős parasztházat a japánoknak miután hazajöttünk innen és rácsodálkoztak hogy jé tényleg. Kis túlzással az alábbi ház akár Pornóapátiban is lehetne (oké, lehet nem ott, de imádom ezt a nevet :D) 

Volt még egy hangulatos Shinto szentély is eldugva a falu végében. Nagyon megszerettem ezeket a Jinjákat, jellemzően se "pap", se semmilyen személyzet nincs bennük, és a természet közelébe, eldugott, magányos helyekre rakják őket...kb. az az érzés, mint amikor a Mátrában bóklászva egy kis kápolnát talál az ember.

Az élményt jelentősen növelte, hogy hűvös volt, a hegyek miatt annyira az egyébként általános nyári hőség ide nem annyira tudott bejönni. 

Az épületekbe helyenként be is lehettt menni, főleg régi mezőgazdasági eszközökkel voltak tele, meg arról szóló ismertetőkkel, hogyan is építették fel ezt az egészet.

Ja, majdnem el is felejtettem. Nem véletlen, hogy itt építettek ilyen tetővel házakat. Az egésznek az az oka ugyanis, hogy hatalmas hóesések vannak errefelé, és a standard japán tetőszerkezet ezeket nem bírta el, ezért alakult ki itt ez a sajátos építkezési forma. Amúgy a leírások meg képek alapján írgalmatlan munka van egy-egy ilyen tetőben, az egyik képen a pár évvel ezelőtti renoválás idején vagy 50en dolgoztak rajta egyszerre. Mondjuk úgy is néz ki, mint ami nem dől össze egy kis hóréteg alatt. 

A falu állítólag télen még szebb, ezt nyilván nem tudom megerősíteni, de a kirakott képek alapján tényleg érdemes lehet ide visszajönni hóeséses időszakban, valami ilyesmire lehet számítani: