Fény az éjszakában

(megjegyzés: mivel a legfrissebb élménnyel kezdtem tegnap, ezért jobb híján úgy tömöm be a 2 hónapos lyukat, hogy visszafelé haladok egy ideig, szóval mostantól a köv. 10 bejegyzés egyre régebbi dolgokról fog szólni, de majd mindig az elején jelzem, hogy ez most éppen mikori dolog)

(augusztus 10)

Ma megint tartottunk egy kisebb összejövetelt a koleszban, aminek az apropóját két dolog adta. Egyrészt most, hogy véget ért a suli és ezzel a vizsgák is (erről bővebben egy későbbi bejegyzésben), az emberek - legalábbis a cserediákok elkezdenek hazaszállingózni. Ezért aztán amíg mindenki ittvan, akartunk tartani egyfajta búcsúeseményt. De mivel úgy alakult, hogy a legtöbb, a szervezéssel általában életvitelszerűen foglalkozó egyén kreditfarmolási célzattal egyhetes intenzív nyári kurzust vett fel (igen, itt ilyen is van. Ha feláldozol egy hetet a nyári szünetedből, egy csomó kreditet kapsz), ezért hirtelen szervező nélkül maradt az esemény. Na itt nem egészen tisztázott körülmények között rám lett testálva a dolog. Nem igazán tudom az okát, lehet hogy gyárilag ilyen bizalomgerjesztő fejem lehet, mert rendszeresen tapasztaltam már - nem csak itt Japánban - hogy valahogy mindig bevonzom az ilyen szervező meg felelős egy egyéb mindenes feladatköröket, lehet hogy pályát tévesztettem és isteni con-man lenne belőlem :D

Az esetet némileg bonyolította, hogy nem csak egy szimpla partéjt kellett megszervezni, hanem az utána közvetlenül következő tűzijátéknézést is. Az ok ugyanis, hogy pont erre a szombatra tettük az egészet, mert ekkor van a városi tüzijátékfesztivál - ilyen lokális augusztus 20. ként érdemes elképzelni - és arra mindenképp menni akartunk csoportosan. Ennek semmi különös apropója nincs, egyszerűen itt augusztus elején - a bon fesztivál előtt - mindig sok a tűzijáték országszerte. A dolog érdekessége, hogy a város csak egy részét - meg a helyszínt, egy közeli park - adta, a tűzijátékok jelentős részéért különféle cégek voltak a felelősek. így konkrétan számokra volt bontva, és mindegyik előtt bemondta a hangosbemondó, hogy ezt most épp melyik banknak vagy közértnek köszönhetjük. Amúgy nagyon jellemző a japánokra, hogy a tűzijátékszámokat rendre meg is tapsolták, annak ellenére, hogy "előadó" ugye nem volt, a fellövést végző munkatársak meg annyira mesze voltak - kb. a folyó túloldalán - hogy hallani aztán semmit nem hallottak. 

     Maga a helyszín amúgy - ami nincs elromolva azt ne javítsuk elven - a klasszikus japán fesztiválos felállást követte, bódék és sátrak, temérdek kaja. És temérdek ember is. Emberből annyi volt, hogy - hogy jó helye legyen a kb. 30 fős csapatunknak - kiválasztottunk 4-5 önkéntest, akik többmenetes váltásban mentek ki az esemény előtt 5 órával helyet foglalni. Bátor helytállásukat és napszítta arcukat emléktábla fogja őrizni :D

A tűzijátéktól én nem igazán vártam sokat, végülis egy vidéki városban vagyunk, nem is igazán ünnepnapon, én meg ugye pesti gyerekként az apám nyakából bámult augusztus 20.akon nőttem fel...ehhez képest nagyon meglepődtem. Oké, ennek az egésznek itt nagyon régi hagyománya van, meg erről a környékről (Kína) ered maga a puskapor is, de erre nem számítottam. Vagy 2 órán keresztűl lőtték vagy 150 ütemben a rakétákat, ezer szín és forma jött elő. Több esetben még arcok meg figurák is megjelentek, meg ilyen ezerfelé csapódó extrém alakzatok. Hozá kell tennem, hogy én pesti tűzijátékon jó 10 éve voltam utoljára, szóval lehet hogy most már nálunk is ilyen, engem mindenesetre meglepett, mint faltörő kost a fotocellás ajtó.

A tűzijátékhoz amúgy itt kulturálisan hozzácsapódik egy ilyen nosztalgikus-romantikus hangulat elég erősen, erre csak rátett egy lapáttal hogy ugye többen már búcsúzni kényszerültek...ennek adtunk némi formaságot azzal, hogy a távozók részére már hónapokkal ezelőtt készül egy ilyen "emléktábla", amire mindenki (kb 50 ember a társaságból) írt valami személyes búcsúüzenetet. Bár még ittleszek egy jó ideig, a rend kedvéért én is megkaptam a magamét, bár még nem olvastam el (majd a repülőúton hazafelé)

Menetközben jöttem rá hogy az eseményszervezéstől kedvesen elkanyarodtam a tűzíjékleírásba, de nem baj, legalább tudok addig is is képeket beszúrni.  Szóval mindezt nekem kellett megszerveznem, amihez kaptam mondjuk egy japán segítőtársat, lévén hogy ő mondjuk többet tud erről az egészről mint én és így talán nem esélytelen a dolog :) Végül szerencsére jól sikerült a dolog, bár elég sok meló volt vele. Mondjuk a korábban említett nyári kreditszerző kurzus miatt eléggé kiscsoportos lett végül (ez helyi viszonylatban azt jelenti, hogy alig 10-15 ember volt), a többiek csak az esti tűzijátékra jöttek. 

Extraként még annyit, hogy ennek az éjszakába nyúló egésznek a másnapján indultam neki kora reggel a Fuji-mászásnak, amiről már olvashattatok :D Szóval ja, kicsit besűrűsödött az élet, ez is az oka annak hogy nem rögtön a vizsgák után kezdtem el blogot frissíteni. Nade majd most! Bár 3 nap és megint elutazom másfél hétre, de addig ráérek és próbálok majd előre időzített bejegyzéseket írni, hogy legalább 2-3 naponta legyen valami!