Ein Strand

Voltam tengerparton. Azért teljesítmény hogy egy szigetországban ehhez majdnem egy év kellett, de tessék az erőfeszítést méltányolni! Aki ránéz Gunma térképére az láthatja, hogy bizony mértanilag úgy van a megye belőve, hogy a lehető legtávolabb legyen a tengerparttól, szóval ez is közrejátszhatott a dologban.

Meg persze azt is figyelembe kell venni, hogy a 60-as évek kemény iparosítása és a gazdasági fellendülés közepette arra senki se gondolt, hogy a nagyvárosok - amelyek jelentős része az óceánpartra épült - körüli vizekre valahogy vigyázni kéne. Ezért aztán a óceán felőli oldal kb. nyaralási szempontból alkalmatlan, az ipari létesítmények és az egymást érő kikötők miatt nem nagyon van lehetőség meg akarat arra, hogy belemenjen az ember. Épp ezért mennek az emberek nyaralni Okinawára, ami egy, a főszigetektől távol, délre lévő trópusi szigetcsoport (kb. ez a japán Hawaii), vagy, a kevésbé gazdagok Japán másik, Ázsia felé eső oldalára. 

Okinawára végül nem mentem (szinte látom, ahogy Suzie készíti a vudu-babát valahol), egyrészt mert q* drága, másrészt meg mert semmi japános nincs benne, ilyen szigetek ezerszámra vannak errefelé elszórva, annyira nem fogott meg a dolog hogy "csak" a homokos part és az égkék víz miatt odamenjek. A Japán-tenger felöli oldalt viszont elértem! Ez egy jóval kevésé városiasodott környék, sok a régi falu és a klasszikus üdülőtelep, kicsit olyan Balaton-státusza van a helyiek számára, csak nem annyira zsúfolt és sokkal nyugisabb mint mondjuk Siófok. Persze attól még drága.

Egy kétnapos villámnyaralásra mentünk vagy 30an, bérelt busszal. A terv az volt hogy első nap megnézzük a helyik akváriumot meg a szállásunkon csinálunk kaját, a rossz idő miatt sajna ugyanis a szabadtéri programok nem jöhettek számításba.  A második napon pedig irány a tenger!

Annyi akváriumos képet postoltam a legutóbbi Osaka-beli alkalommal, hogy ezúttal csak pár érdekesebbet osztok meg. Volt delfin-show (a szakadó esőben, riszpekt, bár a delfineknek mindegy), pingvinek, medúzák, meg néhány nagyobb fóka is, amik érdekesebbek voltak.

Először a buszból láttuk meg a tengert. Bár nem ez volt az első alkalom de eddig csak valahová menet közben, rövid időre került látképbe, most meg annak mentén buszoztunk jó ideig. Hú. Ezt kicsit nehéz lesz leírni, de megpróbálom. Mint sokan, én is több nyarat töltöttem olasz- görög- vagy épp horvát tengerparton, szóval nem szokatlan a dolog. De ez a tenger egy kicsit más, és nagyon nehéz leírni, hogy miért. Egyrészt, maga a partvonal más. Vannak persze homokos strandok (nem, NEM úgy!), de mégis egy jó része sziklaperemek és sziklák, valamint az ezeknek nekicsapódó hullámok egyvelege. A másik dolog kicsit nehezebben megfogható. Tudni kell, hogy a japán művészetben a tengernek van egy ilyen baljós jelenésárnyalata, magányt, egyedüllétet, reménytelenséget szimbolizál, nem ritkán halált is. Jellemző öngyilkossági forma (legalábbis az irodalomban és a filmekben) hogy a főszereplő belegyalogol a tengerbe. Sokszor az út, utazás végét jelzi, jelenti. Erről már korábban is hallottam, de nem igazán foglalkoztam vele. 

Nos, ez a tenger valamilyen meghatározhatatlan módon pont ilyen érzést kelt. Az a benyomásod, hogy ez a tenger nem kedveli az embert. Ebben nincsenek némók ls víz alatt rákokkal zenélő kis hableányok, meg cápeti és cápali se. Ezt a tengert elnézve az embernek az a benyomása támad, hogy egyedül van a világon, és semmilyen ráhatással nem lehet a sorsára, vagy az őt körülvevő világra. Mindezzel együtt van benne valami furcsán megnyugtató is. Mondom, ezt az érzést szinte lehetetlen leírni, és 100% hogy a képeken nem fog visszajönni.

A szállás nagyon menő volt, egy szállodához tartozó telken kellett átmenni egy völgyhídon,  fel a lépcsőkön, és kis faházakhoz érkeztünk, ahol ilyen 8-10 fős csoportokra bomolva elszállásolódtunk. A faházak kb. jobban voltak felszerelve, mint az én lakásom :)

Aztán nekiálltunk kaját csinálni, 5fős tímekre bomlottunk és mindenkinek ki volt adva, hogy csináljon valami ételt. Már meg se lepődök azon, hogy ezeket a dolgokat itt mennyire "profin" bonyolítják, mindenki tette a dolgát: volt aki vásárolt, volt aki főzött, mosogatott, tálalt, senki olyan nem volt, aki csak ette volna a cuccot, pedig senki se különösebben hozzáértő. A mi 4fős csapatunk az "Ebicsiri"-ért volt felelős, ami misztikus neve ellenére garnélarákot takar csiliszószban. Meg hozzá némi tésztát, mert magában kicsit sanassz

Mindenki kitett magáért, volt mexikói kaja, kínai, tai, meg persze japán cuccok. Elkeseredett bozótharcok árán még azt is elértem, hogy igazi alkohol is vegyen valaki, ne csak az általam üdítőként aposztrofált 1-3%os dobozos koktélokat, úgyhogy hangulat is volt :)

Másnap pedig kaptunk reggelit! Talán erről volt már szó, de a japán reggeli az valami egészen komoly műfaj, teljes, 6-8 ételből álló menüsorral, ha megeszed, garantál hogy 2 előtt nem leszel éhes. Tessék, így nézett ki:

Másnap tenger!!! Remek strandidő lett és a strandhelyünk lett, bár a szabadstrand itt ismeretlen fogalom, elég kemény pénzt kértek el belépőnek. Mondjuk ezért cserében használhattuk az fedett ebédlőt, asztalokkal-székekkel, szóval nincs panasz. A strand maga ilyen standard homokos strand volt, a víz hirtelen mélyül, kb 10 méter után már úszni kell benne. Szerencsére semmilyen állattal nem találkoztam, pedig beúsztunk elég sokáig, megcélozva egy távoli hullámtörő mólót. Figyelmeztettek, hogy medúza jó eséllyel lesz, de végül nem lett, szerencsére. Engem legalábbis elkerült :) 

Óh, és tudom, hogy itt most az olvasótáborom legalább fele fürdőruhás képeket vár, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit: a japánok meglehetősen konzervatív "fürdőruhákkal" bírnak. Bikinis lány egy, azaz egy darab volt, és ő sem a mi csoportunkban. Rengetegen fürödtek pólóban, vagy épp olyan cuccokban, amit nem is igazán lehet fürdőruhának nevezni. Szóval sorry :D 

A víz amúgy nem annyira sós, mint az Adria, meglepődve tapasztaltam, hogy kijőve belőle nem borít el a viszketés és kell rohannom zuhanyozni azonnal.

3 után aztán lassan összeszedtük magunkat és megindult a busz hazafelé...a többiekkel. Én ugyanis másnap mentem Ishikawába, ahol egy egyhetes nemzetközi cserediák eventen vettem részt, és közelebb volt innen menni másnap, mint visszabuszozni a világ másik felére és onnan indulni neki másnap...szóval ahogy a többiekkel elvágtázott a busz, azon kezdtem agyalni hogy mit fogok kezdeni magammal egy kis nyaralóvárosban, ahol semmit és senkit nem ismerek, a másnap reggeli vonatom indulásáig.... 

...innen folytatjuk!