Blast from the past, avagy az elveszett bejegyzések fosztogatói, ötödik rész: Body movin'

(Június 23)

Szerveztünk hirtelen felindulásból sportnapot. A dolog úgy indult, hogy eléggé meguntuk azt, hogy mindig "csak" a születésnapokat ünnepeljük meg iszunk a havi rendszeres hepeningeken - nekem mondjuk ezekkel se volt semmi bajom, de a változatosság gyönyörködtet -, és kitaláltuk hogy akkor a havi eseményt alakítsuk át sportnappá. El is kértük használatra az egyetemi sporttermet, szétdobtuk 3 csapatra a népet - voltunk vagy 30-an akik jönni akartak szóval ez elég volt szinte bármihez -, aztán nekiálltunk. Persze, mint mindent errefelé, ezt se lehet "csak úgy" hűbelebalázs módjára csinálni, komoly szervezés állt mögötte. Ki lett találva előre, hogy milyen csapatjátékok lesznek, azokat milyen sorrendben és időintervallummal fogjuk lezavarni, sőt, előre ki lett találva a pontozás, és persze a díjak is a dobogósoknak (igen, továbbra is 3 csapat volt csak). Szóval nem bíztunk semmit a véletlenre.

 Én nem vagyok egy túlzott sportember, de ebben a dögmelegben ami lassan kezd itt lenni, elég kevés motivációja van az embernek arra hogy amúgy sportoljon bármit, ezért üdvözöltem a lehetőséget. A többiek is így lehettek vele, mert végül a társaság fele - 30-40 ember - eljött.

Először röplabdára került sor. Na itt kerültem először a figyelem középpontjába a nap folyamán, na nem a fantasztikus játékteljesítményem miatt - bár sokan mondták már, hogy én vagyok a röplabda Baumgartner Zsoltja -, egy egyéb körülmény miatt. Ugyanis eddig sok alkalmam nem volt sportolni itt a kendo kivételével, amihez meg ugye cipő az nem kell, ezért nem igazán volt edzőcipőm. A tornateremben meg nyilván utcai cipővel nem nagyon lehet emberkedni. De semmi pánik, kemény fából faragtak, én mezítláb terveztem eltölteni a napot, amin viszont mindenki meglepődött hogy úristen le fog jönni a lábamról a hám. De nemhiába csoszogtam fel-alá több mint fél évig a kendo edzés közben, megedződtem annyira, hogy abszolút nem éreztem meg a dolgot. Ez persze a játékteljesítményemen nem javított, bár azt hiszem egyszer értem úgy a labdához, hogy az aztán az ellenfér térfele irányába tendált. 

Ezt követte a kidobó "serious business" változata - itthon "partizán"-ként ismerhetik többen -, amelynek keretében egy középen elválasztott pályára felálló két csapat próbálta egymást kidobni. mindehhez annyi csavar jött hozzá, hogy a kidobott emberek a pálya szélére bárhová odaállhattak, és ha kaptak labdát, megpróbálhattak valakit kidobni. Ha ez sikerül, visszajöhettek. Ez eléggé elnyújtotta a játékot, ami nyilvánhogy sok fáradt embert eredményezett. Ezzel a játékkal - vagy ez tényleg sport - elég sajátos a viszonyom már általános iskolás korom óta: ha az életem múlna rajta se találnék el senkit, viszont remek érzékem van a meneküléshez és a testem különféle váratlan irányokba történő kicsavarásához, ezért szinte lehetetlen eltalálni. Ez jellemzően olyan szitukhoz vezetett mindig is, hogy én egyedüli túlélőként vad ámokfutást rendezve próbáltam elkerülni a minden irányból záporozó labdákat, és reméltem közben hogy valami kompetensebb ember visszadobja magát a játékba közben. Ki lehet találni, ez mennyire effektív a gyakorlatban :)

Következőképp kivonultunk a szabadba, ahol némi ebédszünet után nekiálltunk focizni. Itt kijött eléggé hogy a csapatelosztás némileg imbára sikeredett, ugyanis volt vagy 4 ember akik az egyetemi fociklubban is benne vannak és elég komolyan űzik ezt...nos, a 4ből 3 egy csapatba került :D Amúgy nem volt rossz csak irgalmatlan por volt mert füves pályát nem nyújtott a kampusz. Meg foci sose volt az én sportom. Kövezzetek meg, de ha nagy sebességgel jön felém egy kemény bőrlabda, én reflexszerűen kitérek az útjából, ami lássuk be, védőként vagy kapusként nem a legideálisabb kvalitás.  

Végül volt valami csoportos fogócska némileg kaotikusan megvalósítva, de futni legalább mindenki tud, szal egyenlő esélyek :)

Másnap érdekes módon egy csomóan el akartak pusztulni az izomláztól, úgyhogy megint rá kellett jönnöm hogy alapvetően nem vagyok rossz kondícióban. Vagy csak sikerült elkerülnöm hogy túl sokat keljen mozognom :)