(Feltámasztjuk a célegyenesben ezt a régi rovatot, ugyanis mostantól kb. jövő hét közepéig régi adósságokat törlesztek. Erről pl. totál nem gondoltam, hogy nem született róla bejegyzés, mivel elég komoly és érdekes dolog volt...csak azzal tudom magyarázni, hogy időben nem sokkal a nagy tavaszi egyhetes utazás után történt, amikor is valszeg annyira belefáradhattam az írásba, hogy úgy voltam vele hogy majd megírom később...aztán ez lett belőle. Az időpont április 4-5)
Gunma - a prefektúra ahol vagyok - eléggé ismeretlen a nagyérdemű előtt. Én konkrétan azt hittem idejövetelem előtt, hogy egy várost hívnak így. Ennek oka, hogy nincs igazán híres nagyváros vagy művészetileg-kereskedelmileg-történelmileg fontos dolog errefelé, és a tengertől is eléggé messze esik. Ami azt illeti, a japánok se tudnak róla túl sokat. Van azonban pár dolog amiről híres. Ide tartozik a yakimanjuu, ami egy süteményféleség, a daruma, ami az újévkor vett vörös színű bábú, valamint az, hogy a zöldségek kifejezetten finomak. Ja, és az onszen. Ebben a térségben nagyon sok és nagyon híres onszen van, ezért járnak erre sokan nyáron, vagy épp egyéb fürdőszezonokban. Az onsen alapjairól egy korábbi bejegyzésben már volt szó, ezért ettől most eltekintek. A tavaszi szünet utolsó napjait kihasználva elmentünk ugyanis páran a leghíresebb onszenfaluba, Kusatsuba. Ez a hegyek között található kis falu, jó magasan van ezért némileg hűvösebb itt a levegő, és tele van melegszünk forrásokkal. Ide érkeztünk meg úgy 2 óra autózást követően.
Mivel ez egy elég felkapott nyaralókörnyék, a szállás is elég drága volt, de úgy voltunk vele, hogy egyszer jövünk ide, és amúgy is csak egy nap, adjuk meg a módját. Ez itt a szobánk volt:
Először volt alkalmam ilyen igazi japán-stílusú szobában megszállni, úgyhogy nagyon élveztem a helyzetet. Ágy nem is volt benne, hanem alváshoz futonokat terítettünk a földre. Volt persze fürdőszoba meg WC, azok nyilván modernebbül néztek ki.
Szerencsénk volt, mert esti programként a szállodában még taiko-koncert is volt a szálloda alkalmazottainak előadásában, akik közül jópáran tényleg űzik ezt a műfajt, úgyhogy elég színvonalas volt.
Ezt a központi teret házak és kis utcák szegélyezték, az egyik ilyen kis utcában kb. 5 percre innan volt a mi szállodánk is. Északi irányban meredeken emelkedni kezdett az út, és kb. 3 perc után a házak eltűntek és erdei sétálóösvény kezdődött el. El is határoztuk hogy másnap erre megyünk majd a visszaút előtt egy kört.
A főtéren akadtunk rá egy mini lábáztató onszenre. Ez olyan, hogy egy kis medencében jön a meleg forrásvíz, amihez bárki odamehet lábáztatni. Tekintve hogy az idő még eléggé hideg, ez jó ötletnek tűnt eléggé, úgyhogy ücsörögtünk is itt egy jó félórát. Elég szépen be lehetett innen az egészet városközpontot látni mellesleg.
A főtér környékén ilyen kis házak voltak elszórva, jellenzően ajándékboltokkal tele. Ez egy másik japán sajátosság, amiről lehet, hogy még nem írtam túl sokat: Bárhova mész, a legapróbb kis faluba vagy épp egy régióközpont nagyvárosba, mindenhol lesznek specális ajándékboltok. A speciálisat úgy értem, hogy olyasmiket fognak itt árulni, amiket sehol máshol nem lehet kapni, vagy ha lehet is, arra lesz kihegyezve a történet, hogy ez a "környék specialitása" és sehol máshol nem ilyen különleges, vagy épp valami speciális eljárással készítik és finomabb.
Most mondhatnátok, hogy ilyen nálunk is van, érdemes csak a Herendi Porcelánra, a Szegedi Halászlére, vagy a Tokai borokra gondoloni. Viszont itt ezt egy egészen új szintre viszik. Képzeld el, hogy elmész mondjuk Pornóapátiba (imádom ezt a nevet), és ott ajándékboltot találsz, amiben Pornóapáti híres termékeként akarnak neked eladni tésztát, kenyeret, pogácsát, vagy éppen levesport. Itt szinte minden ételféléből helyi híresség lehet, szinte minden városban láttam már különleges tésztákat, gombócokat, vagy épp szárított zöldségeket. Itt sem volt ez másképp, szinte minden sarkon volt egy bolt a különösen Kusatsura "jellemző" termékekkel.
És mivel nem lehet meg post kajás kép nélkül, tessék, ezt kaptuk a szállodában vacsorára. Ez még a vacsora megkezdése előtti kép, rá se fért az egész menü sajnos. A kis tűzön a nabe-leves fő éppen, jobbra pedig a lila virágos papírral fedett tál finom halat rejt. Ettük jódarabig, paasz nem lehetett rá.
Persze ha már az onszenek miatt jöttünk ide, akkor ezt sem lehetett kihagyni! Fotózni persze itt nem lehet - illetve volt egy pont amikor senki nem volt benne, talán akkor lehetett volna -, úgyhogy a szálloda egy promóciós-fotóját rakom most be ide, de higgyétek el nekem ez PONTOSAN így néz ki a valóságban is. Ami a képről nem derül ki, hogy ez a szálloda 7. emeletén van egy kis teraszon :D
A vacsoránál pazarabb már csak a másnap reggeli volt: svédasztalos rendszer volt vagy ezerféle mindennel, az alábbi kép kb. a mebüsor egyharmadát talán, ha lefedte. Kis gondolkodás után azt találtuk ki, hogy mivel kitudja, mikor jutunk ebédhez, együnk sokat reggelire, úgyhogy ennek eredményeképp lapátoltam be reggeli címén az alábbi készletet:
A "reggeli" után még megejtettünk egy nagyobb sétát a hegyvidéken, ahol érdekességképpen az egyik meleg vizű forrrásból patak lett, ami végighaladt az ösvény mentén, és a víz végig elég meleg volt benne, ilyesmit azért nem mindennap tapasztal az ember. Szerencsére szép idő lett úgyhogy kifejezetten alkalmas volt kicsit bebarangolni a tájat.
Bár ez a trip csak másfélnapos volt - délután indultun el és másnap késő délután jöttünk haza - de így is sokminden belefért szerencsére. Főleg annak örültem, hogy mivel az idő egyre melegebb lett, forró fürdőzéshez egyre kevesebb kedve lett az embernek, szóval április elején még épp jókor találtunk időt arra hogy elnézzünk ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése