Sokadszorra is apróságok

(Minden nap új bejegyzés? What sorcery is this? 3 hetem maradt, sok az elmaradt bejegyzés amit pótolni kell, és most ezen a héten kivételesen ráérek mert a záró pszeudó-szakdogámat kéne írnom, és bármilyen elterelést szívesen fogadok)

Mivel - legalábbis az augusztus óta eltelt időszak tekintetében - sikeresen beértük a jelenkort, ezért némileg össze akartam foglalni, hogy mi a helyzet most errefelé, hogyan tovább, mire lehet számítani a következő 3 hétben.

Igen, aki a kezdetektől olvas és tudja hogy egy évre jöttem ki ide, azt valszeg nem éri meglepetésként, hogy a történet lassan a végéhez közeledik. Szeptember 30-án száll fel a gépem, úgyhogy kicsit több mint egy év, 26-án jöttem annó. Úgyhogy effektíve 3 hetem maradt. Ebből a háromból ez a mostani viszonylag eseményszegény - készülődöm az útra, varrom el a szálakat, írom a beadandót -, úhogy most lehet majd számítani jópár elmaradt bejegyzésre. 19edikén aztán az utolsó nagy trippre indulok, ezúttal Hiroshima és környéke kerül terítékre. Innen viszont csak a hazautazás előtt néhány nappal fogok megjönni, úgyhogy nem kizárt, hogy paradox módon erről a beszámoló csak a hazaérkezés után fog megvalósulni. Bár amilyen unalmas a 10 órás repülőút, lehet hogy megírom a bejegyzéseket a repülőút alatt és feltöltöm őket átszállásnál a Hellsinki-i reptérről :)

Lesz persze mindenképp még egy utsó bejegyzés, egyfajta lezárásaként az egésznek, valszeg 28.-án. De ezután is érdemes lesz követni egy darabig az oldalt az esetleges elmaradt bejegyzések miatt.

Ha már elmaradt bejegyzések: ugye lustaságom miatt eléggé kronológián kívül került be jópár a blogba, ezek a hazaútig így is maradnak. Viszont utólag át fogom őket dátumozni, hogy oda kerüljenek, ahol elvileg történtek. Ezt csak azért mondom, hogy senki ne lepődjön meg, ha bizonyos bejegyzéseket nem talál. Megvanminden, csak lehet hogy nem ott, ahol eddig. 

Amúgy eléggé világvége-hangulat van, mert most már a cserediákok nagyrésze hazament, szinte minden héten 2-3 embert kell búcsúztatni. A japánok persze itt vannak, de ők meg  szünetben - már aki nem helyi - hazamennek a családhoz, úgyhogy a város kicsit kiürült. Van persze jópár olyan cserediák, aki nem egy évre jött, de ők meg a szünetet - hozzám hasonlóan - utazásra használják. Szóval kicsit szellemváros lett a környékből. Meg persze egyre jobban rámtelepszik a hazamenetel, amit egyszerre várok is meg nem is, de inkább nemis...Illetve hazamennék most mondndjuk egy 3 hónapra, aztán jönnék vissza...

Amúgy ez a visszajövetel lehet hogy nem annyira lehetetlen, van elvileg opció arra ,hogy egyéb pályázatokkal meg a megkezdett kutatásra hivatkozva az ember visszajöhessen, de erről még nem nagyon tudok részleteket mondani mert a dolog meglehetősen homályos. De ha ez megvalósul - elvileg egy év múlva lehet rá esély - akkor a blog természetesen folytatódik!

Egy másik dolog is a bloggal kapcsolatban: érik bennem egy gondolat, hogy kicsit más formában, de folytatni kellene a dolgot. Namost tekintve hogy ez egy tematikus blog az egyéves japán tartózkodásomról, ez nem tűnik könnyűnek. Az ötlet viszont az, hogy ez volt ugye a "Japán magyar szemmel", és ezt követné egy "Magyarország Japánt megjárt magyar szemmel" fonál, ami egy kicsit ilyen lezárása lenne az egésznek. Valószínűleg ha lesz ilyen, az egy külön blogban fog megvalósulni.

Totális témaváltással ugorjunk egy kicsit a kínai kajára. Mindenki ismeri a Magyarországon kapható uniformizált kínai kajáldákat. Csípős leves, édes-savanyú, etc.... Namost, mutattam ezekről képet a kínai havernak, aki közölte, hogy ezeket az ételeket ő nem ismeri, de ránézésre konyhai maradékok egyvelegének tűnnek, vagyis ez olyasmi, ami a főzés után megmaradt mindenféle egybeöntésével készül. Nájsz.

Végül pedig kaptok egy elmaradt gyöngyszemet az angolos rovatból. Annyira furcsa, hogy nem akartam várni vele a következő gyűjtésig :) A baloldali képen tessék először keresni a furcsaságot ennek a meghatározhatatlan, folyton zárva lévő bolnak/bárnak az előterében...aztán tessék a jobboldali képet megfigyelni.