Megvolt a szónokverseny! Igen kevés alvás után és a tervezettnél némileg kevesebb felkészüléssel vágtam neki (jó, ha a szöveg 70%-a a fejemben volt), szóval nem nyerni mentem alapvetően. így is jó élmény volt, találkoztam csomó emberrel, kicsit kipróbáltam ezt az egész műfajt, meg hallottam másokat beszélni. Érdekesebb dolgok:
- Soha nem hallottam még magamat japánul beszélni, itt most kénytelen voltam, mert mikrofon volt. Sose voltam nagy rajongója a saját hangomnak (DE imádok beszélni. Na ezt add össze), ez nagyon fura élmény volt.
- Alapvetően háromféle előadó volt. Az egyik az, aki folyékonyan felolvasta a szövegét, ők valamit nagyon benézhettek, mert ez nem felolvasóverseny volt...
- Volt olyan, aki bár fejből mondta, de többször elakadt.
- Néhányan fejből mondták folyékonyan.
- Volt egy nagyon érdekes srác, hihetetlen japánosan beszélt, folyékonyan, választékosan, még ha kicsit közvetlen stílusban is. Na, ő nem nyert semmit, azóta se tudom, hogy miért. Lehet a közvetlen stílus - meg az hogy egyedül ő nem volt öltönyben - ennyit rontott a pontszámon.
- A végén az volt az általános tapasztalat, hogy az a jó szónoklat, amely saját élményeken és tapasztalatokon alapszik. A nyertes (a mi egyetemünkről volt, szóval YAY!!!!, bár nem ismerem személyesen) A japánban élés nehézségeiről mesélt, saját szemszögből, és ezzel nyert. Ezt azért emelem ki, mert nagyon sok társadalmi téma volt, környezetvédelem, önkéntes munka, életmód, nyelvoktatás (csekélységem), de mégsem ezeket díjazták leginkább. Ez érdekes mentalitásbeli különbség, mert az ember azt gondolná, hogy egy sok ember előtt tartott beszédnek valami fontos, a társadalom széles rétegeit érintő dologról kell szólnia, amely kategória aranyérmese nem feltétlen az "az az életcélom, hogy Japánban dolgozzak" kellene, hogy legyen. De úgy látszik, itt mások a szempontok. Ez azért is hasznos, mert a következő ilyenre már ennek tudatában tudok majd készülni!
Az sem volt rossz, hogy teljesen véletlen az szónokverseny egyetemén volt épp a helyi matsuri. ugyanaz a bódés-sétálós móka, ami annó Maebashiban is volt nálunk, annyi különbséggel, hogy itt az egyes klubbok készültek külön sátorral. Az egyetem bézbólcsapata palacsintát sütött, a kosarasok sülttésztát, a drámaklubb vattacukrot. A zenekar-klubb meg többek között előadta big-band hangszerelésben az Evangelion Openingjét :D Emellett hihetetlen élet volt, minden bódénál megállítanak hogy egyél itt valamit mert ez neked nagyon jó lesz. Mindezt annyira kedvesen és lelkesen, hogy te érzed rosszul magad, ha nem veszel semmit. Ezt tettük annál is könnyebben, mert kaptunk a versenyen való részvételért 400yen levásárolható kupont, meg egy teát és egy 4gb-s pendrive-ot. Nem tudom, mi volt az elképzelés az összeállítás mögött, de örültünk neki mind :D Be is kajáltunk rendesen, a kisérőtanárok még ragaszkodtak hozzá, hogy meghívjanak minket mindenfélére. Nem semmi azért, tekintve hogy vidáman velünk töltötték ketten a vasárnap nagy részét, ami azért nekik is a féltve örzött szabadnap.
Holnap kotatsu!!!! Lehet várni a beszámolót! Illetve, a dolog logikájából adódóan most alatta ülök épp, mert a blog mindig egy nap késéssel készül, képek vannak is már facebookon, de holnap itt is lesznek képek és szöveg is!
HÁHÁ! Csak gondolod, hogy a japánokak a vasárnap = féltve őrzött szabadnap! :_D Ezeknek semmi se szent! Meglátod majd. ;)
VálaszTörlés