"Mi sül ki ebből?" 1. rész

Miután az elmúlt héten úgy-ahogy sikerült bevásárolni mindenféle alapanyagból, elkezdtem végre saját kajákat csináni, ebből osztanék meg egy végtelenűl egyszerűt, az onigirit. 

Ez nem más, mint egy háromszög alakú rízsgombóc, aminek vagy a közepére raknak valami tartalmasabb ételt (hal, hús, zöldség), vagy valami ízesítőt kevernek a rízsbe. Fogyasztása kb. a mi szendvicsünkhöz hasonlít a legjobban, reggeli-uzsonna-vacsora, de 3-4 darab egy ebédet is megold.

Lássuk hogy mi kell egy ilyenhez.

- rízs, és nem is akármilyen. Aki most a fényezetlen b-minőségű barna gyorsrízs felé kezd el gondolkodni, az menjen kicsit távolabb a gépe hangfalától, mert üvölteni fogok az irányába. A mi összes létező rízsfajｔánk ugyanis alapvetően nem tapad össze, és teljes más íze van. Ehhez japán rízs kell. Ezt, a később emített összes összetevővel együtt, vagy a vásárcsarnok alagsorában lévő ázsiai boltban érdemes keresni, vagy talán a culinarisban, de ebben nem vagyok biztos. A jázminrízs sem az igazi pont ezért, arról nem is beszélve, hogy ízre is teljesen mások ezek.

- valami, amit beleraksz a közepébe. Tradícionálisan savanyú szilvát, nyers halat majonézes tonhalat, sülthúst, kaviárt raknak bele, de megteszi tojáslepény, vagy bármi amit éppen találsz otthon.

- nori, vagyis szárított algalapok. 

opcionális a dologhoz a rízsfőző. Ezt nálunk is láttam már árulni, olyan mint a krumplisütő, csak rízst főz neked. Nagyon paraktikus, hozzá se kell nyúlni egy gomb megnyomásán kívül, és órákon keresztül melegen tartja a rízst az ember kedvéért. Szóval bármilyen módon el lehet készíteni a rízst, én a rízsfőzőt használtam. 

Először is fontos, hogy a japán rízst meg kell mostni, nem egyszer, legalább háromszor. Kivéve, ha az ember szemfüles és előremosott rízst vesz, de nincsenek illúzióim hogy otthon milyen a kínálat, jó ha egyfajtát talál az ember.

Ezután a rízfőzőben állni hagytam vagy fél órát hogy kicsit puhuljon, majd ment a program. 

Amí a rízs készült, megcsináltam a tölteléket: mivel egyrészt nem tudtam, milyen lesz, másrészt nem akartam drága összetevőkkel kísértletezni, két, viszosnylag olcsó összetvőt válogattam ki: savanyú szilvát (umeboshi) és dashi-ízesítőt. Ebből az ízesítő ilyen fűszerkeverék, amit a már elkészült, forró rízsbe kever az ember. 

A szilvával annyi a dolgod, hogy ki kell magozni. Ez nem túl macerás. 

Ha a rízs kicsit kihült, jön az igazi munkaművelet. meg kell fogni a rízsből egy tenyérnyit, a szilvás esetében csinálni a közepébe egy kis lyukat és beletenni a szilvát, majd összehajtani. Ezt követi az a nehezen elmagyarázató dolog, hogy az egyik tenyereddel csinálsz egy U formát, a másikat ráhajtod, és elkezded görgetni a rízsgombócot. Az eredmény egy temészetes hármoszög lesz. Ezt nehéz elmagyarázni, tapasztalni kell, de a youtubon kismillió videó van, ahonnan elleshető, hogy kell, én is onnan néztem :) Fontos, hogy minden gombóc után sós vízzel mossunk kezet, hogy ne tapadjon a kaja fele a kezünkre.

Ha kész az egész, akkor egy darab algalapot rátesz az ember az egyik oldalára, ennek szerepe pusztán annyi, hogy legyen mivel megfogni evés közben, ugyanis a rízs ragad. Nem kicsit, nagyon

Ez itt a végeredmény. És ez minden előismeret nélkül, elsőre, úgyhogy sztem ennél jobbat mindenki tud az olvasótáborban. Lehet menni alapanyagot vadászni :)