Akemashite omedeto!

És itt a másik fele a boldog új évet-nek - ezt már elsején mondják. Ennek örömére beszéljünk egy kicsit arról, mit csinál egy átlagos japán ezen a napon!

Először is kimész reggel s postaládádig, ahol már ott várnak az újévi képeslapok. Ezek a nálunk régen divatos karácsonyi üdvözlőlapok helyi megfelelői, itt valamiért újévkor honosodtak meg. Tartalmilag semmi extra, szép cirkalmas szavakkal van rajta megfogalmazva az ilyenkor szokásos "sikerekbengazdagboldogújévet" slágerszöveg, de azért persze olyan is van, hogy valami személyeset is írnak rá. Lehet kapni ilyen előregyártottat a postán, ahol meg is mondják, hogy legkésőbb 26áig add fel, ha azt szeretnéd, hogy megérkezzen. Mivel én is kaptam, most megnézhetitek, hogy is néz ki egy ilyen:

Ezt követően az ember felkerekedik, és elmegy a legközelebbi Shinto szentélybe hatsumode, azaz első szentélylátogatás céljából. Gondoltam, ha már itt vagyok, így teszek én is, jó előre utánajártam, mit kell itt ilyenkor csinálni, meg kiszúrtam ey közeli kis szentélyt, ez volt az konkrétan:

Ez amúgy semmi különös jelentőséggel nem bír, egy átlagos útkereszteződés sarkán helyezkedett el, és senki se gondolja azt, hogy esetleg a fáktól vagy a kamerabeállítás miatt nem látszik a többi épület. Ugyanis az egész szentély ennyi. Elég barátságos hangulata van, a kapun belépve kis udvarra érkezünk szobrokkal, aztán felmenve egy pár fokból álló lépcsőn, egy kis láda előtt találjuk magunkat, nagyjából a tető előtt. Bent egy kis szentély szobrokkal, de oda nem szoktak bemenni. 

A dolog úgy néz ki, hogy az ember meghajol 2x, aztán tapsol kettőt, majd megint meghajol egyszer. Ezt követően némi pénzt dob a dobozba - erre a célra úgy határoztam, hogy a szobában szanaszét szóródott aprót összegyűjtöm és felajánlom a templom kami-ja számára, úgyhogy ezt dobtam be - és meghúzza az előtte lógó kötelet, amihez egy lábos-szerű gong van erősítve, egyfajta harangként. És a dolog konkrétan ennyi, bár gonodom fakultatívan lehet elmondani egy imát a kami-samának, de pl a család, akik előttem voltak, egyszerűen kisétáltak. Szóval nem egy bonyolult dolog, ténylegesen inkább hagyomány mint vallásgyakorlás értéke van. Mondjuk azért a teljesen üres szentélyben egyedül ácsorogni szokatlan élmény volt, főleg. hogy minden irányból róka, kutya és egyéb szobrok bámulnak rád :D 

Mint ahogy tegnap szó volt róla, ezen a napon senki nem főz, ezért előre elkészített, un. osechiryourit esznek. Én csináltam egy nagy adag onigirit, de hogy legyünk már hagyományörzők, vettem a szupermárketben ilyen előregyártott szettet, amit direkt erre a napra készítettek elő. így nézett ki:

Amikor kibontottam, akkor pedig így. Nem volt túl bizalomgerjesztő, az biztos, de mint ahogy tegnap írtam, ennek nem az a lényege, még csak nem is finom, sőt, egyáltalán nem volt az. Találós kérdés: Az alábbi képen 4 ételt láthattok. Melyik NEM hal ezek közül?

Nos, az a szomorú helyzet, hogy a barna tekercsen kívül - ami piskóta - az összes többi hal. ízre pont azt képzeljétek el, amit nálunk ilyen "rákrudak" címen árulnak, élénkpiros külső és fehér belsővel ellátott szivacsszerű valami. Igen, a valóságban is pont olyan étvágygerjesztő volt :D Dehát mit lehet csinálni, when in Rome...

Holnap majd eszek sobatésztát, amit szintén ilyenkor szoktak. Az az elképzelés hogy, a tészta hosszú, ezért hosszú életet biztosít. Valszeg működik, mert asszem a világon itt a legmagasabb a várható élettartalom. Úgyhogy hátha nekem is bejön.