Blast from the past, avagy az elveszett bejegyzések fosztogatói,második rész: Taiko

Ezzel megintcsak adós vagyok egy ideje, és ezen a héten olyan nagy heppeningek nincsenek (félévvégi teszteket írunk ezerrel többnyire), úgyhogy gondoltam folytassuk a pótlást. Ezúttal azt a délutánt porolom le virtuálisan, amikoris elmentem amatőr taiko előadást nézni egy közeli suliba.

Ez a japán kultúrának egy olyan eleme, ami harcművészet-animék-gésák-sushi négyesfogaton ugyan kívül esik, de azért van akkora nemzetközi ismert és elismersége, hogy ne legyinthessünk rá a "futottak még" billogozóvasunkkal, miközben a kedves kis kobei marhacsordánkat terelgetjük az információs szupersztrádát övező prérin. Ejha, ez a metafóra de kisiklott valahol útközben...

Lényeg hogy Taiko. Röviden: Emberek ütnek hatalmas dobokat. Jó zene. Ritmikus. 

Nade, ezzel azért nem lett volna ennyire ismert, ezért lássuk kicsit közelebbről. Illetve nem csak kicsit közelebbről, ugyanis a helyiekkel jó viszonyt ápoló fogadott anyukámnak köszönhetően sikerült a legelső sorba helyet szerezni, ezért kis túlzással tőlem egy méterre folyt a cselekmény. Ez a fotózást kicsit megnehezítette, de annyira azért sikerült lekapni az eseményt, hogy legalább nagyjából sejthető legyen, mi is történik. Alapvetően EZ történik:

Ezek itt az egyes számú szemléltetőeszközt képező dobok. Vannak ezek a nagyobb, meg a kisebb változatok. Amikor még csak ennyit láttam, őszintén bevallva kissé szkeptikus voltam. Oké, a dob az egy egész pöpec ritmushangszer, de azért a hátán nem visz el egy egész előadást. Én a magam részéről mindig is inkább az elektromos gitár-hegedű-zongora vonal híve voltam, ha már top hangszereket kellenem megnevezni. szóval vártam, mi lesz ebből.

Amatőr előadást említettem, de igazából csak a teljesség kedvéért, ugyanis egy helyi egyetem lánycsapata produkálta magát a kedvünkért. Ők nagyon menő módon be voltak öltözve meg arcfestésük és fejdíszük is volt, ami némileg enyhítette az afelett érzett mérhetetlen csalódásomat, hogy az előzetes várakozásaimmal ellentétben nem egyszál ágyékkötőben tartották a performanszt, ahogy ezt hagyományosan a férfiak teszik.

 Szóval felvonultak és megkezdődött a bő fél órás banzáj. Itt nagyon meglepődtem, több dolgon is. Elsősorban azon, higy mennyire tudnak szólni ezek a boroshordó méretű eszcajgok. Az egész termet frankón behangzivatarozta a kb. másféltucat dob, az első sorból kifejezetten sokkoló volt néha. szóval hú. Aztán meg hogy mennyire egyedi és érdekes hangzásvilágot lehet generálni azzal, hogy emberek két fadarabbal dobokat püfölnek. 

A harmadik a dolog intenzitása volt. Azért nincs olyan kép, amin nincs elmosódva valami, mert ezek egy percre nem álltak meg, irgalmatlan sebességgel. tudták csapni a bőrt, és mindezt iszonyat lelkesen! Egyrészt folyamatosan mosolygott az összes, de ez ilyen helyi sajátosság ami lassan már fel sem tűnik. Emellett időnként két leütés között egyesével vagy többen egyszerre ...őőő....énekelni/sikoltozni/üvölteni kezdtek, a mai napig nem sikerült rendesen kategorizálnom a hangeffektet, de elsőre meglepő volt, aztán nagyon jól kiegészítette az egészet. Mivel maga a dobolás nagyon gyors, ezért ez adott az egésznek egyfajta "törzsi" hangulatot, ami lássuk be, nem az első dolog ami Japán kapcsán az ember eszébe ötlik. 

Ami még szintén érdekes volt, hogy az egész nem csak annyiból állt, hogy álltak a dobok mögött és csaptak veszett módon. A szemfülesebbeknek, meg akiknek túl sok szabadidejük van, talán feltűnt, hogy a képeken ugyanazok a dobok néha teljesen más elrendezésben vannak. Ez azért van, mert - hasonlóan ahhoz, mint mikor nálunk a színházban cserélik a díszletet - időnként megálltak és átrendezték a dobokat a "számok" között (3-5 perces részekre volt ugyanis bontva az egész), aztán az új felállásban folyt tovább a móka.  És ez nem feltétlen azt jelentette, hogy akkor most máshol álltak egyhelyben, nem ám: Az egész esemény alatt mozogtak fel alá, ugráltak, táncoltak, ami a fenti sikoltós-rutinnal eléggé extázis-szerűen hatott, gondolom ez is volt a célja valahol. Azt nem mondom hogy történetek bontakoztak ki a szemünk előtt, de tényleg "előadás" volt, és nem csak annyi, hogy "emberek dobolnak".

Mindent összevetve, örülök hogy láttam végre ilyet is, és aki teheti, és érdekli az ilyesmi, annak bátran ajánlom hogy nézzen utána, mert egyrészt nálunk is szoktak időnként koncertek lenni, másrészt oktatnak is ilyet, szóval el lehet merülni a kultúrában ezerrel! 

Egy kis infó a komolyabban érdeklődőknek:

A http://dobolda.hu/ oldalon lesznek majd infók arról, hogy hogyan lehet Magyarhonban ilyesmit művelni, még nincs kész a honlap, de hamarosan!

Másik, hogy áprilisban Yamato-koncert (talán a nálunk legismertebb ilyen társaság), ehun a részletek: 

 http://www.jegyaruhaz.hu/koncert/budapest-kongresszusi-koezpont/660-yamato-koncert-2013-budapest-kongresszusi-koezpont