Megjött Daruma-papa!

Már megint fesztiválozás volt. Most éppen megtartották Maebashiban a hatsuichi-t (初市), tisztességes nevén az év első vásárát. Mivel többen ajánlották, hogy ez mekkora nagy szám, gondoltuk, megnézzük mi is.

Először is, a dolog jellegre elég hasonló - még helyre is majdnem ugyanott volt - mint a maebshimatsuri még októberben. Egy rakat stand hosszú utcák mentén, ahol a legváltozatosabb fesztiválkajákat lehet magadhoz szólítani egy rakat pénzért. Mivel ez most csak egynapos volt, ezért iszonyat mennyiségű ember volt jelen, helyenként lépni nem lehetett a tömegtől, de legalább nem tudtál végigrohanni az egészen, összesen elvoltunk ott vagy 3 órát. 

Ami különlegesség volt, hogy újév lévén egy csomó újév-specifikus dolgot lehetett venni, így egy csomó standon árultak darumákat. Hogy pontosan mi ez, arról majd később.

Próbáltam ezúttal olyasmiket enni, amiket legutóbb ki kellett, hogy hagyjak, de most pótoltam egy csomó mindent. (mit hallok? Lassan gasztroblog lesz ebből? :D). Nézzük mik jöttek szembe:

焼きまんじゅう　(jakimandzsú): ez Gunma megye ikonikus étele, ami eddig valahogy elkerült. Igazából nem egy nagy vasziszdasz, bár kétségkívül finom. Egy nyárson kapsz 3-4 nagyobb tésztagombócot (ilyen zsömleszerű állaggal), kívül, megsütve és egy édes szósszal leöntve, édesség gyanánt.

ラーメンバーガー　(ｒámenbáágáá): egy újabb fúziós étel. Az elmés boltos megpróbálta összeházasítani a ráment a hamburgerrel. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a rámentésztát korong alakúra összesüti, és két ilyen korong között kapsz szószt meg zöldségeket. Vicces módon pálcikával kell elkezdeni enni, mert a korong nem támogatja a töltelék egybentartását nagyon. Finom volt ,de kicsit macerás volt megenni.

りんごあめ　（ringoame）: na ez pontosan az, amit a neve takar: fognak egy almát, megsütik (valamelyest) és bevonják vékony nyalókaréteggel. Bár az alma a tradícionális, én eperrel etttem, Nagyon fura elsőre, mert nem szokta meg az ember, hogy egy tömör nyalóka-állagú dologra bátran ráharapjon. Pedig ezt kell tenni, maga a nyalókaréteg kb olyan, mint a dobostortán a "dob" (tudom, hogy nem ezért dobostorta a neve, de bennem 6 évesen így ragadt meg.) 

いか焼き　(ikájáki): hohohó, a misztikus sült tintahal végre! Nem egy különösebben cizellált dolog, kapsz egy egész tintahalat (fej nélkül, azt külön kell kérni ugyanis) egy pálcán. Nyilván megsütik meg némileg fűszerezve van, de tintahal attól még. ízre kicsit szokni kell, olyan, mintha a haribo kitalálta volna, hogy legyen már egy halízű gumicukor a kínálatban. Ugyanis amellett, hogy finom, elég küzdelmes megenni, mert nagy és rágós és az istennek nem akarja, hogy te elharapd. Mert ugye a fesztivál jellegéből adódóan itt mindent úgy esznek, hogy közben sétálnak, szóval eléggé korlátozottak a lehetőségeid a normális fogyasztásra.

じゃがバター（dzságábátáá）：forró főttkrumpli héjastól, sózott vaj és kulorica, ebből áll ez az étel. Amennyire egyszerű, annyira finom, főleg, hogy FORRÓ, és ez január közepén eléggé jól tud jönni.

De hogy ne csak kajáról beszéljek folyton, nézzük meg kicsit, mi ez a daruma-dolog, aminek apropóján ez az egész fesztivál megrendeződött!

A daruma nem más, mint egy, a buddhista-hagyományból eredő bábú, amely első ránézésre elég ronda. Kis., piros gömbszerű papírmasé báb, a zen buddhizmus indiai alapítóját hivatott jelképezni. Mégsem ezért érdekes, hanem a hozzá kapcsolódó néphagyomány miatt: a szemee ugyanis egy nagy, fehér kör. Ez nem véletlen, ugyanis az egésznek az a lényege, hogy amikor év elején megveszed, kívánsz valamit, kitűzöl magad elé egy célt, és ezután a daruma egyik szemét beszínezed feketére. Amikor a célod teljesült, beszínezed a másik szemét is. A dolog mögött meglepő módon némi józan racionalitás is meghúzódik, az az elképzelés ugyanis, hogy mivel nap mint nap látod a darumát fél szemmel, ez arra ösztönöz, hogy tegyél meg mindent a cél érdekében. Egyfajta emlékeztető, hogy fontos dolgod van, amivel haladni kell. Éppe ezért olyasmit érdemes kívánni, amiért te magad is tudsz tenni, más különben a dolognak nincs túl sok értelme. 

  Szóval év elején mindenki daruma-babákat vesz, ezért is ezen a vásáron kb. minden harmadik árus ilyeneket árult. Első ránézésre mind egyforma, de az arcvonások terén sok variáció akad, és olyan is volt, amelyik a hagyományos piros külsőt valami menőbb feketére, vagy sárgára cserélte. Mivel a kígyó éve lesz mindjárt, voltak ilyen érdekes kígyó-daruma hibridek is, de ez inkább kuriózum mint általánosság.

Ehun az a darab, amit én vettem:

A dolog érdekessége - ami amúgy Japánra nem igen jellemző - hogy lehetett alkudni, végül 20%kal olcsóbban hoztam el a jószágot a boltostól!

A képen látható még a születésnapom szerinti szerencse-jövendölésem. Kinyitottam, és azt jósolta, hogy ebben az évben rengeteg új kanjit kell tanulnom. Ugyanis szinte egyáltalán nem tudtam elolvasni az üzenetet, szóval valszeg ezt akarhatta vele üzenni az ég :D