Majd rólam szólnak a hírek, velem van tele a sajtó....

Szóval az úgy volt, hogy voltam a rádióban.

A dolog grandiózusabbnak hanzik, mint amilyen valójában: A "rádió" egy ilyen helyi sufniadó - bár nem teljesen, mert önkormányzati pénzből csinálják - ami heti 1x fél órában a Maebashiban élő külföldiekkel foglalkozik, meg olyan japánokkal, akik voltak külföldön, szóval értitek, ilyen multikultursokk-csenöl. A dolog apropója mindössze annyi volt, hogy a cucc nemrég indult, kb. 3 adást élt meg eddig, és ezt megelőzően a szervezők eljöttek többek között a mi egyetemünkre is terepfelmérni, hogy mennyire lenne igény ilyesmire. Ennek keretében elkérték mindenkitől a telefonszámát, aztán jó egy hónapra rá felhívnak hogy én ilyen érdekesnek látszó valaki vagyok-e és hogy akarok e beszélni az élményeimről. Háthogyafenébe ne akarnék, ilyesmit még úgyse csináltam! A végén még én leszek a helyi feketepákó, aki abból él, hogy fehér :D

A dologra konkrétan mult csütörtök este került sor. Az egész stúdió egy nagy előadóterem egy sarkában van kialakítva, itt foglalt helyet egy mikrofonnál az műsorvezető srácarc, egy másiknál pedig a másik vendég (egy lány akinek az a speckója, hogy volt Németországban csereprogramon). Nem értek igazán az ilyesmihez, szóval nem tudom megítélni hogy szakmailag mennyire van ott a történet, de a füllhalgatójukat majdnem hazaloptam :D olyan kényelmes, mintha kb. puding lenne a füleden, és emellett van egy spec elemes zajszűrője, ami a külvilágot egy-egyben kizárja.

Az egész beszélgetés nyilvánhogy japánul zajlott, vagy 20 perc volt az egész. eléggé általános témák kerültek elő, honnan hova valósi vagyok, miért jöttem ide, mit tudtam a városról korábban, mit tudnék elmondani a magyarokról meg Magyarországról. Meg persze hogy tetszik Japán, mi volt a legsokkolóbb élményem, mi az amivel jobbá lehetne tenni az élményt itt a cserediákok számára. Nagyon jó hangulatban zajlott az egész, jó arc volt szokás szerint mindenki, a másik vendégről időközben kiderült, hogy Magyarországon is járt :)
A dolog amúgy szándéka szerint promózni volt hivatott valamennyire a kulturális sokféleséget, ezért váalszthattam egy magyar számot, amit ígéretük szerint 2 perces hosszbanl leadnak. Kis gondolkodás után - meg mert a 8 óra munka sehogy se akart időben lejönni - a Mennyország Tourist mellett döntöttem, még nem nagyon találkoztam olyan magyarral, aki ne szerette volna, nekem is a kedvenc magyar számom, pedig nem is hallgatok Tankcsapdát amúgy :D Már csak azért is érdemes lesz belehallgatni az adásba, mert a japán műsorvezető ezt megpróbálta magyarul bemondani :D

Az egész után pedig kollektíve elvittek minket vacsorázni egy olasz étterembe, ez nagyon meglepett, elvégre annyit csináltam, hogy odamentem és beszéltem 20 percet, ez az én szemeben nem érdemel egy 3+ fogásos vacsorát rizottóval, osztrigával, kaviárral, meg 2 üveg borral. Most ha Magyarországon lennénk akkor persze rögtön lennének ötleteim a közpénzek átcsoportosításával vagy egyéb shady tranzakciókkal összefüggésben, de itt ilyesmi sztem még a politikusok fejében is csak részegen fordul meg :)

A vacsora során meg megint rá kellett jönnöm hogyha nem iszom, akkor egészen jól beszélek japánul, ha viszont igen, akkor meg hiba nélkül :)

Amúgy az egész adás nem élőben volt, úgyhogy akit nagyon éget a vágy, az kb. egy hónap mulva magyar idő szerint délután fél2 körül meghallgathatja, majd belinkelem, hogy pontosan hol meg mikor. A leendő hallgatóim közül aki esetleg arra panaszkodna, hogy a japánom kb. egy megkattant zöldmajom szintjére esett vissza, annak javaslom az átlagember közszereplésére nézve olvasásra Örkény István egyik remek, "Mecseri nyilatkozata" című egyperces novelláját :)

http://geminii3.uw.hu/orkeny/mecseri.txt

Még egy dolog, bár nem kapcsolódik szorosan ide, de megosztom mert érdekes. Biciklivel mentem ugyanis, és hogy ne unatkozzak, meg hogy védjem a fülemet a hidegtől, zenét hallgattam útközben. Ez egészen addig tartott, amíg a cél előtt kb. 5 percre találkoztam a hibás lámpát helyettesítő közlekedési rendőrrel. Ő kis gondolkodás után (éppen piros volt a lámpa, kénytelen voltam megállni) kedvesen mosolyogva odalépett, és tagoltan ötletet adott, hogy - és itt most gondban leszek, mert a magyar nyervben ez nem fog ugyanúgy hangzani - "biciklizés közben vegyük le a fülhallgatót!" (自転車に乗るときエアーフォーンを外しましょう！). Nem ám "na azt most azonnal vegy le" vagy "bírság lesz ebből" vagy "most leveszi azt, értem?" vagy valami hasonló. Kedvesen, emberi módon közölte velem az óhaját, amit aztán MEG IS INDOKOLT, mivel ugyanis fejhallgatóval nem hallom a külvilág zajait, és ez akár még balesethez is vezethet ám. Ezután kedvesen elbeszélgetett velemo hogy honnan jöttem, mit csinálok itt, Magyarországon hideg van-e (ez mindenkit érdekel), váratlan barátságunknak csak a sors és a zöldre váltó lámpa vetett véget.

Olyannyira meghatódtam a kedvességétől, hogy betartottam az előírást.

Egészen a következő sarokig.