Trololololol-lololo-lololo-hohohohoho

Most elmesélem, hogy szociológiai kutatás címén hogyan trollkodtunk a japán boltosokkal.

A dolog úgy indult, hogy - ezt szerintem már említtetem, bár régebben volt - járok egy órára, aminek a becsületes címe a "figyeljük meg az emberi viselkedést!". Ez az amit az öreg bácsi tart, és mindenféle viselkedéstan, meg kommunikáció, meg egyéb dolgok kerülnek elő benne.

Namost, ő kiadta, hogy előadást kell tartanunk csoportokba szedve. A Téma nagyvonalúan a "bánomisén, végezzetek valami viselkedéssel kapcsolatos megfigyelést".

Ebből aztán a legkülönbözőbb dolgok lettek, kezdve a "hogyan töltöd a szabadidőd két tanóra között?" és "mit csinálsz vezetés közben, hogy ne unatkozz" közvélemény-kutatásoktól kezdve egészen a "hogyan reagálnak a járókelők, ha valaki elejti előttük a pénztárcáját?" terepmunkáig. Ez utóbbi azért vicces, mert a legnegatívabb kategória az volt, amikor, bár bizonyíthatóan észrevette a jóember az előtte elejtett pénztárcát, de úgy tett, mintha nem látta volna és nem szólt. Vesd össze ezt kis hazánkkal, ahol, teszem azt a keletinél ez a kísérlet szerintem a próbálkozások számával egyenes arányban növekvő eltűnt pénztárcát eredményezne. Az is külön Japánra jellemző dolog, hogy végül akkor lett probléma a dologból, amikor az egyik járókelő fogta a pénztárcát, és elvitte a közeli rendőrboxba. Erről talán nem volt szó, itt az a rendszer, hogy a rendőrök ilyen kis bódékban ülnek a forgalmasabb csomópontokon, és bármivel lehet őket zaklatni, az elveszett kölyökkutyától kezdve a keresett utcán át bármiben segítenek. Na, ide ballagott a járókelő a cuccal, aztán követték őt a diákok, akiket a rendőr alaposan leszidott, hogy engedély nélkül köztéren ilyet azért ne csináljanak már mégse.

Na és itt jöttünk mi. A nemzetközi csapat állt belőlem és három kínai lányból (a közvetítő nyelv a japán. Bár egy ideig tanultam kínaiul, de a beszélt nyelv annyira kaotikusnak hangzik, hogy először még abban sem voltam biztos, hogy ugyanazt a dialektust beszélik, amit én is tanultam). A tanár azt mondta nekünk, hogy mivel mi külföldiek vagyunk, csináljuk valami japánokkal kapcsolatos megfigyelést. Na erre jött az isteni sugallat, hogy mi volna, ha próbára tennénk a folyton mosolygó, és a lelki nyugalmából kizökkenthetetlen japán kiszolgálószemélyzetet egy kis idegen kultúrával.

Első körben olyasmit csináltunk, ami a saját országainkban lehetetlen lenne, de a japán boltosok annyira szervilisek, hogy kivitelezhetőnek éreztük. Bemegyünk egy boltba, és anélkül, hogy vennénk bármit is, megkérdezzük a boltost, hogy használhatjuk e a WC-t. A lehető legkülönbözőbb boltokba mentünk be, volt rámenes, ruhabolt, ajándékbolt, fodrászat, virágos, de mindegyikben közös volt, hogy alapvetően WC nincs a közelben se (ezért pl nem mentünk bevásárlóközpontokba, vagy szuoermárketekbe sem). 

Általános tapasztalat volt, hogy - bár a boltos jókedve érezhetően csökkent egy kicsit, mikor rájött, hogy nem vásárolunk - de 70%ban megengedte, hogy használjuk a WC-t, és egyáltalán nem volt elutasító vagy bunó. Ahol nem lehetett használni, ott a leggyakrabban azt mondták, hogy sajnálják, de nincs WC, és csak egy boltos mondta azt, hogy csak a vendégek használhatják. 

A dologban az volt a különösen vicces, hogy amikor tegnap megtartottuk az előadást, az általános reakció az volt a diákok meg a tanár részéről, hogy ők bizony ezt nem mernék, mert ciki.  Szóval újat mondtunk nekik magukról, ami azért menő.

A kísérlet második fele az volt, hogy bementünk egy étterembe, ahol én elkövettem mindent, hogy fehérebb legyek mint Vanila Ice. 

Első körben a rámen étteremben (szezonált olvasóimnak már tudniuk kell, mi az, a többieknek: nagy tál leves, tésztával és zöldséggel) volt arcom villát kérni, merthogy "lenni bakagajdzsin és nem érteni pálcika". A boltos egy pillanatra lefagyott, aztán súlyos bocsánatkérések közepette előadta, hogy sajnos csak ilyen babavillájuk van, és hogy az jó lesz e merthogy más nincs. Érezhetően zavarban volt, jellemzően nem sokan szoktak ilyesmit kérni, végül kaptam egy kb. 10 centis kis süteményes villát. Eleve az meglepett, hogy egy ilyen helyen volt egyáltalán villa, gondoljatok bele, egy pesti magyaros étteremben vajon adnak pálcikát, ha kér a turista? Bár az analógia alapján lehet fogpiszkálót kapsz :)

A másik érdekesség az volt, amikor fizetésnél megpróbáltam borravalót adni a pincérnőnek. A Magyarországon és nyugaton jellemző jatt-rendszer, ahol te a szolgáltatásért köteles vagy  legalább 10%ot adni, vagy beszólnak - itt teljesen ismeretlen. Hogy a rendszer jó e vagy rossz e, arról lehet vitatkozni, de a fonákságait tökéletesen bemutatja a Reservior Dogs híres nyitó jelenete, ahol Mr. Pink nem akar borravalót adni a pincérnőnek, mert "nem hisz benne".  Mindenesetre, itt ilyesmi nincs. 

Amikor én odacsúsztattam diszkréten a 200yen extrát, a nő hihetetlen mód elcsodálkozott, én meg mondtam neki hogy miért kapja. Na itt aztán lefagyott, és a továbbiakban egy szót sem szólva folyton visszaadta nekem a pénzt. Az okot csak találgatni tudom, de szegény valszeg végtelen ciklusba kerülhetett.  Ugyanis japán boltosként elgondolhatatlan ellentmondani a szent vevő kérésének ("tedd el a pénzt"), ugyanakkor a szabály az szabály, nem fogadhatja el a borravalót, mert itt ilyen nincs. Ezért aztán nem tudott mit mondani, elfogadni nem tudta a pénzt, de az ellen meg a lelke tiltakozott, hogy azt mondja hogy "nem". Végülis nálam maradt a pénzösszeg.

Ami még érdekesség, és egy másik csoport munkájából derült ki: Arról csináltak felmérést, ki mivel tölti az idejét vezetés közben, amikor nincs mit csinálni, pl, áll a lámpánál, etc. Előjöttek szokásos dolgok: zenehallgatás, olvasás, a lányok nyilván sminkelnek...a fiúk részéről előkerült azonban egy olyan válasz is nem kis számmal, hogy "piszkálja az orrát". Muszáj volt megkérdeznek utána, hogy ezt így az interjú során tök természetesen mondták e, mert ahonnan én jövök, ott ha valaki erről kezd beszélni, az "kissé" furcsán lesz nézve. A tanár visszakérdezett félig-viccesen, hogy ezek szerint Magyarországon senki nem piszkálja az orrát? Mondom hogy nem erről van, szó, de azért ezt nem reklámozzuk, főleg nem egy helyes egyetemista lánynak, aki meginterjúvol minket.

És jelzem, mindezt abban az országban, ahol gusztustalan dolognak számít ha az ember kifújja az orrát, ezért mindenki szipog.

Nem, sosem fogom teljesen megérteni ezt a helyet.