Szkúldéjz

A múlt pénteken megintcsak általános iskolásoknak mentem országismertetést tartani. 

Ezúttal kicsit más volt a rendszer. Aki emlékszik az előzőre, ott ugye én kaptam egy "standot" a tornateremben, és a gyerkőcök meg jöttek 8-9 fős csoportokban, volt kb 5. percem minden csoportra, és kizárólag analóg szemléltetőeszközök (úgy mint, kinyomtatott képek) által a rendelkezésemre. 

Itt most bár ugyanúgy egy általános iskolába mentünk 4en, de más módszer szerint prezentáltuk a témát. Mindenkit kiutaltak egy osztályhoz, és gyakorlatilag velük voltunk kb. 2 órán keresztül. Ez azért volt jó, mert végre belülről is megnézhettem egy ilyen iskolát. Alapvető érdekesség, hogy a bejáratnál a cipőt az ember leveszi, és kap egy papucsot, abban van egész nap. Külalakra és kialakításra amúgy eléggé hasonló a mi iskoláinkra, mondjuk a termek kisebbek. Mint szinte minden errefelé, az iskolák sincsenek túlfűtve, a folyosókat egyáltalán nem fűtik, a termeket is csak kevésbé. Érdekes módon a tanári viszont fűtött :) 

Én egy csapat ötödikest kaptam, akik szemmel láthatóan nagyon örültek nekem. Egy fiatalabb tanár volt az ofő, aki személyében végre találkoztam olyan japánnal, aki nem hiszi el, hogy a külföldi ért angolul, és folyamatosan angolul magyarázott nekem, mindezt azután, hogy 20 percig folyamatosan beszéltem a gyerekekkel japánul, és neki is folyamatosan japánul válaszoltam. Ezek után még azt is megkérdezte egy ponton, hogy a hiraganákat (az az írás, amit kb. az első hónapban megtanul mindenki, aki japánul tanul) el tudom e olvasni :) Mondjuk Angoltanár volt elvileg, lehet hogy brillírozni is akart egy kicsit, hogy ő ugye tud külföldiül.

Maga az osztályterem berendezése hasonló a mieinkhez, bár azt kétlem, hogy nálunk plazmatévé jár minden tanterembe. A padok viszont nem a nálunk elterjedt kétszemélyes variánsok, hanem mindenkinek külön-külön padja van. Ezek azonban ilyen kis, könnyűszerkezetes padok, simán lehet őket ide-oda tologatni, és csak, amíg én ott voltak, kb. 2x átrendezték az egészet. 

Egyenruha elvileg általános iskolában még nincs, de a diákok elég jelentős része egy lila melegítőszerűségben feszített, lehet hogy ez ilyen "ajánlott" gönc.

A formátum amúgy az volt, hogy a gyerekek csendben hallgattak, én meg az előre elkészített powerpoint csodaprezentációm segedelmével bemutattam nekik Magyarország csodáit vagy 20-30 percen keresztül. Alapvetően az találtam ki, hogy összehegesztem az előző iskolás könnyedebb "állatok, ruhák, rajzfilmek, édességek" vonulatot a korábbi, komolyabb országbemutatóm "ételek, tájak, földrajzi adatok" komolyabb hangvételű részével, és ebből próbálok valami emészthető, de mégis informatív dolgot összehozni. A legnagyobb sikere azért még mindig a rántotthús alaknak, a komondor kutyának és a túró rudinak van. 

Persze, azon is nagyon meglepődtek, amikor elkezdtem nekik magyarázni, hogy tulképp ők már most tudnak magyarul, hiszen nagyon sok japán szó van, amely hangalakra tökéletesen megegyezik magyar szavakkal. Király, deszka, sió, sorompó, róka....ezek bizony japán szavak! :D

Ezt követően a gyerkőcök kérdéseket tehettek fel nekem, amiket igyekeztem a legjobb tudásom szerint megválaszolni. Meglepődtem, mert elég sok mindent kérdeztek, nem voltak szégyenlősek egyáltalán. Voltak persze standard kérdések, mi a kedvenc japán ételem, mi a kedvenc színem, hogy érzem itt magam, de volt aki pl. megkérdezte, hogy a magyar zászló színei mit jelentenek, és itt némileg szégyenkezve be kellett ismernem, hogy csak tippjeim vannak :)

Ezután sem ért véget az esemény ugyanis, mivel készültek ők is műsorral, és nagy lelkesen előadtak nekem - minimalista díszlet mellett - két japán mesét, amit úgy-ahogy még követni is tudtam. Harmadik produkcióként pedig bemutatták az iskolájukat egy rövid kvízjáték keretében, ilyen alapdolgokat tudtam meg, mint hogy mikor alapították, hány diák jár ide, hány éves az iskola, stb. 

Az esemény zárásaként még egy egyszerű kártyajátékot is megtanítottak, én meg cserébe a magyar kő-papír-olló "módját" magyaráztam el nekik. Már azon meglepődtek, hogy Magyarországon is van kő papír olló, de aztán nagyon lelkesen mondogatták hogy "kó-papí-rórró!"

Záráskép még muszáj arról szólnom pár szót, hogy mennyivel nagyobb önállóságra vannak itt már gyerekkortól nevelve az emberek. Jött ugyanis az ebédidő, amit szintén velük töltöttem. Namost errefelé nincs ebádlő - általános iskolában legalábbis - ezért mindenki az osztályteremben eszik. Elmondom, csal felsorolásszerűen, hogy ez hogyan is zajlik, hogy okuljatok. Elöljáróban, itt most 11 év körüli gyerekekről beszélünk, akik az alábbiakat teljesen önállóan, szervezetten, és mindenféle tanári utasítás nélkül hajtják végre.

- néhány gyerek lemegy a konyhára és felhozza nagy kondérokban az ételt és az evőeszközöket. Ezalatt a többi gyerek átrendezi a tantermet, összetolja az asztalokat 4-5ösével.

- a gyerekek leülnek, mialatt néhányan konyhásruhába öltözve kiosztják a többieknek az ételt. 

- Mindenki megeszi az ebédet kb. 10 perc alatt. 

- Mindenki fogja a tányért, evőeszközt, szemetet, és szortírozva kidobja, illetve külön dobozba teszi. 

- Pár gyerek fogja, és leviszi az egészet a konyhára. 

Erre az egész műveletsorra nem egészen fél órájuk van, de lehet hogy még annyi sincs. A végén pedig a tanár berak egy videót, hol egy kedves néni elmagyarázza, hogyan kell fogat mosni, mialatt a gyerekek egy - igaz fogkrém nélküli - fogkefe és egy pohár víz segítségével követik az utasításokat. 

Bár ezek ötödikesek voltak, de gyanítom, hogy elsőtől kezdve ez mehet. Szóval azért hű. 

Ah, és kaptam egy rakat ajándékot tőlük, csináltak nekem egy csomó origamit, többek között origami T-rexet is! Nagyon baba. :D