"Tokyo Monogatari" Negyedik fejezet

Kis kihagyás után megint feljutottam a fővárosba, úgyhogy folytatjuk a történet. Akik lassan - és jogosan - felvetnék, hogy biztos más is van itt a fővároson kívül, azoknak jó hír, hogy kb. egy hónap múlva áthelyezem magam az ország másik felébe! Sajnos ez pénz és szabadidő igényes, ezért igyekeztem eddig a hétvégeken is simán megvalósítható Tokyo-tripeket. 

 Előszó: Size DOES matter

Jelzem, még mindig csak töredékét láttam annak, amit itt lehet. Ezt sokszor mondtam már, de most nézzünk egy kis illusztrációt ehhez. Ehun a szűkebb értelemben vett Tokyo város, tehát csak az rész ami tényleg a központi "belváros"-nak tekinthető. Ez különféle kerületekre van osztva az alábbiak szerint.

Ebből a tegnapi nap folyamán s déli részen lévő Meguro kerületet sikerült jórészt bebarangolni. Most olvassatok tovább, aztán vegyétek azt is figyelembe, hogy még itt sem néztem meg mindent! És ez egy, még csak nem is különösebben nagy kerület, mégis ráment egy nap jó része. Szóval jelenlegi becslésem alapján itt simán el lehet tölteni 3-4 HETET anélkül, hogy kétszer ugyanarra tévednél.

Lássuk tehát Meguró kerületet!A megérkezés ezúttal kissé kacifántosra sikeredett, lévén 3x kellett átszállnom, úgy éreztem, hogy ha ezt sikerül abszolválni akkor soha az életben nem fogok eltévedni. Azért volt egy pont, ahol kellett egy megerősítést kérnem, hogy jó vonatplatformon állok e. Nem készültem fel ugyanis alapvetően arra a valószínűtlennek tűnő eshetőségre, hogy ugyanazon az állomáson, ugyanaz a vasútvonal járata percre pontosan ugyanakkor indul el. De végül kiderült hogy jó helyen voltam.

1: Daienji： szobrok, keresztek, 100yenes almalé-áldozatok

Ez egy kisebb buddhista templom volt nem messze az állomástól, ahová megérkeztem.

Fő jellegzetessége volt, hogy volt egy oldalfal, amely istentelen mennyiségű kis szoborral volt kirakva, ilyen módon:

Ezen a képen a mennyiség látszik, az azonban nem, hogy ezeknek milyen zord arckifejezésük volt, ezért jöjjön egy közeli:

Ha ez egy horrorfilm kellékeként lelépne a talapzatról, azon se lepődtem volna meg. Nem néztem utána hogy neki pontosan milyen funkciója van, de simán elképzelem hogy valamiféle örző-védő funkciója van....senki se fog b*szakodni azzal, akire (vagy amelyik templomra) olyasmi vigyáz, aminek ilyen vigyora van.

Változatosságként volt ilyen vízköpő sárkány is, nem az utolsó a sorban.

Itt meg is emlékeznék arról a fura dologról, hogy bár ez a sárkányfigura valamelyest hasonlíthat a mi meséink és a nyugati legendák sárkányaira, de teljesen más karakter. Ugyanis alapvetően nem egy gonosz, ártó szörnyről van szó, hanem egy bölcs istenség-szerűségről, aki jellemzően segíteni szokott az embereknek. Tüzet a legritkább esetben okád, cserébe a vízhez annál több köze van...gyakorlatilag totál ellentétes a legenda háttere, mint nálunk, pedig a jószág hasonló külseje van. 

Az megint egy érdekes dolog, hogy errefelé az istenségeket és egyéb lényeket hogyan tisztelik. Simán adnak rájuk például ruhát.

Emellett ugye a természetfelettinek jellemzően áldozat jár kultúrafüggetlenül. Ez lehet valami magasztos dolog ugye, mint pl. arany, drágakövek, kelmék. De lehet akár 100yenes üdítőital is, sose lehet tudni, én is megszomjaznék a tűző napon.

Még egy érdekesség, amelyet szerintem már említettem, de eddig szemléltető ábra nem volt róla. Ez egy imamalom, olvasod rajta a szent szöveget és közben forgatod, eddig semmi extra. Az ismeretlen kisgyerek, bár remekül összefoglalja a japánok általános reakcióját a fehéremberre (oké, a felnőttek jobban palástolják), de csak véletlen betévedt a képbe. Az igazi érdekesség a kerék oldalán figyel.

Ez kérem bizony egy svasztika, amely errefelé gyakori látvány. Jelenleg a buddhista templomokban figyelhető meg, és - bár alapvetően Indiából ered - annyire természetesen összefonódott velük, hogy a GPS-eken ez a szimbólum jelöli a templomokat. A helyiek mindig meglepődnek, amikor elmondom nekik, hogy nálunk ezért kis túlzással elvisz a rendőrség.

2: Hyakudanhina： babázás

Bár ez volt szinte a leghosszabb rész, de sajnos a beszámoló rövid lesz róla, mindjárt kiderül, hogy miért. Ugyanis egy kiállításról van szó, ahol az ország számos tájáról tradicionális babákat mutattak be. A dolog úgy nézett ki - ez volt a reklám is a dologhoz - hogy 100 lépcsőfokon mész fel egy hagyományosan berendezett házban, és minden emeleten tatamis szobák, festményekkel a falon és gazdagon díszített plafonnal. Ezekben a szobákban voltak a babák kiállítva, tájegységek szerint. 

A gondot az jelentette, hogy fotózni nem engedtek a kiállítás területén. A bejárat előtt volt egy reprezentatív gyűjtemény, úgyhogy erről csináltam képet,  ez alapján vagytok kénytelenek nekem elhinni, hogy ez bizony szép és érdekes!

Ennél amúgy lényegesen több fajta volt, és - bár ez itt nem látszik túl jó - de nagyon részletesen kidolgozott ruhájuk volt, sok helyen teljes miniatűr templomok voltak nekik kiépítve. Egy kis teaszett látható is a második polcon.

Aki esetleg bővebben érdeklődik, az az alábbi szöveget kopipasztázza be a keresőbe: 目黒百段雛, rengeteg kép van, csak épp minket nem engedtek fotózni. Mondjuk utólag annyi jó jött ki a dologból, hogy így nem fotóztam el a teljes aksit a trip ezen korai állomásán.

3: Gajouen： esküvő öt emeleten

A kiállításról kilépve tűnt fel, hogy pontosan milyen épületben is vagyunk. A kiállítás épülete ugyanis teljesen véletlen egy irgalmatlan méretű ház, amelynek fő profilja a - valszeg méregdrága - esküvők lebonyolítása. A hely jó eséllyel népszerű lehet, csak amíg mi ott voltunk, vagy három különféle társaság, öltönyös vendégsereggel és kimonós menyasszonyokkal parádézott fel-alá a folyosókon. Láttam az egyik falon egy beosztást az rendelkezésre álló szobákról és emeletekről, hát mit mondjak, elég kiterjedt a rendszer. Vagy ezerféle váró- fogadó- öltöző- és egyéb szoba, jellemző módon egész emeletek vannak a menyasszonynak szentelve, olyan szobát, ami legalább köszönőviszonyban lenne a vőlegénnyel, egyáltalán nem láttam.

De az egész alapvetően nem ezért volt érdekes, hanem mert nagyon szépen volt berendezve, volt egy külön kis belső kertje,

kép-domborművek a falakon,

És egy olyan WC, hogy kb. lakni lehet benne! Érthető okokból a belsejében nem lehetett fotózni, úgyhogy el kell hogy higgyétek nekem, hogy ízléses lakkborítás, kis csermelyen átívelő híd, képek a falakon, keményfa-térelválasztók között eléggé megilletődve tud az ember bármit produkálni. Kívülről így néz ki a dolog, ízelítő jelleggel. Ez a WC bejárata volt.

Véletlenszerűen még el voltak helyezve ilyen meghatározhatatlan funkciójú díszítő elemek legyezőkkel, cseresznyevirágmintákkal és egyéb jóságokkal:

4: Ryuusenji, a víz tempoma

 

 A nap végén még egy templomba sikerült eljutni, aminek fő jellegzetessége az volt hogy fittyet hány a  tér és idő szabályaira. Nagyon el van ugyanis dugva, a kerület egy olyan szegletében van, ahol rajtunk kívül ember nem járt, a környék megfelelően zsúfolt, ugyanakkor irgalmatlan méretű területen fekszik, a helyiek is csodálkoztak velem együtt, hogy ilyen itt hogy helyezkedhet el.

 

 Két különlegessége volt amúgy a templomnak, az egyik hogy a tele volt kis szentélyekkel, amelyek a a kínai horoszkóp szerinti 12 állat-jegynek vannak szentelve. Volt külön kutya, ló, sárkány és egyéb szentély is. 

A másik, hogy a templom egésze a vízzel áll kapcsolatban, ezért rengeteg olyan szentély, szobor és egyéb dolog található itt ebben a tematikában. Itt van pl. ez a Szobor, amelyet a legjobb balatoni táborhagyományokat felelevenítve nyakon kellett zúdítani egy mérőpohárnyi vízzel. Ez után kell imát mondani neki, ami - figyelembe véve hogy éppen most toltuk képen egy kisebb vödör vízzel - lehet hogy jó ötlet. 

 Ez itt a főszentély, amelyhez egy lépcsőn kellett felmenni. A távolságokat érzékeltetvén a legelső fotón láthattok a távolban egy facsoportot, közöttük egy kezdődő lépcsőt, az vezet ide.

 Az egész épület MÖGÖTT helyezkedett el egy kis park, ezzel a szoborral (meg még három másikkal, amik nem látszanak.). Az előtte lévő kis üstből füst száll fel, amelynek fő funkciója, hogy mielőtt kapcsoltba kerülsz a túlvilágival, megtisztítod a bensődet ezzel a füsttel. Kicsit korábban egy másik helyen kezet és szájat kellett mosni ugyanezzel a céllal.

 Nagyjából ezeket sikerült egy szűk nap alatt megfigyelni, és messze nem láttam mindent. Most akkor mindenki menjen vissza a térképhez, és vesse össze, hogy a szűk belvárosnak ezen a kis szeletén mennyi minden van. Meg se merem tippelni, mennyi időbe telhet, ha valaki MINDENRE kíváncsi, ami ebben a városban van....