Szarvas, Kamisama, viziszentély

A nap egyetlen eseménye a Miyajima nevű sziget meglátogatása volt. Ez még szintén Hiroshimához tarozik, de eléggé távol esik a fő csapásiránytól – ezért nem is érintette a bomba, szerencsére.

Az odaútra több lehetőség volt, példának okáért egy kb. másfél órás villamosozás után egy komp. Ez ugyan ingyen lett volna a kombinált bérletünk menősége okán, de megakadt a szemünk a sétahajókázás opción, aminek ugyan megkérték az árát, de megérte. Végigvitt a hajó a ”folyón” egészen a tengeröbölig. Azért tettem a folyót idézőjelben, mert Hiroshima túlképp egy ilyen széles sziget – pont ezt jelenti a neve –, és ami folyónak tűnik, azt nehéz elválasztani a tengertől. Jó volt az időnk, ezért értelme is volt kimenni a a fedélzetre és figyelni ahogy felbukkan a sziget szép lassan.

 Először ilyen kisebb szigetek tűntek fel, köztük ilyen vízből kiálló lámpás-szentéllyel.

Aztán partot értünk egy 40 perces hajókázás után és elkezdhettük felfedezni Miyajimát!

 

A hely amúgy több dologról is híres. Egyrészt itt található az Itsukushima Jinja, ami nem valami káromkodás, hanem egy szetély, ami félig a vízre épült, sőt, a Torii kapu konkrétan a tengerből emelkedik ki.

 

Ennek az a nem túl bonyolult háttere van, hogy a víz kami-samája nagyon erős befolyással bír errefelé – nyilván, egy szigeten – és minél közelebb akartak lenni hozzá. Elég érdekes élmény, ilyesmit nem nagyon tapasztal az ember máshol.

Második dolog a ”szent” szarvas. Na ne úgy képzeljétek el, mint az indiai teheneket, ezek nem istenségek ténylegesen, csak egyszer annó volt valami közük valami vallásos eseményhez a szigeten, ezért aztán nagy becsben vannak tartva. Simán átballagnak az úttestesten, vagy épp, mint ez a példány itt, befekszik egy bolt bejárata elé.

 

Lehet őket etetni is, relatíve szelídek, de ki van írva hogy vigyázz, mert ezek azért nem háziállatok. Kedvenc eledelük állítólag a papír és a ruhaanyag, ezért minenkit óva intenek, hogy vigyázzon a jegyeire és a vásárolt ajándéktárgyaira, mert a szarvasok akik fel-alá bóklásznak az utcákon, megpróbálhatják megenni azokat. Tény, én is észrevettem egyzercsak hogy egy példány épp fúrja a fejét a táskámba, de akkor még azt hittem, hogy csak beszorult a feje szegény párának :)

Harmadikként van itt egy kisebb hegy, olyan 550-600 méter, amiről az a hír járja, hogy Japán három legszebb látképeinek egyike innen látható. Hát, beszéljenek helyettem a képek, egy részük a libegőből, a többi pedig a hegytetőről készült. 

 

 

Jó kis sétáló-hegymászó túra lett a végéből, ugyanis az utsó 1 kilómétert gyalog kellett megtenni, ilyen hegyre fel-hegyről le stílusban. Kellemesen elfáradtam a tűző napon, konkrétan meg akartam halni pl. szomjan a végére. De megérte, nézzétek, ezt láttam felülről!

  

Levezetésképp még találtunk egy szebb buddhista pagodát. Megintcsak nem győzök azon ámulni, hogy itt az egyik vallás szent helyén simán behoznak egy totál más valláshoz tartozó templomot. 

 Amilyen évezreden átívelő konfliktus nyugaton az egy szem Jeruzsálem háromfelé osztottsága féélek belegondolni, mi lenne itt ha ezt ők is ilyen szemmel néznék….sokezer kis Jeruzsálem van erre. (na vajon erre a félmondatra hány látogatót fog hozni a google mindenféle politikai-agitációs témájú keresésekből :D)

Végül pedig ettünk Momijimanjuut! 

  

Ez egy roppant finom édesség, sült édestészta és benne – épp amit én ettem legalábbis – édesbab püré. A hely nevezetessége volt erősen. Ezzel a képpel búcsúzom mára, holnap arról lesz szó, hogy mi történt Osakában, ahová este buszoztunk át egy jó 5 órás zötykölődéssel.