Welcome to the jungle...

(Note: péntek-szombaton nem jutottam géphez, ezért némikeg csúsztak a bejegyzések. Ezt most vasárnap reggel irom, de a péntekről szól.)

Végre megjelentek a benszülöttek is. A mai nap arról szólt, hogy Rábiztak minket egy sereg japán diákra, akik végigkalauzoltak minket az egész városon, boltba, ügyintézni, minden ami fontos lehet. Az elosztás elég jó volt, 4fős csoportokba lettünk szedve és minden csapat kapott 4 japánt. Bár a mi egyik japánunkról kiderült, hogy kinai cserediák, csak itt él 6 éve :).

Itt tapasztaltam először azt, ami aztán a következő napokon általánossá vált: a japán a külföldihez kétféleképp tud hozzáálni nyelvhasználat szempontjából:

1) feltételezi  hogy nem tudsz japánul, ezért angolul próbál hozzád szólni.

2) miután rájön, hogy tudsz japánul, simán átvált arra beszédsebességre és szóhasználatra, amit egyébként is használ. Itt aztán meg megy a fejkapkodás hogy most éppen mit akart tőlem a banktisztviselő. Szóval semmi egyszerű beszéd hogy a külföldi megértse (a nálunk idős nénik által szabadalmaztatott "lassan-szótagolva-hangosan-ismétlem-ugyanazt" módszernek nyoma sincs). Ez mondjuk hosszútávon érzem hogy hasznos lesz, de egyelőre még elég gyakran vissza szoktam kérdezni. Az általában egy jó módszer hogy a saját szavaiddal megpróbálod visszaadni a hallottakat és várod, hogy ő rábólint hogy igen, ezt mondtam. Viszont errefelé nem divat "igen-nem" stilusban válaszolni, eldöntendő kérdésekre sem.

Mindenesetre, hirtelen lett biciklim. Ez itt nélkülözhetetlen, mert a busz iszonyat drága és ritkán jár. Nagyon jól felszerelt, ez tény: Az a rendszer, hogy a végén szállsz fel, kapsz egy számot. Ezt a számot kell figyelni egy kivetitőn. A szám mellett folyamatosan ápdételi, hogy épp mennyivel jössz a jegyért, ha a következőnél akarnál leszállni. Namosz olyan 5 megállóért kipengettünk 280yent, tegát kb 800 forintot. Ezzel együtt érdekes, hogy van pénzváltó a buszon. Beledobod a pénzt, felváltja neked. Ez fontos, mert aprót amúgy nem tud visszaadni a gép amibe a jegy árát dobod. Szóval a busz az dame.

Biciklije viszont mindenkinek van. Ez abban is segit, hogy ne nézzenek teljesen idegennek, mert nyilván nem turista vagy, ha vettél egyet. Járt hozzá egy 30 oldalas használati utasitás, olyan érdekességekkel, mint pl "ne menj neki nagy sebességgel a járdapadkának" meg "ha a féket kicsit húzod meg, kicsit fékez, ha nagyot, akkor nagyon". Franc gondolta hogy ez ilyen bonyolult jószág.

Ó, és mostantól szólitsatok Oshidának. Ami nélkül itt nincs élet ugyanis, az a pecsét. Kell hogy legyen egy pecséted, ami olyan mint az aláirás, minden hivatalos papirra rá kell nyomni. Szereztünk ilyet is, a szupermerketben 100yenért hozzádvágják. Azt mondjuk nem tudom, honnan tudják hogy a pecsét, amit rányomsz a szerződésekre a tiéd e tényleg, mert semmilyen módon nem kellett regisztrálni (a személyimen sincs rajta, ellentétben a magyar személyi aláirásával), de őket úgy látszik megnyugtatja. Namost lehetett volna kérni katakanásat, de az 5x annyiba került volna és rendelni kellett volna. Úgyhogy a japán diákok lelkes segédletével mindenki választott valamit, ami legalább nyomokban emlékeztetett a vezeték vagy keresztnevére (pl a Diana nevű amerikai lány "Taira" lett). No, nekem az Oshida jutott. Majd lefényképezem ezt is, ahogy lesz rendesen erre eszköztáram.

Ezt követően lett bankszámla is, érdekes módon egyszerűbben ment, mit vártam. A nap fénypontja azonban a 100yenes bolt volt. Itt szinte mindent meg lehet venni magyar pénzre átszámolva alig 300 forintért, amihez úgy az élethez szükség van. Egyelőre csak megmutatták, hogy van ilyen, és vettünk néhány extraszükséges dolgot, mivel időnk nem volt túl sok.

Mobilom is lesz, egy meglehetősen olcsó alapmodell, de még várni kell rá, mert elő kellett rendelni. Valamikor jövő héten jön meg.

Eddigre kb el is értük a 4 órát, vissza kellett menni az egyetemre, ahol megint kaptunk egy kiló papirt, meg csoportbeosztást a japánkurzusokra, tájékoztatást általánosan, meg ilyenek. Úgy tűnik, elég elfoglalt leszek, szinte mindennap van 1-2 óra.  Persze mire vége lett, PONT bezárt a könyvtár, ami hétvégén nincs is nyitva iskolaszünetben (ezért csak vasárnap irom ezt, meg a következő bejegyzést.).  

Megint a vizessblokkról: Itt nagyon akarják, hogy te spórolj a vizzel. A WC-tartály tetejének szerves részeként van egy csap, ami azonnal elindul amint lehúzod a WCt. Ezzel a vizzel tudsz kezetmosni, ami aztán a tartályba folyik.

Szintén érdekes, hogy a kádak itt iszonyat mélyek. Amikor azt látja az ember animeken, hogy a szereplő igy beleül a kádba és csak a feje látszik ki, az azért van, mert ezt a kád tényleg lehetővé teszi. Cserébe baromi rövidek, csak felhúzott térddel lehet benne ülni, egy felnőtt ember nem tudna kinyújtózva ülni benne (hm, bár azt hiszem ismerek olyat, akinek ez sikerülne mégis ;))