Toto

Ez kéremszépen a neve az összes helyi Wc kagylónak, kb mint nálunk az "Alföldi". Ez volt kb az első dolog ami szembejött velem a reptéren meg kb. a lakásban is. És ez a Toto-dolog elég találó, mert hogy most már nem Kansasban vagyunk, az hótziher.

Node, ne szaladjunk ennyire előre.

A repülőút kezdetén nem birtam a nevetést visszafogni, mert eszembe jutott az összes poén George Carlin - "Airline Safety" skiccéből. Aki nem ismeri, az MOST bezárja az ablakot és rákeres. Nincs de, nincs hát. "boarding process" néven is ki fogja adni a tecső.

A 10 órás repülőutat egyfajta vattacukorba forgatott rémálomhoz tudnám hasonltani. Tök jó, hogy van egy TV beéptve a támlába, amin nézhetsz sorozatokat, filmeket, a repülő orrkameráját, meg ilyen helyzetjelentést arról hogy hol vagy. A filmek között volt avangers, prometheus, az új timbörtön film meg havajmetjormádör is. Ráadásul mindez 5 nyelven, akár japán szinkronnal is nézhettem volna avasembert. Nade. Ezt megfejelték a vilgátörténelem legótvarabb fülhallgatójával. Duplacsatlakózós, gondolom hogy ne legyen értelme ellopni. Egy bemenet mindkét fülnek. A hangja lerhatatlanul mocsok. Először aszittem, az én tudásom kopott meg, mert nem értem mit ordibál a japán nikfjúri a tesszarektnek. De aztán az éjszaka közepén ráfanyalodtam zsinórban 5 havajmet részre (az csak angolul volt) és ott se értettem szinte semmit pedig a részeket már láttam. Emellett aludni nem lehet, a széket hátradönteni sem igazán. A kaja úgy ahogy ehető, de gyakoralilag neked kell összelegóznod az alkatrészekból (kb hat különböző tégelyből egész tűrhető lazacos szendvicsem lett.). 

Ez persze a hosszabb, Helsinki-Tokyo út volt. A rövidebb, Helsinkiig barátságosabb lett volna...ha nem ül mellettem a mikulás. Mikulás valszeg hazafelé tartott finnországba (A rénszarvasok a csomagtérben lehettek). Szakállas volt, nagydarab és kb a ködkürt szaglószervi megfelelőjével rendelkezett. 

A naritareptér amekkora, annyira nem lehet rajta eltévedni. Mindenhol feliratok többnyelven. A busz is elég egyértelműen működik hálistennek. Cserébe a közlekedés mocsokdrága errefelé, és egyelőre még nem hallottam diákjegyről. Viszont kaja egész emberi árban van, kárérájszüt meg miszólevest vágtak hozzám 350 yenért (900ft kb). Egyetemi kafetéria, sorbanállás, pont ahogy ezt a filmeken látni lehet. Azért ettem kárérájszüt mert a pillanat hevében ennek tudtam elolvasni a nevét és tudtam, hogy ez nem zsákbamacska.

A szoba egy ilyen nagyon klasszikus épületben van. Már úgy kalsszikus, hogy mindig mikor japán filmekben, animékben mutatják a csóró főszereplőt aki vidékről jött fel tanulni, ezt az épületet mutatják. négy szint, körfolyosó kvül, ajtók.

Bent konyha, ami egyben előszoba is (külön cipőlevevő rész, yess!),

 kis szoba.

  Vennem kellett bele futont is, azt valahogy nem regisztráltam, hogy ágy ettől még van. De a futoton aludtam azon az egy éjszakán ami eddig ért, mivel 

a) mégiscsak ez a helyi divat

b) Magyar vagyok. Ha már kifizettem valamit, használni fogom ha belegebedek is!

De amúgy a cucc kényelmes. Valahogy úgy rétegzik az anyagokat benne, hogy ne érezd a földet, kb minta egy ágybetéten aludnál, csak ez nem vastag. 

Cserébe asztal-szék nincs. Az itt nem divat úgy érzem. Van viszont internet, mosógép, mikro, külön wc (szines gombokkal. Nem tudom mit csinálnak, de félek megnyomni őket) és fürdőszoba, amit nem vártam.

 
  + a tulaj néni (pont olyan, mint a filmeken, idős és ilyen kedvesidősnéni hangja is van. Sztem ezeket valahol tenyésztik) sajnálkozott, hogy nincs TV, mert máshol szokott lenni.... 

Az egyetem egy ilyen hatalmas park, épületekkel helyenként és kb 5 percre vagyok tőle. Eddig mindenki nagyon kedves és örül nekem (nem tudom mi örülnivaló volt rajtam 26 óra utazás és jatlag után, de kihúztam a napot a mondandóm sűrű "szódesznee" megtázdelésével.

Ma volt ilyen szintfelmérő japán teszt. Hogy felmérjék, mit tudunk. Nem vagyok benne biztos, hogy 2kyuus (felsőfok) volt. Úgy értem, azt már megcsináltam és sztem könnyebb volt. Szóval ezek nem viccelnek. 

Ügyintézés közben ment a tv a városháza várójában. Úgy érzem, a japán TVműsorok valamilyen pszichedelikus szer hatása alatt készülnek. Fél órán keresztül valami "doutaku-kun" nevű kabala-plüss ember élőszereplősködött (sose gondoltam, hogy pont ez fog jól jönni a töri, művtöriből. Persze itt se derült ki, mire használták pontosan ezt a harangforma vackot), aki aztán átadta a helyét a furcsa sütőtökembernek, aki valamire nagyon biztatta a nézőt (hm, esetleg arra, hogy egyen több sütőtököt? Ehhez túl hosszú volt.) Hallani persze egyikből se hallottam semmit, mert hang nagyon halk volt, vagy épp semennyi sem.

Találkoztam kinai cserediákokkal. Megdöbbenve figyeltem ahogy ebédnél kanállal ették a kárérájszüt. Namost volt náluk pálcika. Ezek után én is kanállal ettem. 

A szeméttel nem viccelnek. 4 oldalas szines tájékoztatóm van arról, hogyan kell szortirozni. Van vagy 5 féle csoport, és mindegyiképrt a hét más napján jönnek. A műanyag meg egyéb edényekel EL KELL MOSNI. 

Italautomaták minden sarkon, 100 yenért adnak vagy 50 féle italt. Ezek végigkóstolása egyik célom  (Igen, meg "az, hogy jó legyek" :))

Képek minderről egyszercsak, de most még korlátozottak a lehetőségek mert az egyetem könyvtárából netezek, sztem itt nem néznék jó szemmel a feltöltést. Tovább mindjárt rám zárják (bár nem, az Magyarország lenne. Itt sztem békésen elnéznék ahogy este 8ig irok és egy szót se szolnának.) Úgyhogy asszem abbafejezem most a gépelést, egy időre.